Első itthoni kezelés után

… a második biopszia eredménye is negatív lett. Ezek után azt javasolták, hogy gyomortükrözésen keresztül megszúrnák a hasnyálmirigyen lévő tumort, erre már nemet mondtam. Véleményem szerint ott a tumormarker eredményem, a PET-CT eredményem - mindkettő egyértelműen mutatja, hogy kezelésre van szükségem. Úgy érzem, nem szabad tovább várni. Ennek folyományaképpen múlt kedden-szerdán megkaptam az első adag Brentuximab-Bendamustin kezelést. Csütörtökön még takarítottam délelőtt, délután már ágyat kívántam, azóta hol jobban, hol rosszabbul érzem magam. Eleinte volt émelygés, azóta hasmenés kínoz, nem vészes formában, de azért mégis. Visszatértem a régi, jól bevált kajákhoz: husileves tésztával, répával, főtt krumplival;  sajtos melegszendvics, ropi, fekete tea a hasmenés ellen. Az eddig úgy szeretett, saját sütésű teljes kiőrlésű kenyeremre rá sem tudok nézni és a szagát sem tudom elviselni. Úgyhogy fehérlisztből készült zsemlét eszem és kész. Valamit enni kell. Hiába tennének ide elém egy nagy adag zöld salátát, le sem menne a torkomon. A reggeli tejeskávém egy hete kimarad, remélem jövő héten már újra tudok inni. Almát rágcsálok és győri édest, mert ezek kellemesek az ízlelőbimbóimnak. Jelenleg itthon tiltottak az erős fűszerek és a fokhagyma, mert nem bírom elviselni még a szagukat sem.

Az sem normális, hogy felénk 15-16 fok van, ez is megviseli a szervezetem. Persze ahogy erőm engedi, horgolgatok, majd karácsony után megmutatom, hogy mik készültek mostanában a nappalink falai között. Az este még egy kis sétára is futotta az erőmből! Hiába no, az apró dolgoknak is tudni kell örülni :)

Frissítés: hányós-hasmenős vírust sikerült összeszednem, attól voltam ennyire rosszul! A kezelés mellékhatása " csak " a kezeim zsibbadása, ha minden jól megy, ez orvosolható a gyógyszer csökkentésével. Kezdek jobban lenni :) 

Várakozunk

Mint mindig, most is várakozással telik az életem, mert természetesen nem a legideálisabb forgatókönyv szerint alakulnak a dolgaim. Két hete pénteken megérkezett a PET/CT, ami szerint nem csak a hasnyálmirigy fején lévő buci világít (SUVmax 22,6 értékkel), hanem a bal hónaljban is (SUVmax 3,8) és rekesz alatti nyirokcsomókban kiterjedten aktív limfóma manifesztáció merül fel. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy meglepődtem az eredményen, de azért mégis. Azt gondoltam, ez ugyanaz, amit eddig láttak az MRI felvételeken is odakinn.

Ezzel a lelettel mentünk konzultációra, ahol Főorvosnő kért még egy biopsziát, hogy ellenőrizzék: biztosan az eredeti betegséggel állunk szemben? Ennek az eredménye múlt pénteken várt elérhetővé, miszerint a bal hónalji nyirokcsomóból vett mintákban nem volt beteg sejt. Úgyhogy most hétfőn újra megismételték a biopsziát, most egy másik hónalji nyirokcsomóból szintén a bal hónaljból. Ennek az eredményére várunk.

 

Időközben megjött a tumormarker eredmény is, az is emelkedett értékeket mutat - de mit vártam mást, ha egyszer a hasnyálmirigyen lévő buci megduplázta magát az elmúlt 6 hónapban?

 

A legnagyobb csavar a dologban az, hogy Főorvosnő szerint nem a Nivolumab + sugárterápia kombinációval kellene tovább menni. Ezt az információt akkor és ott nagyon nehéz volt megemészteni, képtelen voltam rá. El kellett telnie pár napnak, amíg azt mondtam magamban, hogy igaza van. Nem csak egy helyen világít a limfóma, meg kell próbálni egy másik lehetőséget arra, hogy kipucoljon. A teljes taktikát még nem látom át, de bízom az orvosomban, és ha megérkezik a második biopszia eredménye, akkor okosabbak leszünk és jövő héten ebből biztosan kezelés lesz.

