Április eleje óta Balatonalmádiban lakunk, hátrahagytuk a "régi életünket". Nem volt egyszerű a költözés, mert azon a héten napokig ágyban pihengettem, gyenge voltam - mint az elmúlt 5 hétben szinte minden héten. Lehet, hogy a téli tartalékok merültek már ki? Hogy nagyon vártam már a tavaszt és a friss, életet adó zöldek mámorát? Minden lehetséges... Összepakoltam az életünk nagy részét dobozokba és jöttünk... kollégák segítettek a cipelésben: negyedikről le és fel - melegük volt a fiúknak!
Most 3 hét elteltével kezdek hozzászokni az itteni dolgokhoz: kicsit más a konyha elrendezése, a fűtési rendszer, nem hallom a szelet süvíteni és mivel egy zsákutcában vagyunk, ezért tényleg zéró az erre haladó forgalom. Van egy kicsi kertünk, tudjátok olyan megtervezett kert féle, ahol a fűnek-tujának-bokroknak van helye, a színesség hiányzik. De látom a Balatont, hallgatjuk a madarak csuncsorgását és egész héten arról ábrándoztam, hogy eper palántát vásárolok, mert nekem balkonládában nevelt eprem lesz az idén és láss csodát: csodaszép palántákat vásároltam tegnap a piacon. Amíg a férjem lenyírta a füvet és elültette a fenyőt (megígérte a tulajdonosoknak), addig én is alkottam: ültettem. A nap is sütött a hátamra, a kezem is tiszta mancsos volt! Helga megígérte, hogy kapok paradicsom palántát Tőle, már nagyon várom :-) kísérletezek az idén. Ültettem fűszernövényeket, mini rózsákat (fehéret és rózsaszínt). Évek óta bezárva egy lakás négy falai közé... még szép, hogy növényeket akarok magam köré!
Visszatérve az elmúlt hetek gyengeségére: holnap elmegyek egy vérvételre, mert hónapok óta viszketek, de nem olyan módon, mint amikor diagnosztizálták a limfómát. Ez valami más és nem találjuk rá a megoldást, mármint az olyan megoldást, hogy most emelt adagban iszom a céklát és jobb lenne tőle, vagy a csalántea most hatásos lenne (ami a vesémet remekül karban tartja). Persze a nyaki bucim is zavar, mert egyre többen vizslatnak, hogy mekkora és nőtt vagy sem vagy mi a helyzet velem - legalábbis egyre többször veszem észre, hogy magamra vonom az emberek tekintetét. Sokszor nem is tudom, mi lenne a jobb megoldás: levenni a kendőt a nyakamról és csak úgy simán megmutatni, hogy igen, nekem most ezzel a kinézettel kell élnem és ennek ellenére nincs semmi szégyellnivalóm, mert megjártam a poklok poklát? Néha buta gondolkodással telnek a napjaim.. és ez most egy ilyen időszak az életünkben. Nem okozok ezzel könnyű perceket a páromnak, ezt biztosan tudom.
Íme pár felvétel a büszkeségeimről: ahol virágok vannak, ott termésnek is kell lennie, igaz?
Íme pár felvétel a büszkeségeimről: ahol virágok vannak, ott termésnek is kell lennie, igaz?
