2017. július 11., kedd

Nem tűntem el....

Az elmúlt másfél hónapban sok mindenre szenteltem energiát: egy csúnyán köhögős hörgőgyulladásra, aztán megint a teljes életünk összepakolására és amióta átköltöztünk a házunkba, azóta meg folyamatos takarítással és pakolással töltöttem a szabadidőmet. Még most sincs internetünk bekötve, de majd alakulnak a dolgok szépen, lassan :)

Június eleji kiutazásom egy ronda hörghuruttal végződött. Már amikor kifelé repültem is éreztem, hogy fáj a torkom, a kórházban is elég kókadt voltam (fehérvéresejt számom felszaladt 12.000-re a szokásos 6000-ről). A hazaút még rosszabb volt, de másnap kezdődött csak az igazi móka: köhögtem, hétvégre már levegőt se nagyon tudtam venni, sípoltam és jól belázasodtam. Elmentem a háziorvoshoz hétfőn, kaptam antibiotikumot meg egy spray-t, az utóbbit nem mertem használni, mert azt írta a kis papírján, hogy akinek alacsony a kálium szintje, az beszélje meg az orvosával a használatát. Húha, megijedtem - nekem mindig az alsó határon mozog (néha bekúszik alá is); nem mertem használni. Visszamentem a doktornőhöz, aki írt fel mellé káliumot és azzal már el tudtam kezdeni a használatát - nagy szükség is volt rá!

Mindezek mellett pedig beérett az a dolog, amit már március eleje óta csinálgattunk, rohangáltunk utána: valóra váltottuk egy évtizedes álmunkat, "megházasodtunk". Már az elején sem volt egyszerű, az eladó fél furcsa viselkedése miatt, aztán az ügyvédünknek sem sikerült olyan szerződést írnia, mint amit a bank elfogadott volna - így félidőben, 5 hét várakozás után a szerződést módosítani kellett. De aztán most visszagondolva, azt kell mondanom: nem is mi lennénk, ha bármi is egyszerűen menne nálunk. Soha semmit nem kaptunk meg bonyodalmak nélkül vagy az is lehet, hogy a mi kis hazánkban mennek ennyire faramucin a dolgok? Nem tudom. Aztán a végén is még volt egy svédcsavar, az eladó fél elvitte az összes bútort - azokat is, amikre azt mondta, hogy itt hagyja - sőt, még a karnisokat is leszerelték! Belegondolva, jobb is, hogy elvitt mindent, mert így olyannak alakítom ki az életterünket, amilyennek mi szeretjük. Egy biztos, hogy az új szomszédaink nagyon örülnek nekünk, hogy állandó lakók vagyunk - nem pedig hangos zenét bömböltető nyaraló külföldiek.

Az egyetlen szerencsém az volt, hogy húgom itt volt végig és segített elpakolni, kipakolni és utána a takarításban is, mert egyedül nem ment volna. Hálás vagyok a segítségéért!

Új lakóhelyünkről remekül lehet látni néhány szépséges hegyet:


Rábukkantunk a szerelmesek lakatfalára is:




Ó, és mielőtt elfelejteném, június végén sikeresen megünnepeltük a 38. születésnapomat! A tortát Anyu csinálta, férjem szájíze szerint krémesen:


Ebben a születésnapban is - ugyanúgy, mint az elmúlt 8 évben - hatalmas nagy munka van, mindannyiunk ereje kellett a túléléshez.


Isten éltessen mindannyiunkat, aki küzd és azokat is, akik küzdőt segítenek a küzdelemben!

2017. május 13., szombat

Azúr-sellő

Egy ideje már szemezgettem egy mintával a Kreatív Horgolás újságból, de nem mertem belevágni. Ami a legproblémásabb résznek tűnt, az maga a sellő haja, még sosem csináltam ilyesmit. Eszmecserét is folytattunk erről Fruzsival, köszönöm neki az ötleteket, amiket küldött!

Végül nem úgy készítettem el a frizurát, mint ahogyan a mintájában írják, így némi problémával szembesültem. A hajhoz a következő videót használtam fel: AMIGURUMI HAJ - nagyon szimpatikus volt ez a technika, szimpatikusabb, mint a hagyományos subázás. Sajnos a sellőm esetében a nyak és a test egyben készült, belül nincs drót merevítésnek, így a sok-sok befűzött fonal miatt hátrahajlik a feje, nincs ami megtartsa. 

