2014. január 30., csütörtök

Lélekrágcsálók - Popper Péter után

Igazából még nem tudom, hogy baj van vagy nincs - de azt tudom, hogy 2 hete elfogy az erőm a délutáni órákra és estére egy kis hőemelkedés jelentkezik nálam. Ez sosem megy 37,1-37,2 fölé; azonban annak, akinek 36 körül van a testhőmérséklete általában, annak ez nagy mozgás. 

Január elején még 9700 fehérvérsejt számom most 8000 körül van, azonban a vérsüllyedési értékem gyulladást mutat. A tegnapi CT vizsgálat eredménye pedig csak hétfőre lesz készen.

Gondoltam már arra is, hogy az eddig mesterségesen visszatartott női ciklusom újra ki szeretne törni, hogy ez dolgozik. Néha fájdogál a vesetájékom, pedig sokat iszom, gyógyteákat is. Gondoltam erre is... a fájós derekam, feszülős cicik miatt. Természetesen nem lennék őszinte, ha nem gondolnék a limfómára ilyen esetben. A limfómában mindig magas volt a gyulladási érték, a fehérvérsejt számom felső határos; de a régi tünetek, pl. a viszketés a karon, elkerül. 

Végül is most csak hétfő délutánig kell várni az eredényre. Amúgy is belekukkantottam Popper Péter Lélekrágcsálók könyvébe, mosolyogva olvastam benne, amikor azt írja, hogy nem kötelességünk szeretni a "hülye" rokonainkat. Sajnos sokszor vagyok én is ebben a dilemmában és szerintem nem vagyok ezzel egyedül a világban, hogy vannak olyan családtagok/ismerősök, akiktől a falra mászunk. Nekem is van ilyen, megáldott néhánnyal a sors. Azt vettem észre magamon, hogy amíg régebben kerestem az emberek tekintetét, az ilyen emberekkel nem is vagyok hajlandó szemkontaktust se felvenni. Tudom azt is, hogy én is rengeteget változtam a küzdelem miatt, azt azonban végtelenül sajnálom, hogy a bennem lévő átakalulást más másképp értékeli, másképp értelmezi. 


2014. január 14., kedd

Januáriusi hírek

Az újév első napjaiban Szegeden voltam ellenőrzésen, a transzplantációm helyén. Vicces helyzet az, mikor hajjal és +15 kilóval rá sem ismernek az emberre! Nagy kedvencem az ujjszuris vérvétel, amit ők csinálnak, nem böködik a vénámat össze-vissza. Az eredmény most is jó lett, továbbra is remisszióban van a limfómám. 

Professzor asszony szeretettel fogadott, voltunk odafenn az osztályon is, volt nagy öröm! Néznek rám a nővérek... néznek... néznek... aztán leesik, hogy ki vagyok.... olyankor szívem szerint nagyokat kacagnék! De gondoljunk csak bele: ők haj nélkül, soványan ismertek meg, hálóingben-köntösben mászkáltam közöttük folyton. Most meg normál emberként beállítok :-) A változás óriási!

Hogy mit fogok az idei évben csinálni? Egyrészt biztosan lemegyünk a tengerre, ez az én örök szerelmem. Aztán tavasszal jó lenne átfesteni a lakást, mert nagyon ráférne... természetesen jó lenne valami szépet is horgolni, új feladatba fogni! A munka frontján első lépésnek növelni az óraszámot, azután pedig fizikálisan is visszamenni dolgozni. Család terén pedig a frissen műtött Anyukámat hazavinni és megoldani a műtét utáni első hetek "sutaságát". Júniusban megünnepelni a születésnapjaimat: mind a transzplantosat, mint a normál koromra vonatkozót :-) Figyelemmel kísérni azokat az embereket, csoportokat, akiket eddig is támogattunk, még több segítséget adni számukra.

Jó kis lista ez így hirtelen!

Úgy kérem a Jóistent, hogy tartson meg engem jó sokáig ebben a szép állapotban! Sok dolgom van még...