 

Csak azt tudom mondani, hogy hajrá, hajrá, menjünk és csináljuk. Hogy miért használok mindig többes számot, arról fogalmam sincs, de valahogy így olyan, mintha nem egyedül kellene ezzel megküzdeni. Amúgy meg tényleg nem vagyok egyedül, mert a férjem, a családom és barátaim támogatnak szeretetükkel. Fizikálisan továbbra is jól vagyok, igyekszem mindent megoldani idehaza.

Advent első hétvégéjén mi is felraktunk néhány led-világítást, a korai sötétedés remek ellenszere néhány villogó fényfüggöny és égősor a házunk néhány pontján. Várjuk a karácsonyt, mindenféle szempontból!

MRI eredmények - kísérlet vége

Napok óta húzom, hogy megírjam ezt a bejegyzést, mert még én magam is alig akarom elhinni, amit írok. 2 héttel ezelőtt már nem kaptam kezelést, mert a hasi MRI felvételek azt mutatják, hogy az egyik tumor a hasnyálmirigy fejénél a duplájára nőtt az elmúlt 6 hónapban. Ezzel a méretváltozással (meghaladja a +10%-ot) sajnos nem férek bele tovább a klinikai kísérlet kereteibe.

Láttam a kinti orvosom arcán, amikor értem jött a váróterembe, hogy baj van. Különben sem szoktak szólítani, amíg nincs meg a vérvétel. Így mendegéltem a doktornő után és kérdezgettem tőle: baj van? Mondta, hogy csaj jöjjek, majd az irodában megbeszéljük. Láttam rajta, hogy ki van borulva. Bevallom, én is ki voltam borulva.... ez a hír felért egy gyomorszájon vágással.

Az irodában érve elmondta a tényeket, onnan felhívtam a férjem, elsírtam neki, hogy nincs tovább kezelés. Azt javasolják és ezt le is írták egy elbocsátó szép üzenet formájában,  hogy jöjjek haza, folytassam itthon a Nivolumabot és kiegészítésképpen kezdjenek egy sugárkezelést az érintett csomóra.

Árpi próbálta elérni azt a két hölgyet, azt a két orvost, akikben itthon megbízunk, és ők azonnal reagáltak az eseményekre. Azóta már megcsinálták a PET/CT vizsgálatot a hétfőn, most ennek várjuk az eredményét. Utána lehet a további lépésekről beszélni. Reménykedünk a legjobbakban. Hogy mi a legjobb? Az, hogy tényleg elkezdem a Nivolumab terápiát, mellette párhuzamosan pedig a sugárkezeléseket. Ha tudnátok ezért szurkolni, azért nagyon hálás lennék!

Természetesen horgolok tovább, ameddig csak bírok. Tegnap két figurát állítottam össze, egyik Havva Designs minta (innen: snowman-crochet-pattern ) a másik pedig innen: gingerbread-man

Ugye milyen aranyosak?

Nyaki MRI után, hasi MRI előtt

A héten megcsinálták a 6 havonta esedékes vizsgálatok közül az elsőt, ellenőrizték a nyakam és az ott lévő bucik állapotát. Egy kicsit sietősre sikerült a csütörtök reggel: negyed 8-ra az ambulancián voltam, ahol enyém lett a legelső sorszám (ugye milyen furcsa, hogy a magyar kórházi gyakorlathoz képest ez milyen későn van?), türelmesen várakoztam háromnegyed 8-ig, akkor bekopogtattam az adminisztrációba, hogy nagyooooon kellene sietnem, ne haragudjanak, de 8 órára várnak MRI vizsgálatra, előtte még kellene egy tű is a port-katéterbe, és át is kell rohanni a kórház másik felére. 8.47-kor a nővérek felé robogtam, senki sem tudta, miért sietek... (no comment). Megszúrták a portot, levették a vért, innentől már csak liftet kellett kapnom és rohanni, rohanni, rohanni. Azt hiszem negyed 9 körül eshettem be a vizsgáló admininsztrátorához és még ki kell tölteni egy csomó papírt a kontraszt anyagos ellenőrzéshez.

Mindenesetre ezen is túl vagyok, eredmény majd csak november közepén várható, amikor már minden vizsgálat kész és együtt csinálják a kiértékelését.

