Gyógypedagógia első év lezárása

Büszkén írom, hogy másfél hete lezárultak a vizsgáim az egyetemen, egész szép eredménnyel végeztem. Ahhoz képest, hogy mit gondoltam a teljesítményemről még szeptemberben és most mit gondolok, hatalmas a különbség a kettő között. Nagyon sokat tanultam, rengeteg energiát fektettem be az új tudás elsajátítására és sikerrel jártam! Voltam szóbeli vizsgán is, volt sok-sok írásbeli vizsgám is és néhány online vizsgám vagy beadandóm, amire megajánlott jegyként kaptam meg a félév végi eredményt. Olyan fogalmakat és kifejezéseket ismertem meg, amikről fogalmam sem volt és néha bizony ki kell javítanom magamat a berögzült régi sémáim (szavaim) miatt. Tipius-atipikus gyermek, neurodivergens gyermek... és hol van még a vége? Hypoxiás ischaemiás encephalopathia? Fogalmam sem volt róla , hogy így nevezik az egyik neuropatológiai kórképet és hogy gyógypedagógián ilyeneket fogunk tanulni. Mindenesetre az is érdekes folyamat volt, hogy hogyan tanultam meg újra a tanulás folyamatát. Gondolattérképeket rajzoltam, volt, hogy csak rajzos gondolattérképeket kellett csinálnunk a vizsgára. Eleinte vért izzadtam, ötletem sem volt, hogyan is csináljam én ezt meg? Aztán az év második felére szépen lassan összeállt a kép a fejemben. Tudom, hogy ez még nem a végleges formája a legegyszerűbb tanulási módszeremnek, de sokféle verzióból igyekszem összerakni. Az egyik tanárunk említett egy pomodoro - technikát is (25 perc munka - 5 perc szünet), ezt is igyekeztem tartani. A délelőtti órákban ez még jobban is ment, délutánra kezdtem mindig szétesni és nem tartani az eltervezett dolgokat. Estére meg úgy elfáradok, hogy akkor már a fogaskerekek sem járnak az agyamban. Ez van, én reggel vagyok aktívabb. 

Aztán el kell mesélnem, hogy keresztfiunk elballagott nyolcadik osztályból a boldogi Berecz Antal Általános Iskolából. Piszokmeleg volt azon a napon is, szerencsére nem eresztették bő lére a ballagást (kb. 50 perc alatt végeztünk), de így is tiszta víz volt a gyereken az ing a végére. Nagyon büszkék vagyunk rá, a továbbtanulása kapcsán is jól sikerült a felvételije, Budapesten fog tanulni, kollégiumban fog lakni hétközben. Annyira jó volt, hogy egészséges emberként részt tudtam venni a ballagásán ennek a gyereknek! Annyi mindent ki kellett hagynunk hosszú ideig... sok momentumáról lemaradtunk az életének. Azt kívánom, hogy mindig hallgasson arra a nagy szívére, ami van neki <3 és lelkiismerettel csinálja majd életének minden mozzanatát, ahogyan eddig is csinálta. 

Szóval itt a vakációóóóóóóó, éljük túl ezt a meleget, amit kaptunk. 

PCOS helyett PMOS

Nehezen jött létre ez a névváltoztatás ennél az egészségügyi problémánál, de 14 év után végre sikerült! A PCOS nem csak egy szimpla probléma, hanem egy bonyolult és összetett metabolikus szindróma. Ha nekem annyi forintom lenne, ahányszor azt hallottam életemben, hogy "tornázzak többet, majd lefogyok" , illetve amikor 20 éve ott álltam a nőgyógyásznál a rendszertelen és fájdalmas menstruációmmal, hogy gyereket szeretnénk és az volt rá a válasz: hogy fogyjon le és akkor majd teherbe esik. 

Szívem szerint most felkeresném újra azt az orvost és elmagyaráznám neki a tortúrámat, amin keresztül kellett mennem. De azokat a nőgyógyászokat is, akik semmit sem csináltak, nem nézettek inzulin-vérképet, eszükbe sem jutott a mélyére ásni a dolgoknak. Hogy 20 évet vártam arra, mire Bencsik doktornő megtalálta a gondomat és nevén nevezte végre. Higyjétek el, soha nem késő ezt diagnosztizálni, mert a menopauzára is hatással van - és én azzal küzdök 13 éve, a transzplantációm óta. Mert ha nem veszem fel a kesztyűt, akkor teljesen tönkre fogja vágni a szervezetem, ha nem figyelek magamra. Mert mindig van valmai újdonság, valami felfedezés a témában, illetve ezt a rendszert mindig finomítani kell. Étkezést, mozgást, stresszkezelést - mindent egyben, komplexen. 

Olvassatok, tájékozódjatok a saját egészségetek érdekében:

pcos helyett pmos

pcos helyett pmos

Újrakezdés folyamatban

Nem nagyon jut már eszembe ez a blog, de néha történnek olyan események, ami miatt megnyitom és elgondolkodom rajta, hogy mit is írjak? Limfóma szempontjából mivel rendben mennek a dolgok és továbbra is komplett remisszióban vagyok, hála az égnek, ezért nincs miról írni ezzel kapcsolatban. A hétköznapi dolgok meg lehet, unalmasak mások számára. 

Az egyetemi tanulmányaim jól haladnak, egy kicsit sokat is stresszelek rajta, hogy megfeleljek a saját magam által támasztott elvárásoknak. Az első félévet majd 4,7-es átlaggal fejeztem be - ami tandíjkedvezményt jelentett a második félévre nézve. Most sem unatkozom, ebben a félévben is vannak beadandó projektmunkák, évközi vizsgák, amire bizony tanulnom kell, mert az előző életemben soha, de soha nem kellett fejlődésneurológiát vagy fejlődéspszichológiát tanulni. Közben el-eljárogatok a szomszéd faluba különböző foglalkozásokat megnézni - összetalálkoztam egy nagyon kedves, velem egykorú hölggyel, aki megengedte, hogy megnézzem kisgyerekek fejlesztését, felnőttek foglalkozásait az alapellátásban. Most éppen szünetet tartok a fogaim miatt, mert azt is rendbe kell tenni 10 év kemoterápia után, nem mindenkinek adatott meg, hogy megtarthassa a fogait, veszítettem el én is négyet, ezeket szeretném, ha pótolnánk. Most jött el az az idő, hogy ezeket "magabiztosan" végigcsináljam. Eddig esélyt sem láttam rá, hogy meg merjem próbálni. A varratok még az ínyemben vannak, jövő héten szedik ki őket- de legalább már nem duzzadt a fél fejem! 

Élvezem ezt az újrakezdést, remélem lesz értelme annak, amit kitaláltam magamnak. A pontos irányt még nem tudom, de folyamatban van az is, hogy el tudjam dönteni, mivel akarok pontosan foglalkozni. Örülök az új embereknek, akik beléptek az életembe, páran biztosan ki is fognak lépni belőle, de ez nem baj, így egészséges. 

Azt nem is mondtam még, hogy annyira jól viselkedett az immunrendszerem, hogy a nagycsoportos órák után nem kaptam el semmilyen betegséget sem! Pedig 170 fő ül néha egy levegőtlen teremben, aminek szellőzése semmi és délutánra bizony trikóra lehetne vetkőzni, annyira felmelegítjük ennyien. Szóval nagyon büszke vagyok az immunrendszeremre, meg is veregetem a vállát néha gondolatban, hogy csak így tovább. 

A legutóbb említett helyesírás vizsgáról meg csak annyit, hogy nehéz volt 46 éves fejjel újratanulni a megváltozott helyesírási szabályokat, főleg a kivételeket, de sok gyakorlás után megírtam ötösre a tesztet. Ilyenkor jövök rá, hogy ennyi idősen is mennyire a régi sémák fogságában élek, hogy mindent maximálisan akarok teljesíteni, pedig nem is kellene. Sokat kell még előre mennem ahhoz, hogy ne zavarjon, ha nem nézek át mindent. Az egész egy önismereti utazással ér fel, az egész egyetemi jelentkezésem. 