Aztán mikor választékot készítettem volna, akkor pedig kilátszik a fejbőrének a színe - ezt esetleg azzal fogom tudni javítani a jövőben, hogy a fej utolsó köreit ugyanabból a színből fogom horgolni, mint amilyen színű fonalat használok majd a frizurához :-)

A normál flitterek helyett Húgomtól virág-flittereket kaptam, amiket felragasztottam; majd szempillával egészítettem ki az eredeti leírást.

És íme a sellő-hölgyike, akit a kék haja miatt Azúr-nak neveztem el:


2017. május 6., szombat

60. kezelés és MRI eredmények

2014. decemberében még nem gondoltam, hogy ilyen messzire jutok, mármint úgy értem, hogy 60 kísérleti infúziót végigcsinálok minden nagyobb mellékhatás nélkül és viszonylag stabil állapotban. 

Voltam odakinn ezen a héten is, megcsinálták a második MRI vizsgálatot - ez a nyakamat pásztázta végig. Az első 3 héttel ezelőtt volt, akkor nézték meg a hasamat és a mellkasomat tüzetesebben. A végleges jelentés még nem készült el, de az orvosom belenézett a számítógépébe és azt mondta, hogy továbbra is minden rendben van! Halleluja! Hatalmas kő gördült le a lelkünkről, folytathatjuk tovább az utunkat a nagyvilágban :-)

Mielőtt kiutaztam, vendégeink voltak a hétvégén, keresztgyerekeink és szüleik látogattak meg bennünket Kaposváron. A nagyobbik 12 éves múlt, a kicsi meg 5 éves, tervezgettük, hogy merre menjünk, mert nagyon szép a város környéke ebben a tavaszi évszakban, csak úgy zöldellnek a fák, sárgul a repce, fülemülék csucsorognak kora hajnalban a hálószobánk ablaka alatt. Remélem tudják az ott lakó emberek, hogy nagyon szép vidéken élnek! Sok dolog felmerült, hogy hová menjünk a gyerekekkel, végül a Patcán található Katica tanyára esett a választásunk. Sosem gondoltam volna, hogy 3 ennyire különböző korosztály (mi a 40 körüliek, a 12 éves kiskamasz lány és az 5 éves nagyfiú) egy helyen megtalálja majd a számítását! Tévedtem, ez nem kérdés. 

Amikor bementünk és a hangosbemondón keresztül hallottuk, hogy lehet menni az állatsimogatóba, mert kezdődik a program, illetve vizuálisan is kiírták az eseményeket, hogy pontosan mi és hol kezdődik, már akkor láttuk, hogy ezt a helyet nekünk találták ki. Simogattunk szamarat, a gyerekek próbálták a kiskecskéket megfogni, láttunk szurikátákat, pónikat, kacsákat; aztán leballagtunk a gokart pályához, utána fel a külső csúszdákhoz. Mivel elég hűvös szél volt, bementünk az épületbe melegedni, ott léghokival, pingpongozással és pólófestéssel múlattuk az időt. Megebédeltünk az élményközpont saját éttermében, véleményem szerint a 6 főre fizetett nyolcezer valahányszáz forint nem sok, főleg, hogy innivaló is volt benne. Mentünk egy kört a Matyi vonattal, a gyerekek kipróbálták az ugrálódombokat, a pontonhidat, gumis lecsúszót. Mi csak 5 órát töltöttünk ott, de lett volna még mit kipróbálni! Arról nem beszélve, hogy a tanya egy völgyben helyezkedik el és annyira tiszta és friss a levegője, hogy hamar fejbecsapja a felnőtteket, akik inkább egy takarón ülve szemlélnék a kék eget és a zöld fákat, kizárva fejükből a világ zaját néhány pillanatra. 

Teljes szívből ajánlom mindenkinek és nem utolsó sorban azt a tényt, hogy ökotudatos központról beszélünk, napelemekkel, saját kúttal, szennyvízkezelővel, és a belépőjegyedet olcsóbban kapod meg, ha viszel otthonról hulladékot (papírt, aludobozt, PET palackot). Gratulálok a tanya tulajdonosainak és köszönjük szépen az élményeket.





A mi kis életünkben is próbálom szem előtt tartani azt, hogy vigyázzunk a Föld értékeire. Van kosaram a bevásárláshoz, vászontáskám a piacozáshoz, nemrégen fedeztük fel, hogy tudunk venni olyan vizet, aminek az 5 literes kannája visszaváltható - azaz egyszer fizettük ki a díját, és nem kell kidobni a kukába a hatalmas PET palackokat. Álmodom még napelemről is, ha lesz házunk, egy komposztálóról, hogy a konyhai hulladékot ne a kukába dobjam, ezzel is hozzájárulva az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez.