Adós vagyok még egy horgolási projekttel, amit még nászajándékba készítettem az unokatestvérem és a felesége részére, akik szeptember végén házasodtak össze. A leírás a legutóbbi Praktika Horgolás magazinban volt látható "türkiz varázsszőnyeg" néven, ezt alakítottam át föld színű zsinórfonalakkal. Íme az eredmény egy kb. 85 cm átmérőjű, hatszög formájú kis szőnyeg + 2 kis kosár (bézs színűt már nem tudtam a fotóra varázsolni):

 

A kosarak alapjait Keszthelyről szereztem be:

 

 

A szőnyeg becsomagolásához semmilyen ötletem nem volt. Fruzsi véleményét is kérdeztem, én is gondolkodtam rajta egy darabig - aztán felhívtam a keszthelyi Csodaország üzletet. Náluk láttam még augusztusban nagyobb méretű dobozokat, úgy voltam vele, hogy valamelyik csak jó lesz és max. behajtogatom a szőnyeget, mellé teszem a 2 kis kosarat. A hölgy, akivel telefonvégre akadtam, mondta, hogy menjek nyugodtan, megoldják a problémámat. Az üzletben már vártak az eladó lányok, ki volt készítve egy hosszúkás doboz, fogalmuk sem volt, hogy jó lesz egyáltalán? Olyan piszok mázlista vagyok, hogy a szőnyeg szivar formára feltekerve pont belefért, mellé a két kosár, szépségesen becsomagolták nekem. Hálás köszönetem neki, fantasztikusak voltak! Így mentünk az esküvőre másnap, az ifjú pár rémülten nézett, hogy mi ez a hónunk alatt? Mondtuk nekik, hogy gépfegyver van benne, és ezzel el tudják rendezni a vitás dolgaikat egy szempillantás alatt  (teljesen úgy nézett ki -  csak díszcsomagolásban -, mint amikor Schwarzenegger a Terminátorban viszi a hóna alatt a dobozt és abból kapja elő a fegyvert).

 

A lakodalomból hajnali 2 körül mentünk haza, nagyon szuper buli volt, finom ételekkel, jó zenekarral és egy boldog ifjú párral. Sok boldogságot a fiataloknak még egyszer!

 

 

Adria, az örök szerelem 2.

Pag-szigeten Lun-Tovarnele faluban volt szállásunk a következő 8 napra. Ismerős vidék nekünk, először 2007-ben jártunk a szigeten. Zadari barátunk édesanyjánál volt akkor a bázisunk, Mandre faluban. Onnan kirándultunk mindenfelé és jutottunk el az északi csücsökben, Lun-Tovernelebe. Azóta ide járunk vissza, a transzplantáció és a kemó éveiben nem mentünk, aztán a költözés miatt volt egy kihagyásunk. Az ezeréves olívafák kertjében mindig akad csodálnivaló, az idén új útvonalakat fedeztünk fel a tengerparton végig, Novalja irányába és egy szabadtéri színpaddal is gazdagabb lett a falu, ahol koncerteket rendeznek. Az útvonal a falu központjából indul, az utolsó öbölbe már csak nagy sziklákon keresztül lehetne eljutni - ezt nem próbáltuk meg, a Budunavla öbölnél megálltunk. Addig viszont murvás úton sétálhattunk.

Uvala Budunavla - Budunavla öböl

Olajbogyó

Az egyik napon motorcsónakos túrát tettünk a közeli szigetekre, illetve a szárazföldre. Túravezetőnk az apartman tulajdonosa és felesége volt, csatlakozott hozzánk Silvio barátunk Zadarból. Először Zavratnicába mentünk, ami majd 1 km hosszú öböl, azt mondják, olyan mint egy mini norvég-fjord (pedig keletkezésében teljesen eltér a fjordok keletkezésétől, a legenda szerint egy földrengés hozta létre). A tenger felszíne alatt 2-3 méterrel egy hajóroncs található, az 1944-es évből. Az öböl szélén sétaúton gyalogolhatunk fel egy kör alakú kilátóba, amit állítólag a 20. század elején építettek a Bécsből és Prágából idelátogató elit számára.
 

