Az utóbbi időben vonattal utazom fel a Kékgolyóba, igaz nagyon korán kell indulni, de cserébe nem kell mást tenni, mint: hajnali 4-kor kelni, kimenni az 5 órakor induló vonathoz, felcsücsülni rá, maszkot felvenni !!! (terjed az influenza, sokan betegek), vérvételre becsekkolni, várakozni, várakozni, várakozni, ügyes nővérhez kerülni, aki elsőre eltalálja a gördülő vénáimat, közben nem bepisilni az addig elfogyasztott 1 liter víz után, átballagni a 8A épületbe, kicsit várakozni, találkozni főovosnővel, aztán boldogan hazajönni attól, hogy azt mondja: nem tapintok semmi kórosat. A vonaton hazafelé már megérkezik az első eredmény az EESZT rendszerbe, aztán később még egy és talán 2-3 hét múlva a tumormarker is. Nos, ez utóbbi a héten teljesen másképp zajlott, a tumormarker megérkezett 3 napon belül! Pénteken délután fedeztem fel az e-mailek között az értesítést róla. Hála az égnek az érték továbbra is alacsony, tartja magát szépen ezen a szinten most már lassan 4 éve, nagyon örülünk ennek az eredménynek :)
Az, hogy mi zajlik le bennem előtte való egy hétben, azt lehetetlen szavakba önteni. Izgulok, nem alszom, hajnalban már felébredek és jár az agyam... nos ez épp nem a legjobb stresszmentes állapot. Biztos vagyok benne, hogy az ősz hajszálaim száma ilyenkor duplázódik meg! Hiába kertészkedtem, takarítottam, sétáltam, semmi sem segített. Legközelebb talán nyáron fogok menni, még nem tudom a pontos időpontot. Addig is magvetésre, palántanevelésre fel! Jöhet a tavasz. Helyzetjelentés a kiskertből, sőt a krókuszok azóta már teljes pompájukban virágoznak:
Jaj de megértem ezt a kontroll előtti idegállapotot.
VálaszTörlésErről egy külön fórumot lehetne nyitni, és nyugtatni egymást előtte!
VálaszTörlés