2013. május 23., csütörtök

Transzplantációra várva

Visszatértem Szegedre, tegnap érkeztem nagy csomagokkal családom kíséretében. Vasalt hálóingek, köntös, 2 papucs, 2 fogkefe, tisztálkodási szerek, minden áttörölgetve, fertőtlenítve. Szórakozásnak 2 könyv, egy évad Szívek Szállodája és ez a masina, amin pötyögök és majd skype-olok a családdal. Mit ne mondjak, nagy rohanásban voltunk előtte, mert amikor a múlt héten telefonáltak, hogy jöhetek, akkor még nem volt meg semmilyen góckutatás sem! Rohanás másnap szív- és hasi ultrahangra, fogászatra, nőgyógyászat és fül-orr-gégészet sem maradhatott el. Minden eredményem negatív, nincs góc sehol!!

Sajnos nem költözhettem be a steril szobák egyikébe egyenlőre, az intenzív osztályos "balhém" (nevezzük így a keringésem összeomlását) azonban óvatossá tette az itteni orvosokat, kértek még pár vizsgálatot, bekérik még az intenzíves zárójelentést és tanácskoznak még picit. Hétfőig várunk, várni kell.. szeretem, ha megfontoltak és igyekeznek vigyázni rám.

Közben odahaza Anyuék is nekilátnak a készülődésnek. Mibe kerül a steril szoba kialakítása (mosható falfesték, pvc padló, ajtók-ablakok lefestése), egy kis spájz takarítás, a ház átrendezése (én leszek anyuék hálójában, ők mennek a mi szobánkba, férjem pedig a régi tinikori szobámat bitorolhatja majd). Nem unatkoznak!

A transzplantáció utáni időszakról egyenlőre csak annyit, hogy nagyon fognak hiányozni a nyers gyümölcsök és zöldségek. Minden csak hőkezelve és frissen fogyasztható! Első időszakban naponta friss pizsi, ágynemű - ezt nem tudom pontosan meddig kell ilyen szigorral betartani... remélem azért a 100. nap vége felé már enyhíthetünk ezeken a szabályokon!

2013. május 9., csütörtök

Intenzív osztály

Amikor beköszöntött a szép idő 3 hete én is újult erőre kaptam: kórházból hazajöttem   jó eredményekkel, otthon folytattam a natulan kapszula szedését, megkaptam a 8. napon járó injekciókat is, olyan szépen alakultak a dolgaim. 3 nap fehérvérsejt szám növelő után vérkép ellenőrzés, szokás szerint kacifántos eredménnyel, ezért másnap újabb vérkép ellenőrzést kért az orvosom.

A férjem jött értem, hogy szerdán reggel (április 24-én) együtt jövünk, felhoz a Kékgolyóba. Éjszaka belázasodtam, az óra csörgésére már nem bírtam felkelni -vagyis ez a mutatvány 2 órát vett igénybe. Nem tudom hogyan sikerült felöltözni, letámogattak a kocsihoz. A hátsó ülésen feküdve a legnagyobb pesti dugóban érkeztünk meg a kórházba, én a végsőkkel küzdve, hogy hányok és megy a hasam. 

A kórházi ágyon már csak 50/30-as volt a vérnyomásom, itt következett be az eszméletvesztésem. Nagyon halvány emlékeim vannak, sokan voltak körülöttem, Anyukám szólongat, mosdatnak ki a hasmenésből... az oxigéncsövet berakják az orromba, hogy észhez térjek. Nem akartak átküldeni az intenzívre, de elkerülhetetlen volt.

Átvittek és rögtön szembesültem 3 fickóval, akik lélegeztető gépre voltak kötve, az agyamon átfutott pár kérdés: közöttük hagynak?? Szerencsére betoltak egy külön szobába, azonnal kaptam katétert, levették a ruháimat, mindenféle tappancsokat tapasztottak rám, infúzióra kötöttek és várták a vért...

És csak várták és telefonálgattak miatta, tovább vártak, nem jött a vér, kilátásba helyezték az intubálást.. én meg tiltakoztam, hogy engem biztosan nem! Délután mire a férjem és az anyu bejöhetett, már kezdtem nem hallani. A vér persze még akkor sem volt ott, senki sem érti, miért csak a hajnali órákban ért oda.

Egyébként rájöttem, hogy ezen az osztályon imádják a csöveket.. különféle testnyílásokba dugdozni. Az orron át letolt gyomorszondánál szakadt el nálam a cérna, és csak hosszas könyörgés után vették ki, miután kiderült pár óra megfigyelés után hogy semmi baja a pocakomnak.

A vér késése azt az elhatározást szülte a családomban, hogy véradást szerveznek. Párom a kollégákat szólította "csatasorba", Anyukám szülőfalumban kért segítséget. A barátok, kollégák, ismerősök célzottan nekem, értem adták a vérüket! Kimondhatatlan érzés ez, a köszönöm szó kevés ide!

Szombaton jöhettem vissza a megszokott A-Bel osztályomra, azóta egyetlen feladatom van: erősödni!