Körülbelül fél éve rágják már a fülemet, hogy próbáljam ki... hogy legyek már bátrabb és vágjak bele..... hogy legyek erős és hagyjak fel az önsajnálattal, amiben hónapok óta tespedem.... azt hiszem, hogy már cafrangos-rojtos a fülem széle a sok rágcsálás miatt!
Tegnap elmentem talpmasszázsra, Katám tanácsára - hogy előrébb lépjünk kicsit az állapotomban. Megveregetem a vállam, amiért ilyen bátor vagyok és bevállalós :-) persze megint 1 órás utat kell ezért levezetni, de már megszoktam, hogy a jó szakemberek soha nem a közelünkben élnek. (a párom is, mert Ő vezet kis családunkban).
Apropó, a jó szakember ismérvei: lehetőleg ne kérjen el csillagászati összeget, azért amit csinál. Az én szememben az már kicsit sok, amikor bárki is elkér tízezer feletti összegeket 20 perces energiakezelésért vagy csodaszerekért. Tisztelettel megmaradok az egyszerűbb, szerényebb dolgoknál - volt már néhány emberke a környezetemben, aki ezt nem akarta megérteni, hát bizony azokat leépítettük...
Vissza a talpamhoz: nagyjából már tisztában vagyok vele, hogy ha nem működik valamelyik testrészem - ha elég figyelmes vagyok önmagamhoz, akkor ez olvasható a különböző jelekből; az elmúlt másfél hétben a vesémet érzem, hogy nem az a 100%-os teljesítmény; persze hogy megerősítettek ebben tegnap - fájdalmas egy első találkozás volt, fizikális fájdalommal a masszázs alatt, de kibírható, a kórházi kínzásokhoz képest kiskutyafüle az egész. Mint tudjuk, a talpunkban van az egész testünk.... meg a tenyerünkben is.... és én hiszek a keleti alapú orvoslásban, jobban, mint a "modern nyugatiban". Legfőképpen ez a fontos, hogy hinni kell abban, amibe belevágtunk!
Tehát most ez erősíti a hitemet, hogy az idegvégződéseket stimuláljuk és remélem, hogy hamarosan jelentkezni fog ennek áldásos hatása (pl. leapad a nyaki bucim).
A remény és a célok a legfontosabbak - mindkettő legyen bőven.
