Csak most jutok oda, hogy bejegyzést írjak, mert elsodortak az elmúlt hetek eseményei. Minden a keresztlányom ballagásával kezdődött és onnantól kezdve nem volt megállás. A hátizsák horgolása sok időmet emésztette fel, de a végeredmény nagyon klassz lett. A horgoláshoz felhasznált videóban redberry-t említenek az ott használt vörös szín miatt, átkereszteltem blueberry-re, azaz áfonya táskára a fonal kék színe miatt.
Igaz, a belsejébe bélés nem került, de annyira tömött sorokat eredményezett a minta, hogy feleslegesnek tartottam. A fonal állítólag a poliészter anyag miatt nem koszolódik gyorsan, reményeim szerint ha mégis, akkor az egy vizes szivaccsal tisztítható. Azt hiszem a megajándékozott nagyon örült neki, többen nem hitték el, hogy a táskát jómagam horgoltam. Pedig aztán messzemenőleg nem volt tökéletes. Remélem, hogy sokáig jó szolgálatot tesz majd.
Aztán közösen elmentünk Szlovéniába, 3 éjszakát töltöttünk ott. Hadiszállásunk Postojna városában volt, egyik napunk a cseppkőbarlang és a vár megnézésével telt, másik napunk pedig a tengerparton, Piran városkában. Ilyen fantasztikus kilátás tárult elénk a harangtoronyból:
Ez pedig a tenger a tengerszintről:
Közben voltam kezeléseken is kétszer, a legutóbbi utazásokat nagyon nehezen viseltem. Egyik alkalommal odafelé a 2 órás útból 4 órás utazás lett (otthonunk és a reptér közötti útra gondolok), mert az M0-án baleset volt, a GPS elzavart minket a belvárosba, ott is baleset volt és egy 250 méteres kis utcában rostokoltunk egy órán keresztül. Pontosan a kapunyitásra értem be a reptérre, odakinn még szöszöltek velem: mind a kabátomat, mind a hátizsákomat kijelölték vizsgálatra a biztonsági kapunál. Amikor szóltam a hölgynek, hogy nagyon sietnék, akkor közölte velem, hogy nem most kell kijönni a reptérre, akkor felvilágosítottam, hogy tényleg, elindultam már 3/4 4-kor otthonról és most mindjárt 8 óra, biztosan nem jöttem elég korán. Másnap Fonyódon volt az a nagy vihar, amikor lezárták a 7-es főutat is egy időre és állt a víz mindenhol. Az esti gépem időben indult, de Budapest helyett Bécsben landoltunk, mert az egyetlen működő kifutó megsérült Ferihegyen (bocsánat, most már Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér). Durván 1 órás várakozás után szállt fel újra a gép a levegőbe, 21 óra 53 perckor landoltunk és onnan még 50 percig nem engedtek ki minket, mert a feltorlódott forgalom miatt nem volt lépcső, hogy ki tudjunk jönni a gépből. Azon az éjszakán hajnali 1 órakor értünk haza, 3 órával később önmagunkhoz képest.
Legutóbbi repülésem viszonylag jól sikerült, most hazaérve csak a házba nem tudtunk bejönni, egyikünk kulcsa sem nyitotta a zárat. Aztán a szomszéd Jani és egy kalapács hathatós segítségével fél órával később már a saját ágyunkban aludhattunk.
De minden nehézség után a születésnapomon fantasztikus élményt kaptam, férjem meglepetés bulit szervezett a 40. életévem betöltése kapcsán. Anyukámék és a Húgom már szombaton délelőtt megérkeztek, bevallom azt gondoltam, majd vasárnap lesz egy közös ebéd velük és a barátaimmal, de nem, szombaton este egy közeli étteremben köszöntöttek meg :) annyira aranyosak voltak, hogy eljöttek, úgy örültem nekik! Köszönöm szépen, hatalmas boldogságot okoztak, ami extra lendületet ad a további hetekre. Néhány kedves kép a buliból:
