Nem nagyon jut már eszembe ez a blog, de néha történnek olyan események, ami miatt megnyitom és elgondolkodom rajta, hogy mit is írjak? Limfóma szempontjából mivel rendben mennek a dolgok és továbbra is komplett remisszióban vagyok, hála az égnek, ezért nincs miról írni ezzel kapcsolatban. A hétköznapi dolgok meg lehet, unalmasak mások számára.
Az egyetemi tanulmányaim jól haladnak, egy kicsit sokat is stresszelek rajta, hogy megfeleljek a saját magam által támasztott elvárásoknak. Az első félévet majd 4,7-es átlaggal fejeztem be - ami tandíjkedvezményt jelentett a második félévre nézve. Most sem unatkozom, ebben a félévben is vannak beadandó projektmunkák, évközi vizsgák, amire bizony tanulnom kell, mert az előző életemben soha, de soha nem kellett fejlődésneurológiát vagy fejlődéspszichológiát tanulni. Közben el-eljárogatok a szomszéd faluba különböző foglalkozásokat megnézni - összetalálkoztam egy nagyon kedves, velem egykorú hölggyel, aki megengedte, hogy megnézzem kisgyerekek fejlesztését, felnőttek foglalkozásait az alapellátásban. Most éppen szünetet tartok a fogaim miatt, mert azt is rendbe kell tenni 10 év kemoterápia után, nem mindenkinek adatott meg, hogy megtarthassa a fogait, veszítettem el én is négyet, ezeket szeretném, ha pótolnánk. Most jött el az az idő, hogy ezeket "magabiztosan" végigcsináljam. Eddig esélyt sem láttam rá, hogy meg merjem próbálni. A varratok még az ínyemben vannak, jövő héten szedik ki őket- de legalább már nem duzzadt a fél fejem!
Élvezem ezt az újrakezdést, remélem lesz értelme annak, amit kitaláltam magamnak. A pontos irányt még nem tudom, de folyamatban van az is, hogy el tudjam dönteni, mivel akarok pontosan foglalkozni. Örülök az új embereknek, akik beléptek az életembe, páran biztosan ki is fognak lépni belőle, de ez nem baj, így egészséges.
Azt nem is mondtam még, hogy annyira jól viselkedett az immunrendszerem, hogy a nagycsoportos órák után nem kaptam el semmilyen betegséget sem! Pedig 170 fő ül néha egy levegőtlen teremben, aminek szellőzése semmi és délutánra bizony trikóra lehetne vetkőzni, annyira felmelegítjük ennyien. Szóval nagyon büszke vagyok az immunrendszeremre, meg is veregetem a vállát néha gondolatban, hogy csak így tovább.
A legutóbb említett helyesírás vizsgáról meg csak annyit, hogy nehéz volt 46 éves fejjel újratanulni a megváltozott helyesírási szabályokat, főleg a kivételeket, de sok gyakorlás után megírtam ötösre a tesztet. Ilyenkor jövök rá, hogy ennyi idősen is mennyire a régi sémák fogságában élek, hogy mindent maximálisan akarok teljesíteni, pedig nem is kellene. Sokat kell még előre mennem ahhoz, hogy ne zavarjon, ha nem nézek át mindent. Az egész egy önismereti utazással ér fel, az egész egyetemi jelentkezésem.
Megérkezett a tavasz hozzánk is, pár fotó a végére a kiskertemből:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése