2016. szeptember 28., szerda

Rózsalakodalom / 10. házassági évforduló

Múlt pénteken ünnepeltük a 10. házassági évfordulónkat. Meglepetéssel készültem páromnak, ehhez hívtam segítségül a Táblácska csapatát, akiknek 8 pontban megadtam életünk főbb eseményeit. Ebből készítettek - rajzoltak egy SztoriTáblát, ami tulajdonképpen az életünk képregény formában:


A képek és a történet az óramutató járásával megegyező irányba haladnak.

1. kép az 1-es mutatónál található, a megismerkedésünk körülményeit ábrázolja. Nem titok, mi egy csevegő oldalon ismerkedtünk össze 12 évvel ezelőtt, akkor még létezett az egyik kereskedelmi csatorna műsorújságján egy oldal, ahol emberek beszélgettek, sőt még bulikat is szerveztek a tagoknak. Itt csevegtünk mi életünkben először és találkoztunk később személyesen is.

2. képen az első szerelmes éjszakánkat ábrázolják, amikor is lementem a páromhoz szakdolgozatot írni, mert neki volt számítógépe, nekem nem - és azt mondta, hogy át is olvassa, amit írok. Az olvasásból más is lett...

3. képen az eljegyzésünk izgalmas pillanatai láthatóak. Hazaérve azt gondoltam, hogy kigyulladt a lakás (a bejárati ajtó feletti ablakon keresztül úgy tűnt, hogy valami égne a lakásban és a tűzoltókat akartam hívni), de amikor beléptem, mécsesekkel kirakott folyosó és egy vigyorgó pasi fogadott.

4. kép a házasságkötésünk napja

5. képen a diagnózis napja - Árpi ekkor államvizsgázott. Egyik nap védte a diplomáját, másik nap meg az államvizsga. Közben pedig a diagnózis a veszprémi kórházban..

6. képen a transzplantációs szobám látható. A nővéren kívül hozzátartozó nem jöhetett be hozzám, így párom a lenti parkban ült le és hívott fel telefonon, hogy láthassam egy kicsikét.

7. képen a komplett remissziót hivatott bemutatni, ami a kölni kezeléseknek köszönhető.

A legutolsó kép, a 8. azt mutatja, hogy elköltözünk hamarosan, mégpedig Kaposvárra.

Az évfordulós napokat nyugalomban töltöttük, mindketten úton voltunk előtte, így felüdülés volt a Balaton parton ebédelni, sétálni, sütizni. Mert most minden rendben van, még akkor is, ha a fejünk felett ott lebeg, hogy új életet kezdünk, páromnak új munkája lesz és ezzel egy teljesen új környezetbe kerülünk. Nagyon várjuk a költözést, de izgulunk is miatta! Kilépünk abból a világból, azok közül az emberek közül, akik eddig meghatározták a mindennapokat, akik már ismernek bennünket. Ez nagyon nehéz.... de izgatottan várjuk. Úgy érzem, hogy ez egyfajta lezárása lesz az elmúlt 7 évnek!


2016. szeptember 12., hétfő

46. kezelés

Szaladnak a hetek és irgalmatlan tempóban közelítünk a bűvös, 50. kezeléshez. Régen írtam arról, hogy pontosan hányadik kezelésnél is tartok... nos szám szerint a 46. adag Nivolumab (Opdivo) infúziót kaptam meg múlt csütörtökön. Szinte rutinná vált a folyamat, nem is érdemes sokat írni róla. Október végén csinálják majd a következő ellenőrzést MRI vizsgálattal, addig nincs miért izgulni.

Kimondottan jó kondícióban vagyok, visszaszedtem az összes leadott kilómat. Hetente kétszer járok tornázni, ahol is mindenféle izomerősítő, alakformáló és egyensúly javító feladatokat csinálok Timivel (Ő a trénerem). A torna után még felgyalogolok a veszprémi autóbusz állomásra, onnan haza Várpalotára, onnan meg fel gyalog a dombra - ezzel meg is van a dupla tornaóra az adott napon. A cél, hogy az elmúlt másfél évben felszedett 15 kilót valahogyan visszaadjam a teremtőnek, azaz inkább tornával és nem limfómás fogyással, mint régen.

A múlt héten húgom, Hajni is elkísért kölni utamra. Ő most repült életében először és én hálás voltam a sorsnak, hogy szép időt kaptunk az utazáshoz. Semmi felhő, kellemes meleg (sőt hőség) kísérte utunkat. Csütörtökön a megszokott forgatókönyv szerint lezajlott az infúzió, utána elmentünk a Lindt csokoládémúzeumba, ámuldozni. Fantasztikusan fest, ahogy a látvány-gyár belsejébe érve az üvegablakból a Rajnát bámulhattuk az orrunk előtt! Az ablak előtt kicsi, arany kakaóbabok formálnak egy hatalmas kakaóbab formát, aminek az aljában csokoládé hömpölyög és egy nagyon kedves hölgy ostyalapokat mártogat bele és ezzel kínálgatja a látogatókat. Hm.... nesze neked torna! Régi gépek között járkáltunk, régi öntőformákat nézegettünk, láthattuk, hogy hogyan kezdenek el egy csoki-focilabdát készíteni (formában fehér csokit öntöttek, rázógépen jól eloszlatták minden szegletbe és utána még felrakták egy folyamatosan forgó gépre, az egyenletes eloszlás érdekében). A múzeum mindenre kiterjedően foglalkozik a csokoládéval: a történelmével, a gyártás bemutatásával, a kultikus csokoládék felvonultatásával és egy trópusi zöld-házzal, ahol a különféle növények láthatók a kakaófa mellett.





Pénteken reggel a Dómban kezdtük utunkat, majd kizötyögtünk egy dottóval (Bimmelbahn) az állatkert mellé, a Flora gardenbe (virág és botanikus kert). Hűvös reggelünk volt, elkelt egy kis kardigán vagy sál a sétához! A legrégebbi nyilvános kert Kölnben, 11,5 hektáron fekszik. Mi csak a kertben tudtunk sétálni, renoválás alatt van a fő látványossága, az üvegház. Nem baj, sok szép virágot láthattunk. Ebédre már a belvárosban került sor, és ott sétáltunk az indulásig. Este sikeresen landoltunk Budapesten :-)