Zavratnicából egy börtönszigetre folytattuk utunkat, Goli otokra, ahol a férfi politikai foglyokat tartották egészen a 90-es évekig. Túravezetőnk elmondása szerint a rabok nehéz fizikai munkát végeztek, mindent saját kezűleg teremtettek elő - a napi betevő kenyértől kezdve a cement járólapokig. Hihetetlen látványt nyújtott az elhagyatott hely, aminek csendjét csak néhány - lépcsőn remekül közlekedő - bárány tört meg.
 

Utunkat a női börtönszigetre, Grgur otokra folytattuk. Itt már csak egy kis helyi sonkát és sajtot fogyasztottunk ebédre, kicsit fürödtünk az öbölben, a végén egy szelíd szarvas bandukolt ki a bozótosból, kaját jött kunyerálni. Kapott:
 

7 órás utazásunkat Rab-sziget megkerülésével fejeztük be és jutottunk vissza kiindulási  helyünkre. Azt már mondanom sem kell, hogy kedvenc ételemmel, a csevappal zártuk a napot, a Ruzmarin nevű helyi bárban. Ha sült krumpli nincs hozzá, engem az nem zavar - de ez a lepény, amibe rakják... hát az valami isteni! A képen picit látszik, hogy ajvár és lilahagyma is került a tányérra, ezekből dupla adagot is elfogyasztottam volna.

A többi napon pedig csak sétáltunk, fürödtünk és élveztük a csendet. Útközben sárkányka is elkészült, igaz nem vittem magammal elég kék fonalat, ezért a szárnyacskái már csak itthon kerülhettek fel rá, de íme a tengeren született türkiz sárkány (minta: havvadesigns) Szemeit a házigazda, Darko segítségével varázsoltam rá, ugyanis a biztonsági szemnek le kellett fűrészelni azt a részét, amire egyébként egy alátétet húznánk, ami megakadályozza, hogy kivehető legyen a fejből. Nálam valami miatt nem volt fűrész.... Ez itt ragasztóval került rögzítésre, mint ahogyan a mintában is írták. Fenomenális lett!

Adria, az örök szerelem

Az idén is eljutottunk a tengerre, most kereken 10 napot töltöttünk pihenéssel. Vagyis igazából nem nekem van szükségem pihenésre, hanem a páromnak, hiszen Ő dolgozik a megélhetésünkért és küzd meg a munkahelyi stressz okozta gondokkal, így a környezetváltozás létfontosságú az életében. A tavalyi városnézős nyaralással ellentétben most a szokásos helyünkre mentünk vissza Pag-szigetre, vagyis az elején két éjszakát Senj városkában töltöttünk.

 

Szerdán még kezelésen voltam, Árpinál meg az összes főnöke... szóval amikor felvett a reptéren este 8 órakor, addig mindketten kellőképpen elfáradtunk mind mentálisan, mind fizikálisan. Viszont ott dolgozott bennünk, hogy csütörtök reggel irány a tenger! Senj tőlünk csak 3,5 órányi autózásra található, persze a megállásokkal együtt van az 4 óra is. Az út nagy részét autópályán tesszük meg, az utolsó 12 kilométeres szakasz a Velebit hegységen át vezet, no az húzós. Amikor már azt gondolod, hogy hú anyám, micsoda szerpentineken megyünk, akkor teszik ki a "serpentina" táblát és a kanyar hajtű formát vesz fel hirtelen. Szép, nyugodt tempóban ezt végig lehet csinálni, de sok furcsa ember érez késztetést arra, hogy még ott is előzésbe kezdjen.

 

Szóval Senj városa. Soha nem gondoltuk volna, hogy ez ilyen szép! Mindig csak átszaladtunk rajta, ahogy a pagi komp felé mentünk. Sem az erődöt, sem a belvárost nem láttuk még. Az apartmanból nagyon szép kilátással a városra és a Nehaj erődre. Most mondja azt valaki, hogy ez nem kellemes a szemnek és a léleknek ;-)

 

 



A város belső részébe kocsival is be lehet menni, de gyalogosan is kitűnő túrát lehet tenni - igaz a vár mellett kell felmenni, aztán le - visszafelé pedig felballagni a várhoz és vissza le.

