Januáriusi hírek

Az újév első napjaiban Szegeden voltam ellenőrzésen, a transzplantációm helyén. Vicces helyzet az, mikor hajjal és +15 kilóval rá sem ismernek az emberre! Nagy kedvencem az ujjszuris vérvétel, amit ők csinálnak, nem böködik a vénámat össze-vissza. Az eredmény most is jó lett, továbbra is remisszióban van a limfómám. 

Professzor asszony szeretettel fogadott, voltunk odafenn az osztályon is, volt nagy öröm! Néznek rám a nővérek... néznek... néznek... aztán leesik, hogy ki vagyok.... olyankor szívem szerint nagyokat kacagnék! De gondoljunk csak bele: ők haj nélkül, soványan ismertek meg, hálóingben-köntösben mászkáltam közöttük folyton. Most meg normál emberként beállítok :-) A változás óriási!

Hogy mit fogok az idei évben csinálni? Egyrészt biztosan lemegyünk a tengerre, ez az én örök szerelmem. Aztán tavasszal jó lenne átfesteni a lakást, mert nagyon ráférne... természetesen jó lenne valami szépet is horgolni, új feladatba fogni! A munka frontján első lépésnek növelni az óraszámot, azután pedig fizikálisan is visszamenni dolgozni. Család terén pedig a frissen műtött Anyukámat hazavinni és megoldani a műtét utáni első hetek "sutaságát". Júniusban megünnepelni a születésnapjaimat: mind a transzplantosat, mint a normál koromra vonatkozót :-) Figyelemmel kísérni azokat az embereket, csoportokat, akiket eddig is támogattunk, még több segítséget adni számukra.

Jó kis lista ez így hirtelen!

Úgy kérem a Jóistent, hogy tartson meg engem jó sokáig ebben a szép állapotban! Sok dolgom van még...