2022. június 29., szerda

Még egy negyedéves ellenőrzés kipipálva

2 héttel ezelőtt vonattal mentem fel kontroll vizsgálatra az Onkológiára, mert szerettem volna kímélni a férjem szabadságait. A hajnali vonattal utaztam Budapestre, már fél 8-kor odaértem a Déli pályaudvarra, ezer éve nem jártam ilyen eszközzel a fővárosban. Jót nevettem, mert a vérvételi papíron szereplő időponthoz képest percre pontosan abban az időben értem a laborba és húztam sorszámot, egy percet sem késtem! Sajnos egy órát így is várni kellett, de nem baj, sorra kerültem, vénát is talált a hölgy, jókat nevettünk, mert mondtam neki, hogy bizony nem egyszerű dolog ez nálam és egész éjjel ezen kattogott a fejem, hogy hogyan vesznek tőlem vért? Sikerült neki, olyan ügyes volt!

Szóval lassan 2 éve már, hogy az első stabil eredményt produkáltam a képalkotó vizsgálatokon, a komplett remissziót. Úristen, két éve már :-) annyira jó leírni és kimondani. A limfóma diagnózisa 13 éve hangzott el a belgyógyász-hematológus szájából, ez meg aztán pláne nagyon sok! Ma pedig itt ülök, a kertem közepén egy kék napernyő alatt, és bejegyzést írok a blogomra, ami szinte hihetetlen. Remélem jó sokáig kitart ez az állapot!

A vérképet többféle gyorsasággal kérhetik az orvosok: sürgős és nem sürgős verziókban. A sürgős verzióban általában egy-két óra alatt elkészülnek a kiértékeléssel, az utóbbi verzióban erre többet kell várni. Én már a nem sürgős emberkék közé tartozom, még ezt a gondolatot is szokni kell, nem egyszerű az átállás fejben, bevallom. Öregszem és lassabban fogadom el ezeket a dolgokat, ettől néha hülyének tűnök a külső szemlélődő szemében, pedig ez csak a naivitásom a dolgok irányába. Az első adatok még aznap megérkeztek, egészen kitűnő fehérvérsejt, vörösvérsejt és CRP értékekkel és a decemberi 8,2-es koleszterinem is visszament 5,2-re!! Halleluja :-) szeretjük az ilyen dokumentumokat. Az orvosom is megvizsgált, Ő sem említett semmi különöset a manuális vizsgálat után, így megnyugodva indultam a hazafelé tartó vonatra. 

A tumormarker érték tegnap érkezett meg, jelenleg 201 - előtte volt 231 és 297 - ennek az értéknek 1000 alatt kell lennie, akkor jó. Az egyetlen hely az országban, ahol ilyet csinálnak, az Onkológiai Intézet, sajnos máshol nem áll rendelkezésre pénz? paripa? fegyver? - nem tudom ezt miért nem csinálják máshol. Minden jó, ha a vége jó: két hét várakozás után teljesen fellélegezhetek, rendben van minden.

Ezzel a jó hírrel kívánok kellemes nyarat mindenkinek, mert nem tervezek jelentkezni a következő hónapokban, csak akkor, ha már lezajlott a következő kontroll, október elején. Vigyázzatok magatokra, éljen a nyár és a kánikula! 

2022. június 11., szombat

Én már nem...

Riktán osztok meg nagy bölcsességeket, mert nem ez a típus vagyok, aki idézetekkel bombázza tele a profilját, ilyen -olyan - másokat vagy magamat okító - szándékkal. Azonban pár perce találtam egy közösségi oldalon a következő sorokat, amiben találtam magamra vonatkozó bölcseleteket. Idemásolom, hátha másokat is megérint. lepkekucko

Ács Vivien : Én már nem ...
akarok rohanni, elfáradtam. Nem akarok megfelelni senkinek. Nem tartozom elszámolással az életemről. Azt csinálok, amit akarok, ha én jól érzem magam, akkor nincs mit megbánnom.
Csak meg akarok állni, abbahagyni a versenyfutást az idővel. Nem sietni, nem futni, csak sétálni szeretnék.
Nem akarok azon agyalni, kinek hiányzom,ki szeret, ki nem, ki keres, ki nem, kinek számítok és kinek nem. Egy életem van, azt teszem, ami nekem jó, nem kérek a megfelelésből.
Én már nem ...
Én már nem akarok válaszokat. A múltamból, az emberektől, akik cserben hagytak, akik ott hagytak, akik miatt kifordultam magamból és akik ott hagytak, és akiknek nem számítok.
Már nem keresem a miérteket. Inkább csak elfelejtem a kérdést, és azt, hogy volt.
Nem volt igazi, nem volt helyes, nem jó helyre szálltam fel, vagy csak rossz állomáson kötöttem ki, de már újra visszatértem, és saját magam vagyok.
Én már nem ...
Én már nem várok, de nem is rohanok , egyszerűen csak hagyom megtörténni a dolgokat, hagyom a sorsot, hogy engedjen. Nem várok senkire, nem vesztegetem az időmet.
Én már elengedtem a múltam...
Én még nem ...
Én még nem adom fel, szárnyalok . Én még élek, néha még futok, néha már nem rohanok. Csak megyek az úton, és ha kereszteződéhez érek, hagyom, hogy a szívem irányítson .
Én még igen...
Én még élek, még akarok szeretni , én még sok boldog pillanatot akarok, én még utazni vágyom, én még táncolni akarok az esőben, stoppolni akarok az országúton, elfeküdni egy virágos réten. Ölelni akarom azokat, akiket szeretek, sikítani akarok egy hullámvasúton, látni a világ csodáit, piramist látni és hegyeket mászni, új kultúrákat megismerni, én még ÉLNI akarok !
Én már nem ....
Én már nem félek, nem félek az egyedülléttől , nem félek attól, hogy nem kellek, nem akarok félni attól, hogy fájni fog , én csak élek, ha kell őrülten, ha kell kockáztatva, minél több saját pillanattal, ami mind az enyém.
Nem rohanok, nem futok, vagy ha igen, néha megállok, hogy körülnézzek, van-e mellettem valaki.