 

Az erőd felfedezése is remek szórakozás, a tetejéről fantasztikus kilátás nyílik minden irányba:

A városban is nagyon kellemes élmények értek bennünket, ebédet a Restaurant Uskok nevű kis helyen fogyasztottunk. A rendelés leadása után a pincér hölgy kihozott egy-egy pálinkát a ház ajándékaként, amibe csak belenyaltunk, de nem fogyasztottuk el.

 

 

 

Az ebéd végén pedig egy-egy palacsintát kaptunk isteni krémes túróval és mézzel, ezt is a ház ajándékaként. Teljesen elképedtünk, ritkán tapasztalunk ilyen kedvességet! Senj városáról bővebben itt olvashattok: senj-es-a-nehaj-erod

 

Utunkat szombaton folytattuk tovább Pag-szigetre, a Jadranska magistrala-n, ami az Adriai-tenger keleti partján megy végig, a tenger mesés látványával. Páratlan, nem lehet rá más jelzőt írni. Hogy mit csináltunk a következő állomáson, azt a következő bejegyzésben mesélem majd el.

 

Útközben természetesen előkerült a horgolótű és némi fonal. Konkrétan volt nálam kb. 5 kg zsinórfonal és pár gombolyag türkiz és mustár színű Catania fonal, hogy befejezzem a hetek óta megkezdett dolgaimat. A zsinórfonalból szőnyeget terveztem készíteni, a Praktika horgolás legutóbbi számában látott minta alapján, a türkiz fonalból pedig sárkány készült. A szőnyeg első karikája a naplementében:

 

 

 

Sárkányka kezdeti szakaszában:

 

 

 



Bejegyzésemet egy naplemente pillanatában készült képpel zárom, hamarosan a többi élménnyel is jelentkezem:

 

 

 



Elrohant a nyár

Úgy elrohant a nyár... augusztusban mindig volt nálam valaki látogatóban, gyorsan elmentek a hétköznapok. Pár napra barátnőm kiskamasz lánya érkezett, akinek a tej- és tojás allergiája miatt fokozott figyelemmel főztem, még palacsintát is csináltam szódából és lisztből, számomra is hihetetlen volt, hogy összeállt. Még mi is ebből ettünk! Anyukája hozott hozzá saját maga készített sárgabarack lekvárt, azzal kentem meg és máris mindenki két pofára tömhette be a palacsintát. Kell ennél nagyobb boldogság? A gyerek sem kapott anafilaxiás sokkot (allergiás reakció súlyosabb formája) és én is büszke voltam magamra, hogy sikerült megoldani. Nem egyszerű az Ő helyzetük sem, mert mindkét gyerek ezzel küzd és nem elég, hogy allergiásak a tejre és a tojásra, mindezek mellett még vigyázni kell egy csomó más dologgal is, pl. tilos az eper, a hal, a marhahús. Kicsi gyermekkoruk óta így étkeznek, az orvosok szerint kinőhetik, reménykedünk benne, hogy ez így fog történni. Addig is marad náluk a szigorú diéta.

Itt vagyunk szeptember első napjaiban és én alig vártam ezt az időszakot. Kedvenc meteorológusom (Szalinay-Met) azt mondja, hogy holnapra 10 fokot esik a hőmérséklet. Végre! Nem bírom a meleget mostanában, a menopauza egyik kellemetlen tünetével küzdök, folyik rólam a víz és ez irtó kellemetlen a számomra. Bevallom, azt is szeretem, amikor a Balaton elcsendesedik, mikor mindenki visszatér a hétköznapi élethez: elkezdődik az iskola, mindenki megy a dolgára. Ez az én időszakom, imádom! Tegnap este már érezhetően kevesebben voltak a parton, de ezt abból is láttam, ahogy az autópálya Pest felé tartó szakasza tömve volt kocsikkal délután.

Kezelések terén hála az égnek semmi újság sincs per pillanat. Vagyis jövök-megyek, megkapom az infúziót, a vérképem normális (mármint önmagamhoz képest az). Azon kívül, hogy a repülőgép késik más érdekesség nem történik. Októberben várható a következő MRI ellenőrzés, addig nyugodtan csinálgatom a hétköznapi dolgaimat.