Megérkezett a tavasz hozzánk is, pár fotó a végére a kiskertemből:

5 év komplett remisszió

Május végén - fél év szünet után - utaztam fel az Onkológiára a szokásos kontrollra. Szerencsére minden rendben ment mind a vonatozással, mind a vérvétellel és az eredmények is rendben voltak, Főrovosnő sem tapintott kórosat. Fura ezt kimondani, hogy 5 éve nem kapok most már semmilyen kezelést 😃 de nagyon jó érzés. Pár napon belül a tumormarker érték is megérkezett, amit az Egészségablak alkalmazásban azonnal megnézhető. December elején megyek a következő ellenőrzésre. 

Tulajdonképpen júniusban volt 5 éve, hogy a legutolsó PET CT képalkotó vizsgálat kimutatta a komplett remissziót, utána még fél évig kaptam kezelést annak érdekében, hogy az utolsó limfóma-sejtek is kipusztuljanak a szervezetemből. 

Június közepén meglátogattam egy gyógyult rákosok menopauza problémáival foglalkozó orvost Debrecenben, amire már hónapok óta gyűjtögettem a bátorságomat és sok könyvet, cikket olvastam el a témában. Nálam nem csak szimplán menopauza létezik, hanem PCOS probléma is - a kettő együtt eléggé leviszi az életem minőségét egy bizonyos szint alá, amivel kezdek torkig lenni 46 évesen. Az orvos nevét sem titkolom el, Deli Tamás doktor úrról beszélek, akinek személyéről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Előre egyeztettünk, hogy milyen vizsgálatokat csináltassak meg (mammográfia, nőgyógyászati rákszűrés eredménye, különböző vérvételek, hüvelyi ultrahang). Volt egy érték, amit APC rátának hívnak és soha, de soha nem kértem még egyetlen egy nőgyógyász sem tőlem. Trombózisra való hajlamot mutatja meg ez a mutató. A másik dolog, amivel nem tudtam szolgálni, egy hüvelyi ultrahang eredménye. A saját nőgyógyászomnak nincs erre készüléke, nála csak a sima rákszűrést és nőgyógyászati vizsgálatot tudtam megcsináltatni. Utána jött a hidegzuhany: nem találtam orvost, aki elvégezte volna a hüvelyi UH vizsgálatot a nőgyógyászati vizsgálat nélkül! Én pedig nem akartam kétszer is kitenni magam annak a tortúrának, amit a menopauza mellékhatásaként elszenvedek (hüvelyszárazság és sorvadás), amikor is csak a legkisebb méretű vizsgálóeszközzel tud az orvosom megvizsgálni. Szerencsére Deli Tamás doktor úr ebben is a segítségemre sietett, elvégezte ezt a vizsgálatot. Summa summárum egy jó hangulatú találkozó után elégedetten távoztam a rendelőjéből, mert elindultunk egy egészségmegtartó úton, ahol is nem kell azon aggódnom, hogy 10 év múlva szív és érrendszeri problémáim olyan mértéket fognak ölteni a hormonok hiánya miatt, ami már kezelhetetlenné válik. A témában segítségemre volt Iványi Orsolya munkássága és Mary Claire Haver könyve, instagram oldala. Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik rákból gyógyulnak és hasonló folyamatokon mennek keresztül. Ajánlom azoknak is, akik perimenopauzába léptek, nem értik, hogy miért változik meg a testük, miért lesznek feszültebbek a normál hétköznapi megpróbáltatásoktól, állandó fejfájásuk van, a koleszterinjük az egekbe szökik és ilyesmik. Nem kell megijedni, mindezek "csak" a perimenopauza tünetei. 

Július végén felvettek a MATE Kaposvári Campusának gyógypedagógia szakára. Azóta már túl vagyok a beiratkozáson és szeptember közepén kezdem a levelező szakon a tanulmányaimat. Félek tőle, mert ennyi idősen már nem olyan az agyam, mint fiatalabb korban, de mivel nagyon szeretném az életemet valamilyen segítő szakma irányában folytatni, így erre a pályára esett a választásom. Ennek örömére tegnap beiratkoztam a kaposvári könyvtárba is, mert szükségem lesz egy csomó könyvre a következő időszakban. Azt ugyan nem tudom, mennyire leszek jó például a funkcionális anatómia tantárgyból :-) de állok elébe. Egy kicsit tartok a magyar nyelvtan újratanulásától is, amit most írásbeli kommunikációnak hívnak - de már gyakorlom a helyesírást. Izgalmas időszak következik az életemben. 

Új célok

Amikor nagyon sokáig vársz arra, hogy hétköznapi életet éljél - és ez végül el is érkezik, utána már nem szívesen foglalkozol azzal , amin keresztül mentél. Sajnos ez a blog is ilyen sorsra jutott, hiszen tavaly ősszel írtam utoljára bejegyzést. Egy kicsit depressziósabb időszakon is vagyok túl, mert sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit kezdjek az életemmel. Hónapokig tipródtam azon, hogy mit csináljak? Mihez kezdjek magammal? 2016 óta nem dolgozom, az utolsó kemót 2020 decemberében kaptam, azóta próbáltam testileg és lelkileg is meggyógyulni. Plusz meg kell küzdeni a poszt-menopauza léttel is, amikor is hiába sétálok , hiába változtattam az étkezésemen is rengeteget, semmi sem hatásos. Minden is probléma: zúg a fülem, a koleszterinem egyik pillanatról a másikra ugrott egy nagyot, izzadok ezerrel (még mindig), az intim problémákról nem is beszélve. De figyeljek a csontritkulásra is, plusz elmúltam 45 éves, így bejött a képbe a mammográfia - ez utóbbi helyett emlő tomoszintézist csináltattam. Nemrégiben voltam hasi és nyaki ultrahang vizsgálatokon, mellkas röntgenen - szerencsére minden daganat maradvány stabil és nem változtatják a méretüket. A vérképem is normális, tumormarker is alacsony. 

Visszatérve az útkeresésre: annyi minden ötletem volt a tavalyi évben. 2 hónapot dolgoztam egy cég pénzügyén részmunkaidőben, amiben nagyon elfáradtam testileg és lelkileg is. Közben napelemet telepítettünk, pályázati támogatással - ebben az a kikötés van, hogy a napelemmel ellátott lakcímen nem lehet vállalkozás 3 évig. Pedig minden vágyam volt egy kis horgolós vállalkozás megnyitása, jó pár hónapig ennek a bűvkörében éltem. Aztán rájöttem, egy jótékonysági vásár folyamán, hogy nincs fizetőképes kereslet a munkámra. Mert addig rajonganak az emberek a munkáimért, amíg csak úgy szeretetből, ajándékba adom, ezt tapasztaltam. Fogalmuk sincs, mibe kerül a fonal és a ráfordított munkaidő mennyire jön ki. Le kellett tennem erről a horgolós vállalkozás ötletemről, ami annyira megviselte a lelkem, hogy hónapok óta rá sem bírok nézni a horgolásra, csak néha - néha készítek valamit, egy -egy családi ünnepre, ajándékba. 

Aztán tavaly ősz óta annyi körülöttünk lévő embernél voltak nehézségek, hogy naponta több órán át csörgött a telefonom és meghallgattam azokat, akik hozzám fordultak. Volt olyan napom, amikor reggel 8-tól délután 5-ig a telefonon lógtam - erre nem tudok jobb kifejezést találni, pedig nagyon komoly problémákat hallgattam végig ilyenkor. Elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy lehet, hogy ez az én utam, mások segítése? De nem találtam elég szeretetet ebben, olyan szeretetet, ami engem is kiegyensúlyoz. Némelyik telefonáló annyira önzően viselkedett, hogy ha hozzám került a szó, akkor azonnal belém is fojtotta, meg sem hallgatott. A gondolat tovább gyűrűzött: Mi hiányzik a legjobban az életemből? Egy gyermek. Mi volna, ha ilyen irányban mennék tovább, ahol gyerekeknek segítenék? Nézegettem tanfolyamokat, aztán a decemberi időszakban egyre több egyetem hirdetését dobálta fel az egyik közösségi oldal. Be is adtam a jelentkezésem január folyamán egyetlen egy szakra, ahová két hét múlva megyek motivációs beszélgetésre. Nem mondom, hogy nem izgulok, de azt gondolom, hogy vagyok annyira határozott személyiség, hogy meg fogok tudni felelni. Ha minden jól megy, 50 éves leszek, mikor újra diplomázni fogok. Ebbe még belegondolni is furcsa. Drukkoljatok nekem!

Pár fotó az elmúl fél évből: 

Alma tároló - mint Cziribudesign

Minta LittleOwlsHut

Minta Bluubunnycrochet

Minta youtube Amigurumis by Petus Ochoa

Fonyódi jégpálya mellett

Tulipgarden Balaton

Húsvét - Kéthely

táska - Nitka kz minta

rókás tároló - Eli Krapp minta

Ajánlás

Ma hallgattam egy beszélgetést, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek: Tatár Csilla - Szabó Adrienn - Tombor Nelli 

Nellivel nem ez az első beszélgetése Csillának, azokat is meghallgattam és azt kell mondjam, minden szavával egyetértettem. Ők kimondják azt, amit én nem tudok megfogalmazni ilyen módon, ilyen mélységekben. Le a kalappal előttük.

Mindenkinek más az útja, más elképzelései vannak a gyógyulása kapcsán. Van aki ebben hisz, van aki másban. Ettől szép ez a világ, a sokszínűségtől. 

Esős ősz

A hosszú, forró nyár alatt kiderült, hogy le kell szedni a tetőnket, mert imitt-amott elkorhadtak a keresztlécek a cserép alatt. Állítólag az okozta a vesztét az alig 18 éves tetőnek, hogy nem hagytak megfelelő szellőző rést a héjazat és a fólia között. Találkozott már valaki ilyen problémával? Nekem ugyan vannak ácsok a felmenőim között, de mivel ők évek óta már nem élnek, így megbeszélni sem tudom velük a problémát. Szeptember 10-re terveztük a kezdést, de arra a hétre megérkezett az első őszi ciklon, amiből több napig ömlött az eső felénk a Dunántúlon. Jól van, akkor egy hét csúszással kezdünk, semmi gond. Aztán megérkeztek a mesterek és kiderült, hogy a vártnál lassabban tudnak csak haladni, egyrészt a tetőnk bonyolultsága miatt, másrészt az állapota miatt. Arról nem is beszélve, hogy harmadik napja áll a munka egy újabb ciklon miatt, amiből egy havi esőmennyiség hullott le. Aztán tegnap a tetőtérbe csepegett be az eső: a csúcson lévő fóliát visszahajtotta a szél, ázik a padlás egy része, onnan pedig a padlásfeljárón keresztül csöpörgélt a víz a laminált padlóra. Nem voltam túl boldog. A fóliát visszahajtották, lerögzítették másik módszerrel, reméljük kibírja ezt a pár napot hétfőig, amíg folytatni lehet a munkálatokat. Kivételesen változékony őszi időt kaptunk idén, jó lett volna, ha ez kissé máshogy alakul.

Onkológia szempontjából a dolgok rendben mennek, júliusban voltam utoljára vérvételen és decemberben megyek legközelebb. Az értékeim rendben vannak, sőt a tumormarker még csökkent is picikét. Voltam az endokrinológusnál is újra, emeltünk a metformin adagon, mert ugyan a vesefunkciós értékei nem romlottak, de az inzulinterhelés mutatói igen.  Pár kilót fogytam is, de a vérképemen látszik az igazi javulás, hogy az eddig emelkedő szintet mutató értkek (pl koleszterin), az most szépen visszaáll a normális értékre. Mert igen, PCOS problémában ezek az értékek is elmásznak! Itt nem működik, az "egyen kevesebbet, mozogjon többet" tanács. Aki ilyen tanácsot ad, annak fogalma sincs, hogy mivel állunk szemben, soha életében nem kellett ezzel szembenéznie. A 20 évig kezeletlen PCOS és IR megoldása időbe telik. Nos, nekem pedig az most van, bőven.