Gondolatok egy katasztrófa közepén

Évek óta hidegen hagynak a politikai pártok csatározásai, megvolt a saját magam problémája, amivel meg kellett tanulni együtt élni és azzal kellett törődni. Sokszor elvitte az energiáinkat olyan mértékig, hogy másra már nem maradt erőnk és idegzetünk. Most itt állunk és egymásra nézve azt kérdezzük: tényleg lehetséges ez, a XXI. század elején, hogy civil emberek esnek áldozatul különböző politikai nézeteknek? Akiknek hátra kell hagyni otthonaikat, gyerekeiket maguk után vonszolva el kell indulni egy másik országba, ahol talán még megértetni sem tudják majd magukat? Az emberiség semmit sem tanul a saját hibáiból. 

Ugyan azt hittem, hogy a covid alatt kiveszett az emberekből a jóság, mivel újabban az emberek habzó szájjal szétszednek bárkit a közösségi oldalakon, ha valami miatt egy kicsit nem tetszik neki a másik, de az utóbbi 10 nap összefogását látva büszke vagyok arra, hogy sokakban dobog még a szív és van lélek, és segíteni akarnak. 

Volt pár furcsa párbeszéd az elmúlt napokban az életünkben, amiken nehezen léptem túl. Az egyik az volt, mikor lázcsillapítót és egyéb gyógyszereket , vitaminokat akartunk vásárolni a városunkban elhelyezett gyerekek részére. A patikus hölgy megrémült attól, hogy fel akarjuk vásárolni a teljes készletét és azt találta mondani: előre kellett volna szólni! Onnantól kezdve egy totális káoszba fulladt az egész, mert végig ez járt a fejében, pedig mi csak 2 doboz lázcsillapító suspensió, 2 doboz lázcsillapító tabletta, 3 gumivitamin és 3 C-vitamint és 2 herbal forró italport hoztunk el. Meg hogy előttünk valaki már vásárolt a gyerekeknek gyógyszereket. De annyi gyereknek hiába osztanak szét egy kis adag gyógyszert, amikor betegek, szerettünk volna még mi is azzal segíteni, amire tényleg szükség volt és kérték, hogy vigyünk. Nem tudtam megállni az "előre kellett volna szólni" mondatra, kibukott belőlem, hogy háború van a szomszédban, és ezek az emberek nem tehetnek róla, hogy menekülniük kellett. Mivel azt sem tudtam megmondani, hogy hány évesek, ez is gond volt. Azt hiszem újra kell gondolnom a kommunikációmat, mert úgy érzem, hogy túlterheltem a patikust azzal, hogy elmondtam az igazat. Ha simán csak kértem volna 2 dobozt ebből meg 3 dobozt abból, mindketten jobban jártunk volna, én nem lelkiznék rajta napokig és a hölgy sem rémült volna meg. 

A másikat egyenlőre nem írom le részletesen, mert még jómagam sem dolgoztam fel. Be kellett látnom, hogy hiába próbálunk segíteni, ha az egyik félben nincs fogadó készség. Ha valaki kér valamit, aztán sikerül keríteni, segíteni, de az , aki kérte, mégsem akar vele élni hirtelen, hát.... nem is tudom, mit gondoljak. Nem tudom, hogy a rutintalanság vagy a szervezetlenség hibája ez az egész, azzal is tisztában vagyok, hogy nem mindenki tud vészhelyzetekben gyorsan és céltudatosan reagálni, de ha van megoldás, akkor azzal tudni kell és szabad is élni. Hálistennek egy civil-szervezet megoldotta a problémát, még ha csak ideiglenesen is, és őszintén reménykedem benne, hogy a héten sikerül erre is megoldást találni. 

Szép új világ, alig megyünk ki a koronavírusból, most meg jött ez a szörnyűség. 

CT eredmény

A világban zajló események miatt jómagam is csendesebb vagyok, lélegzet-visszafojtva követem a fejleményeket. Ez miatt nem volt kedvem bejegyzést írni, pedig már két hete túl vagyok a CT utáni orvosi kontroll vizsgálaton. Most tényleg, mikor még be sem fejeződött a Covid-pandémia, tényleg ilyen háborúval és annak beláthatatlan következményeivel kell szembenézni? Most tényleg??!! Politika vezetők, mit csináltok? Hol van a józan ész és a józan gondolkodás? Városunkba is érkeztek már menekült családok, tegnap a helyi, Máltai szeretetszolgálat kis irodájába vittem 2 szatyornyi ezt-azt: fogkrémet, fogkefét, készételt, tisztálkodási szereket, maszkot, gyerekjátékokat, törölközőket, papírtörlőt.

Visszatérve a CT vizsgálat eredményére: továbbra is stabil az állapotom, a testemben lévő daganatok méretben nem változtak és továbbra is remisszióban vannak. Doktornő sem tapintott különös dolgot a manuális vizsgálat során (nagyon sok orvos nem csinálja ezt, kihagyja a manuális vizsgálatot és az óriási hiba!). Nagyon boldog vagyok, hogy egy év és nyolc hónap után is ilyen szépek az eredményeim :-) következő kontroll 3 hónap múlva esedékes, ilyenkor úgy érzem, megint kaptam negyedév szabadságot. 

Másfél hete olyan szép időnk volt, hogy a kertben ténykedtem: a sövény mögötti részt takarítottam ki, ami már évek óta várt erre. Van valami borzalmas kúszónövény, amit még az előző tulaj ültetett és olyan agresszív, hogy a szomszédba is átmászik, a kerítésre tekergőzik, nagyon kellemetlen, ezzel próbáltam meg elbánni. Próbáltam a füvet is előkészíteni a tavaszra, de olyan szárazság van felénk, hetek óta nem esett kiadós adag csapadék, hogy minden szenved már most. A magaságyásban lévő salátákat meg kellett locsolnom, nincs mese, enélkül nem lesz termés. 

Horgolás tekintetében készült egy Jerry egér és egy Tündérlány a #bluubunnycrochet illetve a #Btcscrochet mintái alapján. Az előbbit barátnőmnek csináltam, az utóbbit meg a Tesómnak. Van egy félben lévő kisvonat is, annak a folytatására szántam el magam, csak annyira macerás, hogy kartonokat és műanyag lapokat kell folyamatosan vágni bele és azt belerakni az összehorgolás közben, hogy mindig elveszi a kedvemet a befejezéstől. No mindegy, most már befejezem. Csakazértis!