Nemrégiben készült még egy robot, hogy a szürke ne unatkozzon egyedül. Egy picivel nagyobb is lett, mert vastagabb tűvel horgoltam, de megfogadtam, hogy az amigurumi figurákat mindenképpen 2,5-es tűvel készítem a jövőben, amikor Catania fonalat használok. Akkor a megfelelő a tartása a horgolásnak. Így sikerült:

 

Horgolt robot

Valamikor pár hónappal ezelőtt vásároltam mintát innen: SweetOddityArt , de csak most kezdtem bele az elkészítésébe. Megcéloztam a régebbi fonalaim felhasználását, és ez tökéletesnek tűnt ehhez a projekthez. A végeredmény nagyon cuki lett!

 

 

 

Egyre bátrabb vagyok a nehézségi fokozatokat illetőleg, így most egy olyan figurán dolgozom, ami bonyolultabb, mint az eddigiek. Remélem hamarosan ezzel is elkészülök és meg tudom majd mutatni. Addig is horgolásra fel! Hiszen a horgolás az agy jógája :) 

Boldogság van

Csak most jutok oda, hogy bejegyzést írjak, mert elsodortak az elmúlt hetek eseményei. Minden a keresztlányom ballagásával kezdődött és onnantól kezdve nem volt megállás. A hátizsák horgolása sok időmet emésztette fel, de a végeredmény nagyon klassz lett. A horgoláshoz felhasznált videóban redberry-t említenek az ott használt vörös szín miatt, átkereszteltem blueberry-re, azaz áfonya táskára a fonal kék színe miatt.
 

Igaz, a belsejébe bélés nem került, de annyira tömött sorokat eredményezett a minta, hogy feleslegesnek tartottam. A fonal állítólag a poliészter anyag miatt nem koszolódik gyorsan, reményeim szerint ha mégis, akkor az egy vizes szivaccsal tisztítható. Azt hiszem a megajándékozott nagyon örült neki, többen nem hitték el, hogy a táskát jómagam horgoltam. Pedig aztán messzemenőleg nem volt tökéletes. Remélem, hogy sokáig jó szolgálatot tesz majd.

Aztán közösen elmentünk Szlovéniába, 3 éjszakát töltöttünk ott. Hadiszállásunk Postojna városában volt, egyik napunk a cseppkőbarlang és a vár megnézésével telt, másik napunk pedig a tengerparton, Piran városkában. Ilyen fantasztikus kilátás tárult elénk a harangtoronyból:

Ez pedig a tenger a tengerszintről:

Közben voltam kezeléseken is kétszer, a legutóbbi utazásokat nagyon nehezen viseltem. Egyik alkalommal odafelé a 2 órás útból 4 órás utazás lett (otthonunk és a reptér közötti útra gondolok), mert az M0-án baleset volt, a GPS elzavart minket a belvárosba, ott is baleset volt és egy 250 méteres kis utcában rostokoltunk egy órán keresztül. Pontosan a kapunyitásra értem be a reptérre, odakinn még szöszöltek velem: mind a kabátomat, mind a hátizsákomat kijelölték vizsgálatra a biztonsági kapunál. Amikor szóltam a hölgynek, hogy nagyon sietnék, akkor közölte velem, hogy nem most kell kijönni a reptérre, akkor felvilágosítottam, hogy tényleg, elindultam már 3/4 4-kor otthonról és most mindjárt 8 óra, biztosan nem jöttem elég korán. Másnap Fonyódon volt az a nagy vihar, amikor lezárták a 7-es főutat is egy időre és állt a víz mindenhol. Az esti gépem időben indult, de Budapest helyett Bécsben landoltunk, mert az egyetlen működő kifutó megsérült Ferihegyen (bocsánat, most már Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtér). Durván 1 órás várakozás után szállt fel újra a gép a levegőbe, 21 óra 53 perckor landoltunk és onnan még 50 percig nem engedtek ki minket, mert a feltorlódott forgalom miatt nem volt lépcső, hogy ki tudjunk jönni a gépből. Azon az éjszakán hajnali 1 órakor értünk haza, 3 órával később önmagunkhoz képest.

Legutóbbi repülésem viszonylag jól sikerült, most hazaérve csak a házba nem tudtunk bejönni, egyikünk kulcsa sem nyitotta a zárat. Aztán a szomszéd Jani és egy kalapács hathatós segítségével fél órával később már a saját ágyunkban aludhattunk.

