2017. május 13., szombat

Azúr-sellő

Egy ideje már szemezgettem egy mintával a Kreatív Horgolás újságból, de nem mertem belevágni. Ami a legproblémásabb résznek tűnt, az maga a sellő haja, még sosem csináltam ilyesmit. Eszmecserét is folytattunk erről Fruzsival, köszönöm neki az ötleteket, amiket küldött!

Végül nem úgy készítettem el a frizurát, mint ahogyan a mintájában írják, így némi problémával szembesültem. A hajhoz a következő videót használtam fel: AMIGURUMI HAJ - nagyon szimpatikus volt ez a technika, szimpatikusabb, mint a hagyományos subázás. Sajnos a sellőm esetében a nyak és a test egyben készült, belül nincs drót merevítésnek, így a sok-sok befűzött fonal miatt hátrahajlik a feje, nincs ami megtartsa. 

Aztán mikor választékot készítettem volna, akkor pedig kilátszik a fejbőrének a színe - ezt esetleg azzal fogom tudni javítani a jövőben, hogy a fej utolsó köreit ugyanabból a színből fogom horgolni, mint amilyen színű fonalat használok majd a frizurához :-)

A normál flitterek helyett Húgomtól virág-flittereket kaptam, amiket felragasztottam; majd szempillával egészítettem ki az eredeti leírást.

És íme a sellő-hölgyike, akit a kék haja miatt Azúr-nak neveztem el:


2017. május 6., szombat

60. kezelés és MRI eredmények

2014. decemberében még nem gondoltam, hogy ilyen messzire jutok, mármint úgy értem, hogy 60 kísérleti infúziót végigcsinálok minden nagyobb mellékhatás nélkül és viszonylag stabil állapotban. 

Voltam odakinn ezen a héten is, megcsinálták a második MRI vizsgálatot - ez a nyakamat pásztázta végig. Az első 3 héttel ezelőtt volt, akkor nézték meg a hasamat és a mellkasomat tüzetesebben. A végleges jelentés még nem készült el, de az orvosom belenézett a számítógépébe és azt mondta, hogy továbbra is minden rendben van! Halleluja! Hatalmas kő gördült le a lelkünkről, folytathatjuk tovább az utunkat a nagyvilágban :-)

Mielőtt kiutaztam, vendégeink voltak a hétvégén, keresztgyerekeink és szüleik látogattak meg bennünket Kaposváron. A nagyobbik 12 éves múlt, a kicsi meg 5 éves, tervezgettük, hogy merre menjünk, mert nagyon szép a város környéke ebben a tavaszi évszakban, csak úgy zöldellnek a fák, sárgul a repce, fülemülék csucsorognak kora hajnalban a hálószobánk ablaka alatt. Remélem tudják az ott lakó emberek, hogy nagyon szép vidéken élnek! Sok dolog felmerült, hogy hová menjünk a gyerekekkel, végül a Patcán található Katica tanyára esett a választásunk. Sosem gondoltam volna, hogy 3 ennyire különböző korosztály (mi a 40 körüliek, a 12 éves kiskamasz lány és az 5 éves nagyfiú) egy helyen megtalálja majd a számítását! Tévedtem, ez nem kérdés. 

Amikor bementünk és a hangosbemondón keresztül hallottuk, hogy lehet menni az állatsimogatóba, mert kezdődik a program, illetve vizuálisan is kiírták az eseményeket, hogy pontosan mi és hol kezdődik, már akkor láttuk, hogy ezt a helyet nekünk találták ki. Simogattunk szamarat, a gyerekek próbálták a kiskecskéket megfogni, láttunk szurikátákat, pónikat, kacsákat; aztán leballagtunk a gokart pályához, utána fel a külső csúszdákhoz. Mivel elég hűvös szél volt, bementünk az épületbe melegedni, ott léghokival, pingpongozással és pólófestéssel múlattuk az időt. Megebédeltünk az élményközpont saját éttermében, véleményem szerint a 6 főre fizetett nyolcezer valahányszáz forint nem sok, főleg, hogy innivaló is volt benne. Mentünk egy kört a Matyi vonattal, a gyerekek kipróbálták az ugrálódombokat, a pontonhidat, gumis lecsúszót. Mi csak 5 órát töltöttünk ott, de lett volna még mit kipróbálni! Arról nem beszélve, hogy a tanya egy völgyben helyezkedik el és annyira tiszta és friss a levegője, hogy hamar fejbecsapja a felnőtteket, akik inkább egy takarón ülve szemlélnék a kék eget és a zöld fákat, kizárva fejükből a világ zaját néhány pillanatra. 

Teljes szívből ajánlom mindenkinek és nem utolsó sorban azt a tényt, hogy ökotudatos központról beszélünk, napelemekkel, saját kúttal, szennyvízkezelővel, és a belépőjegyedet olcsóbban kapod meg, ha viszel otthonról hulladékot (papírt, aludobozt, PET palackot). Gratulálok a tanya tulajdonosainak és köszönjük szépen az élményeket.





A mi kis életünkben is próbálom szem előtt tartani azt, hogy vigyázzunk a Föld értékeire. Van kosaram a bevásárláshoz, vászontáskám a piacozáshoz, nemrégen fedeztük fel, hogy tudunk venni olyan vizet, aminek az 5 literes kannája visszaváltható - azaz egyszer fizettük ki a díját, és nem kell kidobni a kukába a hatalmas PET palackokat. Álmodom még napelemről is, ha lesz házunk, egy komposztálóról, hogy a konyhai hulladékot ne a kukába dobjam, ezzel is hozzájárulva az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez.