Hosszú hetek küzdelme után ma végre elmondhatom azt, hogy a nyakamon lévő buci végre visszacsökkent a karácsony előtti méretre és őszintén remélem, hogy az a csökkenés tovább folytatódik és egyszerre csak eltűnik!
Igazából nem is tudom, hogy mi történt - vírusos-bacis fertőzés vagy egyszerűen megint csak a rám (ki)mondott szavak súlya ülte meg a lelkem? Lehet, hogy mindkettő és mindkét verziót kezelni kellett: az előbbit sok-sok természetes dologgal (pl. fokhagyma mézzel gyógyszerek helyett; Maria Treben kis svédkeserűje), az utóbbit pedig sok-sok gondolkodással és a gondolatok helyrerakásával és azzal, hogy a lelkemet még erősebbé tegyem olyan helyzetekben, amikor valaki "rámolvassa", hogy ha nem megyek vissza a kórházba, akkor meghalok; főleg, ha ez egy személy a családunkból. Nem mindenki hisz ebben, amit csinálok, kételkedve merednek rám, amikor azt bizonygatom, hogy 1 évvel az utolsó kemó után is még itt vagyok és élek, a napok telnek múlnak és a párommal lehetek; számomra ennél nincs fontosabb dolog a világon. És ezt a körülményt meg akarom tartani, foggal-körömmel ragaszkodom ehhez, ebből nem engedek.
Keményfejű és konok embernek tartom magam, gyenge lélekkel. Ezt harmóniába, egyensúlyba kell hozni, ami kemény feladat és a nap minden percében csinálni kell és nem lehet abbahagyni. Nagyon vártam már, hogy végre megérkezzen a tavasz és új erőt merítek a napsütésből :-) néha kell egy kis plusz energia!
Ma van a hugom névnapja, isten éltesse a Hajnalkákat!
Ma van a hugom névnapja, isten éltesse a Hajnalkákat!
