46. kezelés

Szaladnak a hetek és irgalmatlan tempóban közelítünk a bűvös, 50. kezeléshez. Régen írtam arról, hogy pontosan hányadik kezelésnél is tartok... nos szám szerint a 46. adag Nivolumab (Opdivo) infúziót kaptam meg múlt csütörtökön. Szinte rutinná vált a folyamat, nem is érdemes sokat írni róla. Október végén csinálják majd a következő ellenőrzést MRI vizsgálattal, addig nincs miért izgulni.

Kimondottan jó kondícióban vagyok, visszaszedtem az összes leadott kilómat. Hetente kétszer járok tornázni, ahol is mindenféle izomerősítő, alakformáló és egyensúly javító feladatokat csinálok Timivel (Ő a trénerem). A torna után még felgyalogolok a veszprémi autóbusz állomásra, onnan haza Várpalotára, onnan meg fel gyalog a dombra - ezzel meg is van a dupla tornaóra az adott napon. A cél, hogy az elmúlt másfél évben felszedett 15 kilót valahogyan visszaadjam a teremtőnek, azaz inkább tornával és nem limfómás fogyással, mint régen.

A múlt héten húgom, Hajni is elkísért kölni utamra. Ő most repült életében először és én hálás voltam a sorsnak, hogy szép időt kaptunk az utazáshoz. Semmi felhő, kellemes meleg (sőt hőség) kísérte utunkat. Csütörtökön a megszokott forgatókönyv szerint lezajlott az infúzió, utána elmentünk a Lindt csokoládémúzeumba, ámuldozni. Fantasztikusan fest, ahogy a látvány-gyár belsejébe érve az üvegablakból a Rajnát bámulhattuk az orrunk előtt! Az ablak előtt kicsi, arany kakaóbabok formálnak egy hatalmas kakaóbab formát, aminek az aljában csokoládé hömpölyög és egy nagyon kedves hölgy ostyalapokat mártogat bele és ezzel kínálgatja a látogatókat. Hm.... nesze neked torna! Régi gépek között járkáltunk, régi öntőformákat nézegettünk, láthattuk, hogy hogyan kezdenek el egy csoki-focilabdát készíteni (formában fehér csokit öntöttek, rázógépen jól eloszlatták minden szegletbe és utána még felrakták egy folyamatosan forgó gépre, az egyenletes eloszlás érdekében). A múzeum mindenre kiterjedően foglalkozik a csokoládéval: a történelmével, a gyártás bemutatásával, a kultikus csokoládék felvonultatásával és egy trópusi zöld-házzal, ahol a különféle növények láthatók a kakaófa mellett.

Pénteken reggel a Dómban kezdtük utunkat, majd kizötyögtünk egy dottóval (Bimmelbahn) az állatkert mellé, a Flora gardenbe (virág és botanikus kert). Hűvös reggelünk volt, elkelt egy kis kardigán vagy sál a sétához! A legrégebbi nyilvános kert Kölnben, 11,5 hektáron fekszik. Mi csak a kertben tudtunk sétálni, renoválás alatt van a fő látványossága, az üvegház. Nem baj, sok szép virágot láthattunk. Ebédre már a belvárosban került sor, és ott sétáltunk az indulásig. Este sikeresen landoltunk Budapesten :-)