2011. május 22., vasárnap

2011 május

Nem tudom, hogy miért váltakoznak jobb és rosszabb hetek az "egészségi" állapotomban. Két hétig tökéletesen jól érzem magam, azután pedig egy mély zuhanás, nyaki buci duplájára beduzzad, fájdalmas és ilyenkor napokig szinte nem térek magamhoz. Hihetetlen, hogy most, amikor jól érzem magam, akkor a kollégáim bátran jönnek oda hozzám, hogy óriási a változás a 2 héttel ezelőtti állapotomhoz képest! Azt mondják, hogy a limfómában nem fájdalmasak a megduzzadt nyirokcsomók. Az enyémek miért fájnak? Ha dokumentálnánk a hétről hétre változó bucim méretét, dátummal ellátott fotókkal, az orvosaim nem hinnének el, hogy 2 héttel ezelőtt a nyakam dupla méretet öltött, most pedig visszahúzódott. Miért váltakozik a bucik mérete napról napra?

Most a jobbik periódusom zajlik éppen. Étvágyam töretlen, nem fogytam semmit; szokásomnak megfelelően továbbra is az a nagydarab vagyok. Pedig néha én is szeretnék bikiniben feszíteni a strandon (ja, most jövök rá, hogy a napot is kerülni kell...!) szóval akkor bocsi, de megint a tavalyi trend marad: hosszú újjú vékony felső, kalap és vászonnadrág - így kell kérem a strandra menni!

Nagymama kórházban van már 6. hete - találgatják a betegségét. Az első 3 hét utáni zárójelentésen ITP szerepelt (vérzékenység), de majd a  mintavétel mutatja meg az igazi okát a bajának... a baj csak az, hogy már a harmadik csontvelő mintát vették, eddig különösebb értékelhető eredmény nélkül. Végül is nem kapkodják el az eredményt...

Munkában nemrég szemétszedési szombatot tartottunk: délelőtt összegyűjtöttük azt, amit mások eldobálnak - délután pedig csevapot sütöttünk a kollégáknak (nekem tofut grilleztünk). Úton-útfélen lándzsás útifüvet vadásztam, mert még nem ismerem ezeket a növényeket annyira, mint szeretném és nem vagyok biztos abban, hogy egyezik a képen látottakkal vagy nem egyezik? Szeretnék részt venni egy gyógynövény túrán, ahol megismertetnek ezekkel a tudományokkal.

Édesanyámnál is új jövevények érkeztek a kertbe... ezek már a idősebbik generáció képviselői, a kisebbek még csak pár hetesek (azokról még nincs sztárfotó):


Közben persze megérkezett a töretlen napsütés: fűnyírás a mama nyaralójában, citromfű szörp készítése internetes recept alapján (alapanyag Helga biokertjéből), madárcsicsergés hallgatása blogírás közben, fotómasina próbálgatása különböző helyzetekben:


Végtelenül örülök, hogy végre itt a nyárias tavasz :-) mintha a testem szívná magába a küzdelemhez szükséges erőt a jó időből, a friss, üde színekből, a zamatos salátából, eperből - tagadhatatlanul jobban érzem magam!

Okvetlenül meg szeretném osztani nagypapám hagyatékát, a patkóból készült kerítést a nyaralónál - nem ámítás, nem csalás - ezek tényleg lópatkók! Csak összeálltak egy kerítésnek...



És végül, de nem utolsó sorban egy számomra nagyon jó hír, hogy az egyik küzdőtársam, aki hasonló cipőben jár-járt, mint én - saját útját járva (kemók nélkül), most már PET CT által is megerősítetten - MEGGYÓGYULT!!!