Gyógypedagógia első év lezárása

Büszkén írom, hogy másfél hete lezárultak a vizsgáim az egyetemen, egész szép eredménnyel végeztem. Ahhoz képest, hogy mit gondoltam a teljesítményemről még szeptemberben és most mit gondolok, hatalmas a különbség a kettő között. Nagyon sokat tanultam, rengeteg energiát fektettem be az új tudás elsajátítására és sikerrel jártam! Voltam szóbeli vizsgán is, volt sok-sok írásbeli vizsgám is és néhány online vizsgám vagy beadandóm, amire megajánlott jegyként kaptam meg a félév végi eredményt. Olyan fogalmakat és kifejezéseket ismertem meg, amikről fogalmam sem volt és néha bizony ki kell javítanom magamat a berögzült régi sémáim (szavaim) miatt. Tipius-atipikus gyermek, neurodivergens gyermek... és hol van még a vége? Hypoxiás ischaemiás encephalopathia? Fogalmam sem volt róla , hogy így nevezik az egyik neuropatológiai kórképet és hogy gyógypedagógián ilyeneket fogunk tanulni. Mindenesetre az is érdekes folyamat volt, hogy hogyan tanultam meg újra a tanulás folyamatát. Gondolattérképeket rajzoltam, volt, hogy csak rajzos gondolattérképeket kellett csinálnunk a vizsgára. Eleinte vért izzadtam, ötletem sem volt, hogyan is csináljam én ezt meg? Aztán az év második felére szépen lassan összeállt a kép a fejemben. Tudom, hogy ez még nem a végleges formája a legegyszerűbb tanulási módszeremnek, de sokféle verzióból igyekszem összerakni. Az egyik tanárunk említett egy pomodoro - technikát is (25 perc munka - 5 perc szünet), ezt is igyekeztem tartani. A délelőtti órákban ez még jobban is ment, délutánra kezdtem mindig szétesni és nem tartani az eltervezett dolgokat. Estére meg úgy elfáradok, hogy akkor már a fogaskerekek sem járnak az agyamban. Ez van, én reggel vagyok aktívabb. 

Aztán el kell mesélnem, hogy keresztfiunk elballagott nyolcadik osztályból a boldogi Berecz Antal Általános Iskolából. Piszokmeleg volt azon a napon is, szerencsére nem eresztették bő lére a ballagást (kb. 50 perc alatt végeztünk), de így is tiszta víz volt a gyereken az ing a végére. Nagyon büszkék vagyunk rá, a továbbtanulása kapcsán is jól sikerült a felvételije, Budapesten fog tanulni, kollégiumban fog lakni hétközben. Annyira jó volt, hogy egészséges emberként részt tudtam venni a ballagásán ennek a gyereknek! Annyi mindent ki kellett hagynunk hosszú ideig... sok momentumáról lemaradtunk az életének. Azt kívánom, hogy mindig hallgasson arra a nagy szívére, ami van neki <3 és lelkiismerettel csinálja majd életének minden mozzanatát, ahogyan eddig is csinálta. 

Szóval itt a vakációóóóóóóó, éljük túl ezt a meleget, amit kaptunk. 

PCOS helyett PMOS

Nehezen jött létre ez a névváltoztatás ennél az egészségügyi problémánál, de 14 év után végre sikerült! A PCOS nem csak egy szimpla probléma, hanem egy bonyolult és összetett metabolikus szindróma. Ha nekem annyi forintom lenne, ahányszor azt hallottam életemben, hogy "tornázzak többet, majd lefogyok" , illetve amikor 20 éve ott álltam a nőgyógyásznál a rendszertelen és fájdalmas menstruációmmal, hogy gyereket szeretnénk és az volt rá a válasz: hogy fogyjon le és akkor majd teherbe esik. 

Szívem szerint most felkeresném újra azt az orvost és elmagyaráznám neki a tortúrámat, amin keresztül kellett mennem. De azokat a nőgyógyászokat is, akik semmit sem csináltak, nem nézettek inzulin-vérképet, eszükbe sem jutott a mélyére ásni a dolgoknak. Hogy 20 évet vártam arra, mire Bencsik doktornő megtalálta a gondomat és nevén nevezte végre. Higyjétek el, soha nem késő ezt diagnosztizálni, mert a menopauzára is hatással van - és én azzal küzdök 13 éve, a transzplantációm óta. Mert ha nem veszem fel a kesztyűt, akkor teljesen tönkre fogja vágni a szervezetem, ha nem figyelek magamra. Mert mindig van valmai újdonság, valami felfedezés a témában, illetve ezt a rendszert mindig finomítani kell. Étkezést, mozgást, stresszkezelést - mindent egyben, komplexen. 

Olvassatok, tájékozódjatok a saját egészségetek érdekében:

pcos helyett pmos

pcos helyett pmos

Újrakezdés folyamatban

Nem nagyon jut már eszembe ez a blog, de néha történnek olyan események, ami miatt megnyitom és elgondolkodom rajta, hogy mit is írjak? Limfóma szempontjából mivel rendben mennek a dolgok és továbbra is komplett remisszióban vagyok, hála az égnek, ezért nincs miról írni ezzel kapcsolatban. A hétköznapi dolgok meg lehet, unalmasak mások számára. 

Az egyetemi tanulmányaim jól haladnak, egy kicsit sokat is stresszelek rajta, hogy megfeleljek a saját magam által támasztott elvárásoknak. Az első félévet majd 4,7-es átlaggal fejeztem be - ami tandíjkedvezményt jelentett a második félévre nézve. Most sem unatkozom, ebben a félévben is vannak beadandó projektmunkák, évközi vizsgák, amire bizony tanulnom kell, mert az előző életemben soha, de soha nem kellett fejlődésneurológiát vagy fejlődéspszichológiát tanulni. Közben el-eljárogatok a szomszéd faluba különböző foglalkozásokat megnézni - összetalálkoztam egy nagyon kedves, velem egykorú hölggyel, aki megengedte, hogy megnézzem kisgyerekek fejlesztését, felnőttek foglalkozásait az alapellátásban. Most éppen szünetet tartok a fogaim miatt, mert azt is rendbe kell tenni 10 év kemoterápia után, nem mindenkinek adatott meg, hogy megtarthassa a fogait, veszítettem el én is négyet, ezeket szeretném, ha pótolnánk. Most jött el az az idő, hogy ezeket "magabiztosan" végigcsináljam. Eddig esélyt sem láttam rá, hogy meg merjem próbálni. A varratok még az ínyemben vannak, jövő héten szedik ki őket- de legalább már nem duzzadt a fél fejem! 

Élvezem ezt az újrakezdést, remélem lesz értelme annak, amit kitaláltam magamnak. A pontos irányt még nem tudom, de folyamatban van az is, hogy el tudjam dönteni, mivel akarok pontosan foglalkozni. Örülök az új embereknek, akik beléptek az életembe, páran biztosan ki is fognak lépni belőle, de ez nem baj, így egészséges. 

Azt nem is mondtam még, hogy annyira jól viselkedett az immunrendszerem, hogy a nagycsoportos órák után nem kaptam el semmilyen betegséget sem! Pedig 170 fő ül néha egy levegőtlen teremben, aminek szellőzése semmi és délutánra bizony trikóra lehetne vetkőzni, annyira felmelegítjük ennyien. Szóval nagyon büszke vagyok az immunrendszeremre, meg is veregetem a vállát néha gondolatban, hogy csak így tovább. 

A legutóbb említett helyesírás vizsgáról meg csak annyit, hogy nehéz volt 46 éves fejjel újratanulni a megváltozott helyesírási szabályokat, főleg a kivételeket, de sok gyakorlás után megírtam ötösre a tesztet. Ilyenkor jövök rá, hogy ennyi idősen is mennyire a régi sémák fogságában élek, hogy mindent maximálisan akarok teljesíteni, pedig nem is kellene. Sokat kell még előre mennem ahhoz, hogy ne zavarjon, ha nem nézek át mindent. Az egész egy önismereti utazással ér fel, az egész egyetemi jelentkezésem. 

Megérkezett a tavasz hozzánk is, pár fotó a végére a kiskertemből: