2017. október 9., hétfő

Szemek között

Vannak időszakok, amikor nem tudok/szeretek horgolni, mert képtelen vagyok rá odafigyelni. Amikor utazom kifelé, fonalat és mintát viszek magammal, a horgolótűm annál a taxisnál van, aki hoz-visz engem a reptér és a kórház között. Egyszer megkérdeztem egy biztonsági embert Ferihegyen, hogy horgolótűt vihetek-e magammal a kézipoggyászban, de mivel a válasza az volt, hogy egyrészt emberfüggő, ki ellenőriz, másrészt ha hozzá kerülök, Ő megnézi, hogy a hegye behajlik? Furán nézhettem magam elé, amikor elképzeltem, hogy a kedvenc horgolótűmet hajlítgatják ott a biztonsági kapunál, le is tettem róla azonnal. Elballagtam a kórházzal párhuzamos utcában lévő fonalboltba, vettem egy tűt és azóta azt a taxisnál, Rezánál hagyom. Talán a költözködés óta nem horgoltam odakinn, nem volt kedvem. Pedig mindig volt, aki megállt mellettem a kórház folyosóján ülve, hogy mit csinálok? Az biztos, hogy remek kapcsolatteremtő a horgolás, az osztály takarítójától nővérekig, betegekig mindenki úgy kezel, hogy Frau Horváth, aki mindig dolgozik valamin. És mosolyognak.

A horgolásnak köszönhetően ismertem meg Elenát is, akire sokat gondoltam az elmúlt hetekben, mert a 2 héttel ezelőtti találkozásunk alkalmával már nagyon beteg és gyenge volt. Az elejében mindig jött oda hozzám, hogy neki a biztos pontot jelentem a kezelési napokon, mikor látja, hogy ott vagyok és kézimunkázom. Elena most 41 kg és csak remélni merem, hogy még él. Úgy jöttem el azon a napon, hogy infúzió előtt és után is benn voltam nála, beszélgettünk, fogtuk egymás kezét. Olyan csodához fohászkodtam és fohászkodom, mint amilyet én is kaptam 3 évvel ezelőtt meg előtte is többször. Martina nővér neki is adott időpontot jövő hétre, megígértettem vele, hogy ott lesz Ő is és én is menni fogok. 

Az utóbbi hetekben dolgoztam pár dolgon, elkészítettem első terítőmet, amit az Anyukámnak szántam. Minta a Diana Horgolásvarázs újságból származik:



Aztán rendeltem pár faalapot a Bármitartó - modern horgolmányok oldal tulajdonosától, mert nagyon megtetszettek, az első kis kosaram így sikerült:



Szerintem aranyos lett nagyon, el is ajándékoztam azonnal Misi barátunk Melindájának, remélem neki is el fogja nyerni a tetszését!

Elkészült egy másik terítő is, de azt addig nem szeretném megmutatni, amíg a közelgő születésnapos párom Anyukája nem kapja meg....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése