2013. február 15., péntek

Várom a tavaszt...

Mintha mostanában reggelente madárcsicsergést hallanék... lehet, hogy csak a fülem cseng a sok kemótól? A szomszéd kislányok is küldtek már hóvirágot, jobban mondva hóvirág-fejeket, amiket megpróbálok lepréselni - mint régen iskolás koromban, amikor a leveleket gyűjtöttük biosz órára (ha jól emlékszem). Igaz a hétvégén nálunk 10 centi hó esett, de már elolvadt és én nagyon reménykedem abban, hogy hamarosan tavasz lesz.

Nagyon szépen erősödöm: a vádlimon már nem lóg a bőr és a combomon is kezdenek kisimulni azok a hatalmas redők, amiket a fogyás és az izomzatom leépülése okozott a november-decemberi időszakban. Kollégám meghozta a szobabicajomat is, feltett szándékom, hogy apránként tekerek egy kicsit rajta! A pocakom is "hurkásodik" már :-) - ezt a családom állítja. A legmurisabb, hogy olyan barna a bőröm, mintha szoláriumba jártam volna - pedig nem, egyszerűen a kezelésektől lett ilyen.

A hajam másodszori elvesztése nem viselt meg bennünket annyira, mint amikor 2010-ben le kellett vágatni. Már mindenki tudta, hogy mire számítson: gömbölyű lesz a fejem, amit a sötétben sem lehet eltéveszteni... egyébként nagyon praktikus dolog ez a viselet, nem kell szárítgatni, így-úgy tartván a körkefét közben, hogy megfelelő sérót kapjak. Csak felkapok egy kendőt és már mehetünk is :-)

A második kezelésen vagyok túl: az orvosaim véleménye felemás ennek a sikeréről. A nyakam bal fele nem apadt le teljesen és ezért még egy kemót beiktatnak a Kékgolyóban, mielőtt leküldenének Szegedre, az őssejt kigyűjtésre a véremből. Hogy milyen típustú kezelést fogok kapni február 25-én, azt még én magam sem tudom, mert mint említettem: az orvosaim eltérő véleményt formáltak - egyikük többet várt, a másik szerint meg ez is szép eredmény! Azt el kell mondanom, hogy a kezelések alatt azt éreztem, hogy a hátamban lévő 2 buci majd megőrült és tomboltak a kemó ellen, tiltakoztak. Szerintem most őket nyírbálták meg a mérgek. Decemberben a nyakam fájt az infúziók alatt és lám, akkor azok a bucik estek össze. Mostanában valamiért jobban érzem a testemben zajló folyamatokat, már tudom melyik fájdalom veszélyes és melyikkel nem kell kezdeni semmit sem. Érdekes dolog ez és amikor a főorvos asszonynak említettem, mondta, hogy ilyet már nem először hall...