2017. április 28., péntek

Horgolással a stressz ellen

Húsvét előtti nagyszerdán megcsinálták a soron következő MRI vizsgálatot, először a másfél órás mókára került sor. Úgy terveztem, hogy szépen, nyugodtan megszúrják a portomat, lesétálok a főépületből az MRI épületébe - ez persze nem így történt, mert annyi beteg volt az osztályon, hogy jó későn került rám sor és a magam tempójában próbáltam lerohanni a vizsgálóba. Vannak periódusok, amikor alig van beteg és rajtam kívül szinte senki sem ücsörög a kezelőben, de ez most nem az az időszak. Sajnos sok a beteg! Mi történik a világban, hogy ennyien megbetegszünk?!

Az eredményt még nem tudom, ez persze jóval frusztráltabbá tesz, mint kellene. Nem lehet hozzászokni, hiába csináltuk már rengetegszer, a várakozás egy eredményre rettenetesen idegőrlő és rosszul hat mindenkire. Persze, ilyenkor jön az, hogy "gondolkozz pozitívan" - de akárhogyan is erőlködöm, vannak időszakok - és ez pont olyan - amikor ez a legutolsó dolog, ami az eszembe jut!

Addig is horgolok, lekötöm a gondolataimat és a fejemnek nincs ideje baromságokon töprengeni. Azt olvastam, hogy a horgolás (vagy bármilyen kézimunka) felér egy meditációval és blokkolja a negatív gondolatokat knitting-for-therapy . A bejegyzés angolul van, de a legjobb hozzászólások közül az tetszik, hogy "olcsóbb, mint egy terápia" :-) 

Az elmúlt időszakban 2 figurát készítettem el teljesen, a 3. még befejezésre vár:

Unikornis lány, akinek végül Lili lett a neve:

Mintája itt található: Bébi unikornis

A másik figurát már hetek óta készítem, ez is hangulat kérdése, hogyan haladok vele. A mai napon felvarrtam a szemöldököt és a mosolyt is, elkészültem vele, a ma este érkező keresztfiunk ajándékának szánom.


Mintája nem ingyenes, itt lehet megvásárolni: Pilot Plane

A héten különböző évfordulókat tartok számon. Szomorkásakat is, jókat is. A héten volt 13 éve, hogy összejöttünk a férjemmel és ugyanazon a napon volt 4 éve, hogy túléltem a keringésem összeomlását. Apunak is most van az évfordulója, amikor nem tudott tovább küzdeni a rákkal. De ebben a hónapban van anyai Mamának is az évfordulója, meg a Papának is - ha ez utóbbira jól emlékszem, hogy Ő is áprilisban adta vissza lelkét a teremtőnek. 

Egy pillanat alatt elmúlhat az élet. Erről pedig mindig az a dal jut az eszembe, amit az Anna & the Barbies előadásában hallottam a rádióban:

"Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!"

2017. március 28., kedd

Nyuszkók

Az elmúlt hetekben kicsit hanyagoltam legkedvesebb hobbimat, a horgolást - pedig nagyon szerettem volna haladni a befejezetlen figuráimmal. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a horgolás és a fonalak szeretete, egy idő után átcsap gyűjtögető életmóddá - tisztára, mint az ősembereknél. Nem tudok úgy elmenni egy kézimunka bolt kirakata előtt, hogy ne ragadnék le előtte pár percre! Van itthon pár gombolyag fonalam, tervezgetek mindenféle projektet - egy ideje elhatároztam, hogy addig nem veszek új fonalat, amíg az itthon lévő el nem fogynak. De hiába, hol egy gombolyag fehér fonal hiányzik az adott figura befejezéséhez, hol egy színes gombolyagra van szükség... 

Most, hogy közeledik a Húsvét, mi mást is horgolhatnék, mint nyuszikákat? A minta a szokásos helyről van: Tavaszváró nyuszi - az elkészítésük több hétig tartott különböző nyavalyáim miatt (megfázás, derékfájás). De tegnap elkészültek! Zizi & Zazi nevet kapták, őket is ajándékba horgoltam :-) a fehér nyuszinak a fejére egy répa került, a talpára virágok, mert Ő bizony virágos mezőn járt és felragadtak a kis tappancsára. A bézs nyuszi, az egy úrilány: fejére rózsaszín virágot kapott dísznek, nyakába pedig egy rózsaszín selyem sálat.



A derékfájásom miatt tegnap felhívtam egy fizioterápiás szakorvost, aki nagyon aranyosan gyógytornát javasolt, ma megpróbálok keríteni egy gyógytornászt magamnak. A helyzet már sokkal jobb, mint másfél hete, de még mindig nem az igazi!

