Január óta tudjuk, hogy Anyukám idősebbik keresztfia nősülni készül. Először csak a nagy hírt mondták el, aztán eljött az idő, amikor a meghívó is elkészült és hivatalosan is meghívtak bennünket az esküvőre. Az eljegyzésük után tréfásan azt kértem tőlük, hogy próbálják meg úgy szervezni a dolgokat, hogy én is jól legyek és ott tudjak táncolni a lagziban! Mint tudjuk, minden viccelődésnek van igazság tartalma. Komolyan gondoltam, hogy látni akarom a saját szememmel, amikor összekötik az életüket!
Apukám nincs közöttünk, pedig a násznagy szerepét felénk a férfiak szokták betölteni. Nagyon aranyos volt Peti, amikor azt mondta Anyunak, hogy keresztanya, Te leszel a tanúm, ez csak természetes! A keresztszülőséget van aki félvállról veszi, van aki komolyan - de biztosan állíthatom, hogy nekem például, akinek nincsen saját gyereke, a keresztgyerekek jelentik a gyerekek némi nemű pótlását. Ebből kifolyólag sokat készültünk az esküvőre, a vőlegény kérésére a régi hagyományokkal tarkított lakodalmat szeretett volna. Anyukám éjszakánként ezen töprengett, hogy mi és hogy legyen, sokszor alvás helyett.
Gyorsan eltelt 5 hónap és pénteken elérkezett az a nap, amikor délután elindultunk a vendégfogadásra. Húgom koszorúslányként vezette be a Vőlegényt a templomba, Anyukám csinos kompléban (ruha + kiskabát), Bandi és Árpi öltönyben, nyakkendőben, én pedig egy mostanában felkapott csipkével díszített ruhát viseltem. A helyi szokásoknak megfelelően felpakoltam érkeztünk meg az étterembe, Anyukám páros galambot (grillázs torta), a fiúk csokikkal teli megrakott kosarakat, Húgom a virágkosarat hozta, nálam pedig egy horgolt menyasszony és vőlegény, illetve pénzátadó doboz volt, mint nászajándék. A fiatalok a bejáratnál vártak bennünket :-) innentől kezdve megkezdődött a hajnalig tartó buli.
A menyasszony és a vőlegény elsőként a búcsúztatón, a vőfély vezetésével elköszönt a szüleiktől, testvéreiktől, nagyszüleiktől. Az a vers, amit ilyenkor mondanak, hiába hallottam már legalább százszor, azért könnybe szalad tőle a szemem még most is. A búcsúztató után elindult a lakodalmas menet a polgármesteri hivatal kertjébe, a fiatalok, szüleik és a tanúik szalagokkal, tülökkel, virágokkal feldíszített pavilonba vonultak be, a násznép pedig körülöttük foglalt helyet. Azután átvonultunk a templomba, ott egy nagyon normális, modern szentbeszédet tartó pap adta őket össze. Visszatértünk az étterembe, onnan beindult a mulatás, a tánc reggelig. Vacsora után felszelték a tortát, később gyertyafény keringőt is jártunk!
A menyecsketánc alatt a násznagynak, Anyukáméknak nagy szerepe volt, a násznagyok beültek a szépen megterített asztal mögé, ők vigyáztak a kosárra, amibe a pénzt dobálták azok, akik táncolni akarta a menyecskével. A menyecsketánc után elhúzza a zenekar a következő nótát:
"Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa,
Sok-sok édes percből, sok-sok boldog óra.
Az órákból napok, a napokból évek,
Fekete hajadból lassan hófehér lesz,
lassan hófehér lesz.
Meg nem állíthatjuk az idő múlását,
Késő ősz időben virág hervadását.
Mert jöhet a tél is, a virág lehullhat,
Csak a mi szerelmünk soha el nem múlik,
Soha el nem múlik."
Itt már mint újasszony és újember vonulnak ki a teremből, miközben rózsaszirmokat szórtak a lábuk elé (és pénzt is, amit közben felkapkodtak). A keresztmamák ezután italokkal, csokoládéval, süteménnyel megkínálta a vendégeket és törték darabokra a "páros galambot", a grillázs tortát és kínálták körbe. Régebben, amikor gyerek voltam, ennél sokkal több szokást vonultattak fel a lakodalomban, de a modern időkkel eltűnnek a hagyományok.
Hoztam képeket is az eseményről:
 |
| Pénzátadó doboz a www.penzajandekok.hu ügyeskezű Edinájától |
 |
| Az étteremben |
 |
| A fiatalok színei: sárga és fehér |
 |
| Húgom virágcsokra |
 |
| Nászajándékunk, egy fantasztikus ügyes rokonunk, Melinda keze munkája |
 |
| Meglepetés csokoládé a SzilvaDekor Szilvijètől |
Csak azt tudom mondani soraim befejezésként, hogy végtelenül boldog voltam, hogy ott lehettem az esküvőn! Családom körében, sokat táncolva (és persze mindig pihenve, mert nagyon melegem volt egész este). Jó volt nézni az eseményeket, jó volt benne sodródni!