De minden nehézség után a születésnapomon fantasztikus élményt kaptam, férjem meglepetés bulit szervezett a 40. életévem betöltése kapcsán. Anyukámék és a Húgom már szombaton délelőtt megérkeztek, bevallom azt gondoltam, majd vasárnap lesz egy közös ebéd velük és a barátaimmal, de nem, szombaton este egy közeli étteremben köszöntöttek meg :) annyira aranyosak voltak, hogy eljöttek, úgy örültem nekik! Köszönöm szépen, hatalmas boldogságot okoztak, ami extra lendületet ad a további hetekre. Néhány kedves kép a buliból:

 

Transzplantációs születésnap

Ebben a hónapban sok évfordulót fogunk ünnepelni. Lesz köztük pozitív és negatív emlékhez kapcsolódó is. Kezdjük a hónapot egy pozitív, de nagyon nehéz élménnyel, a transzplantációs születésnapommal, ma vagyok 6 éves! Ahogy telik az idő, az emlékek megszépülnek (vagyis inkább a szépre emlékszünk), ergo igaz az a mondás, hogy az idő minden sebet begyógyít - legalábbis nálam ez tényleg működik. Nagyon boldog és hálás vagyok, hogy 6 évvel a saját őssejt beültetés után még mindig itt írogathatok :)

Pár nap múlva lesz 10. éves évfordulója annak is, hogy diagnosztizálták nálam a Hodgkin-limfómát. Az egy sokkal nehezebb emlék számomra, de már nem rágódom rajta. Már nincsennek bennem olyan kérdések, hogy miért? Nem kattog már az agyam ilyen és ehhez hasonló kérdéseken, szükségem van az erőmre a hétköznapi dolgok megvalósításához.

A legutóbbi bejegyzésemben említett torokfájás még mindig vissza-visszatér, nehezen megy ki belőlem. Nem is értem, mégis milyen vírusok támadnak bennünket mostanában? Hát semmi sem hat rájuk? Ennyi természetes módszert, amit bevetettem az utóbbi hetekben... plusz amikor már túlnőtt a szervezeten a probléma, beszedtem az antibiotikumot becsülettel. Most is sós vízzel öblögetek, hogy ez a maradék kis fájdalom is elmúljon. Most, hogy végre kisütött a nap, a szabadban is többet tartózkodom, remélem ez is sokat fog segíteni rajtam.

Közben új projektbe fogtam a múlt heti őszi, esős napok alatt. Catenella fonalat és HANDIBRAND táska alapot rendeltem a Fonallak webáruháztól, pontosan innen: FONALLAK . Bele is fogtam a munkába, nem egyszer, nem kétszer, hanem háromszor. Elégedetlen voltam az első pár sorral, aztán a hátizsák pántját horgoltam rosszul bele, szóval minden hibát elkövettem, amit csak lehetséges. A táskaalap körbehorgolásához végül innen merítettem ihletet: HANDIBRAND

A kezdeti lépések a csomag megérkezése után:

Végül nem ez a kezdési forma vált be nálam, mert túl sok volt a szemek száma és nagyon hullámos lett a táska oldala (pedig egy olasz horgolási videóban pontosan ugyanígy mutatják). A harmadik újrakezdés után most itt tartok:

Tegnap láttam, hogy a FONALLAK tulajdonosa is készített egy videót egy másik típusú táskaalap körbehorgolásáról, ezt a videót itt találjátok: FONALLAK YOUTUBE

Ez a fonal részemről nagy szerelem, ha lesz hozzá energiám, akkor majd magamnak is készítek egy nyári kis táskát, amit csak feldobok az oldalamra a sétáim során. Ugyanis a kezemet erősen igénybe veszi, pihentetni kell horgolások között. De megéri :)

A legjobb hírt a végére tartogattam: hétvégén vezettem a friss jogosítványommal! Először csak itt helyben mentünk egy kört, szerintem jó ha 27 km/óra átlagsebességgel száguldottam. Másodjára hazavezettem a szomszéd faluból, amikor is lakott területen kívül már 80 km/óra sebességgel jöttem. Egyenlőre kerülöm a nagyon forgalmas helyzeteket, habár ez nyáron a Balatonnál igencsak ritka dolog.