2017. március 8., szerda

Azt gondoltam,hogy megúszom ezt a telet...

Hétfőn este, éjszaka már éreztem, hogy olyan a nyelőcsövem, mintha leforrázták volna. Bevallom takarítás közben nyitva volt az ablak, mert lefolyót tisztítottam ecettel, szódabikarbónával és forró vízzel, és nem akartam abban az erős, szúrós szagban 20 percig aszalódni, bezártan. Először csak azt gondoltam, hogy tényleg beszippantottam az egyveleg szagából, de tegnap délután már gyanítottam, hogy vagy megfáztam, vagy összeszedtem valahol valami vírust a hétvégén (rendezvényeket látogattunk meg). Tavaly május óta nem kellett antibiotikumot szednem - akkor is húgyúti fertőzés miatt volt szükséges. Egyenlőre most is gondolkodom, hogy mi legyen, de ha nem javul az állapotom, akkor átballagok az orvoshoz. Jelenleg még csak a kezdeti tünetek jelentkeznek, van egy kis hőemelkedésem - a kérdés csak az, hogy mennyire lendülök bele? Kezelést múlt héten kaptam. Rengeteg teát iszom (kakukkfű, csipkebogyó) és tettem bele olyan forró ital porgyógyszert, amit az én szervezetem is tolerál.

Vasárnap hazafelé beugrottunk a kedvenc éttermünkbe Fehérváron, ott fotóztam néhány sárgálló nárciszt és előbújó krókuszokat :-)


Szombaton jegyünk volt az Illúzió Mesterei egyik előadására, ahol többek között, a közönséggel együtt csinált Hajnóczy Soma bűvész világbajnok egy trükköt. Ugyan nem értem, hogy hogy a fenébe sikerült mindkettőnknek a mutatvány, mert először félbe hajtottuk a kártyalapokat, aztán a félbe hajtás mentén eltéptük, volt olyan fél lap, amit el kellett tenni a zsebünkbe, a maradékot meg össze-vissza kevertük, adtunk belőle a szomszédunknak, aztán módszeresen eldobáltuk - de még azt sem egyformán, volt olyan pont ahol én egy fél lapot, Árpi két fél lapot dobott el. 

A végére a kezünkben maradt fél kártya pontosan a másik fele volt annak, amit a zsebünkbe kellett tenni a mutatvány legelején:


Nekem ez egy zseniális élmény volt!

Szóval a mai napot a kanapén való fekvésnek és különböző TV műsorok nézésének szentelem, még horgolni sem merek, mert gyerekeknek készítek meglepetéseket és nem szeretném, ha a figurák által átvinném rájuk a vírusokat / vagy bacikat. 

2017. február 27., hétfő

Próbálkozások

Elmondhatatlanul hiányzik a gyümölcs és a nyers zöldség. Nagyon szeretem a reszelt alma - cékla salátát, pici mézzel; ennél még jobban imádom az alma - szárzeller salátát natúr joghurttal. Ahogy pár hónapja előjött ez az allergia, azóta nem ettem - nem mertem enni semmit sem. Néha elfeledkeztem a korlátaimról, lelkesen megettem egy szelet gyümölcstortát, tetején pár szem szederrel - ettől is feldagadt a szám; aztán próbálkoztam befőttel, attól meg piros foltos lett a bőröm. Van olyan étel, amitől köhögni kezdek és alig kapok levegőt, így jártam a mustár és az aszalt füge esetében.

Most, hogy a második 3 hetes kezelési ciklus végén vagyok, kísérletezni támadt kedvem. A hétvégén megettem egy fürtös paradicsom felét és egy szeletke, hámozott almát és nem lett tőle semmi bajom! Van még remény gyümölcsöt enni :-) és kilábalni belőle!

Szombaton, szépséges napsütésben felkocsikáztunk Fonyódra, ahol páratlan látvány tárult elénk. Az összefüggő jégtakaró helyett a partra kisodródott, széttöredezett jégtáblák alkottak jéghegyeket - na jó, kicsi halmokat. Nekem mindenesetre elég méretes jégkockák voltak! A Badacsony méltóságos pompájával látszott, hetek óta vártam erre, hogy ilyen szép tiszta idő legyen és készíthessek pár képet a túloldalról. A tó vize tiszta, a kacsák szerelmesen kergették egymást a vízen; néhány hattyú pedig nehézbombázót játszva közlekedett a móló egyik oldaláról a másikra. 

Most pedig következzenek a fotók, a víz többféle formájáról: