Ismeritek ezeket a mozaikszavakat? Én ismerem már egy ideje, sokat olvastam róluk, több orvosnál is jártam a limfóma előtt, után, de mindegyik szerint szimplán csak kövér vagyok és fogyjak le. Hiába jártam kb. 4 nőgyógyásznál, endokrinológusnál, mégis 20 évet kellett várnom arra, hogy végre valaki becsülettel átnézze a leleteimet és azt mondja, hogy igen, ez a probléma forrása nálam.
Kezdem ott, hogy 16 éves koromban a hajam fele kihullott, erősen megritkult. Akkoriban ezzel még nem igazán foglalkozott senki sem, és az erős menstruációs görcseimre is mindenki azt mondta, majd ha szülök egy gyereket, utána elmúlik. Huszonéves koromban a menstruációm kimaradozott, híztam folyamatosan és persze fogalmam sem volt arról, hogy mi az a PCOS és IR. Csak azt tudtam, hogy jó lenne teherbe esni, elmentem az első nőgyógyászhoz Veszprémben, aki azzal küldött el, hogy kövér vagyok, fogyjak le. Hazáig sírtam, mert én pont ezzel mentem hozzá, hogy segítséget kérjek. Utána a Semmelweis egyetem nőgyógyászaihoz fordultam, akik megállapították ugyan a PCOS jelenlétét, de szó nem esett sem az IR-ről, sem másról, még cukorterheléses vérvételt sem csináltak. Kaptam cserébe tüszőrepesztő gyógyszereket, amik persze meghozták a menstruációt, de nem oldották meg a probléma okát. Aztán Várpalotán a nőgyógyász már injekciókat adott, amik beadása után 4 hónappal megjelent az első daganat a kulcscsontomnál. Onnantól kezdve megkezdődött a limfómával tartó évtizedes őrület, más problémára nem tudtunk fókuszálni.
Valamikor pár éve állítottam át az étrendüket a 160 grammos szénhidrát-diéta elvei alapján, amikor is többször eszünk keveset egy nap, bizonyos szénhidrát keretek között. De ez csak annyi eredményt hozott, hogy nem híztunk, hiába a mindennapos mozgás, séta, edzés. Ugyanis a férjemnél sem stimmel valami, neki ez a pocakjából látszik, de hiába kezdi a reggeleit a futópadon, hiába sétálunk, hiába jár edzeni hetente 2x, hiába kínzom az én étrendemmel, egyszerűen semmi változás nála sem. Fel sem tudom sorolni, hogy mennyi megaláztatáson vagyunk túl a súlyunk miatt. Mind a mai napig felnőtt emberek beszólogatnak, ítélkeznek, következktetéseket vonnak le rólunk, anélkül, hogy látnák, mit is eszünk egy nap vagy milyen erőfeszítéseket teszünk. Például a legutóbbi endokrinológus próbálkozásunk egy magánkórházban, ahová a férjem ment: a hölgy fogyasztó injekció ajánlagátásban merítette ki az orvosi konzultáció 20 percét, a vérképért úgy kellett könyörögni, hogy előbb nézzük már meg, a második konzultáción pedig a vérkép birtokában a férjem nem kérte a fogyasztó injekciót, azonnal átváltott a hölgy bunkóba. Pedig az a vérkép nincs rendben, ennyit már én is tudok, tizenéves kórházi pályafutásom alatt megtanultam értelmezni.
Így foglaltam időpontot dr. Bencsik Zsuzsanna endokrinológushoz Székesfehérvárra, akit ajánlottak a számunkra. Azt hiszem ennek az országnak és a teherbe esni vágyó fiatal nőknek rá lenne szükségük. Nem untatok senkit az egy órás konzultációnk részleteivel, de annyit megosztok, hogy ha huszonéves koromban sikerült volna rendezni az inzulinrezisztencia problémámat, ezáltal a PCOS-t is kordában tudtuk volna tartani és jó eséllyel lehetne gyerekünk. Ez a felfedezés napokig letaglózott és ennek fényében olvasva a policisztás ovárium szindrómáról, ma már látom, hogy nagy kár volt nem továbblépni akkor és megkeresni azt az orvost, aki látja az összefüggéseket és akiben bízni lehet.
2 évvel ezelőtt csináltattam egy női változókor hormonlabort és cukoterheléses vizsgálatot. Ezt az eredményt is látta endokrinológus, nőgyógyász, de a diétán kívül mást nem javasoltak, sőt a nőgyógyász szerint semmi bajom sincs. A diéta nem vált be, csak annyit értem el vele, hogy nem híztam. Igyekszem naponta 10 ezer lépést megtenni vagy tornázni, ha nincs időm másfél óra sétára a szabadban. Ezt az eredményt vittem el a doktornőhöz Fehérvárra, aki kikérdezett az előzményekről, megvizsgált alaposan, a vérkép alapján pedig azonnal gyógyszert írt fel a problémámra, a legkisebb dózisban, mert a vesefunkcióm folyamatosan csökken hónapról hónapra, és jó lenne, ha ez nem rontana tovább a helyzetemen. Úgyhogy két hete, hogy elkezdtük szedni a pirulákat az IR-re (a férjem inzulinja sem megfelelő), tartjuk az eddigi diétát és mozgást. Szurkoljon mindenki, hogy sikerüljön végre eredményt elérni! Nagyon fontos lenne a számunkra, hogy megoldódjon ez a problémánk.
Ha nem bírsz teherbe esni, kérlek ne add fel! Ha keseríti az életed a menopauza, akkor se add fel! Menj addig és keresd meg a számodra megfelelő endokrinológust, akiben megbízol végre. Aki normális veled és meghallgat. A jó orvos-beteg kapcsolat itt kezdődik. Nem pedig ott, hogy bunkózik és elhajt a fenébe valami maszlaggal.
Az IR-ről és a PCOS-ről bővebben itt tájékozódhattok.
