2016. március 30., szerda

Follow-up 6# (Nyomonkövetés 6#)

Március elején és március végén elvégezték a 6. nyomonkövetés MRI vizsgálatait. A legutóbbi utazásomnál kicsit félve ültem a bécsi reptéren, mert azon a reggelen robbantották fel a brüsszeli repteret. Sokféle gondolat keringett a fejemben: most folyton nézzem az utastársaimat, hogy ki lehet rossz alak? Ha nem tetszik valakinek a fizimiskája, bőrszíne, akkor üljek odébb?! Általában olvasok, amikor várakozom vagy levelet írok, azaz nyugodtan töltöm azt az időszakot. Van elég "izgulnivaló" az életemben, nem szorulok még több stresszre. Fura ez a mostani világ.

Szóval a lényeg az egész történetben - és ezért utazom ki minden alkalommal - , hogy jól mutat a újabb komplett remisszó az összefoglaló papírokban! Továbbra is szépen tartom a stabil állapotot, jipijájééééééé!!!!!


Húsvétra készítettem egy túrókrémes, kicsi tortát nyírfacukorral és teljes kiőrlésű keksszel. Eredetileg ombre tortának indult, de nem sikerült az áfonyával megfelelően színezni a legalsó réteget, nem lett olyan vadító lila... No mindegy, az eredmény nekem így is tökéletes volt, finom túrókrém, mascarponéval és pici tejszínnel, étcsokival és áfonyával a tetején.


Az étcsokit picit vékonyabban legközelebb, nehéz volt így szeletelni!


2016. március 12., szombat

Kicsit egyedül

Páromat az a megtiszteltetés érte, hogy meghívták 2 hétre egy másik földrészre, munkából kifolyólag. Mivel az utazás jóváhagyása csak az utolsó pillanatokban érkezett meg, így nem sok időm maradt elkészíteni az utazócsomagot. Az utazása előtti héten esküszöm, hogy mindenhonnan ezt hallotuk: elnézést kérünk, még sosem jártunk így! Ez volt az öltönyösnél, ez volt az ingek rendelése és elmaradt leszállítása után. Nem mintha minden nap vásárolnék új öltönyt, ugyanoda megyünk évek óta - de most valahogyan semmi nem akart összejönni. Az utolsó pillanatba rohantam fehér inget venni Veszprémbe, utána pedig az öltönyöshöz át Fehérvárra. Péntek estére azonban minden megoldódott.

Azon a héten tanácstalanul álltam a bőröndök között: mégis melyikbe csomagoljak?! Ráadásul úgy, hogy én is elutaztam a hétre MRI és infúzió kombinációjára Kölnbe, ergo nekem sem volt elég egy hátizsák. Az biztos, hogy elfáradtam a sok apró, pici teendő tömkelegében - nem vagyok már olyan, mint a kezelések előtt voltam.

Szombaton pedig jeles családi eseményen vettünk részt, az ország másik felében, Hugom diploma átadó ünnepségére mentünk. Büszke vagyok rá, hogy megcsinálta!



Vasárnap a kocsiban hazafelé előjött a herpeszem, ami csak akkor jelentkezik, ha legyengül az immunrendszerem vagy ha iszom valaki után ugyanazon pohárból. Hazaérve tömtem magamba némi C-vitamint, multivitamin és vad krémezésbe kezdtem. Az eredménye 2 nap múlva látszódott, gyorsabban lezajlott, mint szokott.

Aztán a héten én is repülőre ültem, megcsinálták a hosszú vizsgálatot az MRI-ben, ez volt a has és mellkas ellenőrzése, másfél óra kötözött sonkaként egy csőben. Eredmények majd pár hét múlva, nem sietik el. Infúzió is lezajlott szépen, csütörtökön, este hazarepültem. Kollégánkra, Zolira bízott párom, Ő segített nekem ezekben a napokban a reptérre való kijutásban. Köszönöm neki , hogy ilyen rendes velem mindig!

Ma - holnap egy kicsit pihenek, mert ha nem pihenek, akkor nem lesz erőm tovább menni. Vannak pillanatok, amikor figyelni kell a szervezet jeleire és megállni. 

Családom és Barátaink folyton jelentkeznek, aranyosak, hogy nem hagynak egyedül. Mert most kicsit egyedül vagyok.