Eljött az év utolsó napja, sok gondolat kavarog a fejemben. Eközben a sütőmben már sül a szilveszteri karaj, párom csendesen alszik ágyunkban, én pedig takaró alatt a nappaliban, ölemben számítógéppel gépelek.
Nehéz évünk volt, csodálatos befejezéssel! Nem is a szakadék széléről jöttünk vissza, hanem még annál is mélyebbről. Néha belegondolok, hogy másképp is lehetett volna, ha már az első sikertelen ABVD kezelések után felküldenek az Onkológiára és megfelelő orvos kezébe kerülök. Azonban tudom azt, hogy minden betegnek megvan a maga útja, kálváriája. Mindenkinél más, nem vagyunk egyformák. Nekem ez így sikerült, tanított bennünket, terelgetett. Szükséges volt a természetgyógyászattal való találkozás is.. amit ugyan nem értek, manapság miért hívunk ennek, mert régen dédanyáink ugyanezt művelték, csak Ők még abban a rendszerben éltek, amikor betartották a természetes körforgás minden mozzanatát: nyáron dolgoztak keményen, télen kipihenték a fáradalmakat. Mi ezt elfelejtettük.
Egy biztos, hogy a férjem, a családom és a kitartó barátok nélkül nem tudtam volna végigcsinálni az utat! Az is biztos, hogy a megfelelő orvossal is találkozni kellett, akiben végre megbízhattunk. Tavaly december 27-én vittek be a Kékgolyóba, még most is előttem van, ahogyan ránkcsodálkoztak az ott dolgozók... büszke vagyok arra, hogy most mekkora örömmel fogadnak, ha ellenőrzésre megyünk. Tudom, hogy erőt merítenek ők is a történetemből!
Ha visszagondolok, hogyan kerekedett ki az egész story végül egy egésszé, teljessé...
Azt kérem az Égiektől (vagy Sorstól, ha úgy jobban tetszik), hogy az új évben adjanak még több boldog percet, csendes hétköznapokat, sok nyugalmat. Azt is kérem, hogy a Sorstársaim ne járjanak be hasonló kálváriát, mint ami nekünk jutott! És azt is szeretném, hogy a limfómám továbbra is aludjon...
Boldog új évet kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése