Komplett remisszió 10. felvonásra is

Olyanok ezek a kezelések, mintha színházba járnék és minden felvonást lezár egy-egy átfogó vizsgálat. Remekül megkomponált egy darab: a főszerepet nekem és a Nivolumab gyógyszernek szánták. Mivel ez egy bazi hosszú műalkotás, jelenleg a 10. felvonás után vagyok. Lezárásul befekszem az MRI gépbe kicsikét, zakatolást hallgatni. Az eredmény most is ugyanaz lett, mint az előzőeknél: KOMPLETT REMISSZIÓT véstek fel a jelentés végére. Öröm és bódottá! 

Csütörtökön voltam odakinn, az azt megelőző napokon már olyanokat álmodtam, hogy a kinti nővérek előkészítenek a transzplantációra. Az agyam mostanában amúgy is sokfelé gondolkodik, a tudatalattim persze remek szórakozásnak tartja ezt, én már annyira: nem tudtam szívből mosolyogni, amikor reggel száguldó szívdobogással ültem fel az ágyban.

Csütörtökön megkaptam a 70. infúziómat is! Néha vannak döcögősebb kezelések: most sem sikerült vért venni a port-katéteremből (pedig 3x szúrták meg új és új tűkkel), aztán a könyökhajlatomból próbált a nővér némi vért venni, majd maradt megint a bal csuklóm - ahol meg annyira érzékeny a bőr, hogy szívem szerint ordítani tudnék, amikor azt szúrogatják. A port szerencsére befelé vezetett, vagyis az infúziót be tudják kötni ilyenkor. A végén újra megpróbálták, hogy visszajön belőle? És igen, persze, hogy délután 2-kor a vér megindult belőle! Igazán megtehette volna ezt reggel 8-kor is már...

Az Élet folyamatosan kompenzál, kiegyenlít és általános tapasztalat, hogy ha az életünk egyik fele rendben van, akkor a másik felét kuszálja össze. Így mostanában sok csavart kaptunk az életünkbe. Remélem, hogy karácsonyig minden családtagunk rendbe jön, nem kapunk több defektet / órákat késő repülőgépet, frissen beüzemelt gázkazán megállást, és a házunkban az idénre tervezett felújítások befejeződnek sikeresen. Nagyon várom már, hogy készülődhessek a karácsonyra, fejemben led fényfüzérek villognak, és ha nem tartanám túlzásnak, akkor vennék valami bazi villogót a kertbe is, mert kezdek öregedni és kezdem megszeretni ezeket a fényességet adó dolgokat a hosszú, téli délutánokon. 

Kellemes készülődést kívánok a hétvégére, mindenki gyújtsa meg az első gyertyát az adventi koszorún, gondoljon a szeretteire és arra, hogy mennyire jó élni!

Várok az eredményekre

Október közepén és november elején sor került a szokásos MRI vizsgálatokra, ez a második, amikor fél év telt el az utolsó ellenőrzés óta. Végül is ez a normális menetrend azoknál, akik komplett remissziót mutatnak fel több, egymás utáni képalkotó vizsgálaton. Egyébként megint új orvosom van, most egy fiatal hölgy csinálta a konzultációkat az utóbbi 2 alkalommal. Nem azt mondom, hogy havonta váltják egymást, de Ő már a 4. doki az elmúlt 3 évben, azokról nem is beszélve, akik helyettesítenek, ha jól számolom, így akkor 7 orvost volt szerencsém megismerni. Az MRI eredményét várhatóan csütörtökön mondják meg, csakis és kizárólag személyes konzultáció keretein belül. Mi mást mondhatnék, mint azt, hogy izgatottan várom?

November 11-én "ünnepeltem" 3 éves évfordulóját az első találkozásnak a kölni kísérleti csapattal. Jó megállapítani azt, hogy végre, egy gyógyszer, ami bevált nálam, amitől jól vagyok, amitől olyannak tűnnek a hétköznapok, mintha semmi bajom se lenne. 

Az utóbbi hetekben a családi életünk kicsit a feje tetejére állt: apósomat október 13-án stroke-kal bevitték a kórházba, Őt azóta már átszállították a rehabilitációra, szerintem hétről hétre javul az állapota. Férjem igyekszik menni, amennyit csak tud, ahogy tudok, én is vele tartok. Sajnos elég messze laknak a szüleink, így elég nehéz vállalkozás a részünkről minden hétvégén útnak indulni, a munka - kezelés - felújítás mellett és megsúgom, hogy már mi sem vagyunk huszonévesek, kezdünk fáradni. 

Múlt hétvégén Anyukámat is benn fogták a kórházban, Ő meg a gerincével-derekával kínlódik, remélhetőleg hamarosan megszűnik a gyulladás és hazaengedik. Próbáltam keresni McKenzie tornával foglalkozó gyógytornászt Hatvan környékén, de csak én nem találok, én vagyok ilyen ügyetlen? 

Közben zajlanak azok a felújítások, amiket még az idénre beterveztünk. Azt nem mondom, hogy nincs benne valami csavar, mert már hogyne lenne! A 3 hete beszerelt vadiúj gázkazánunk tegnap megadta magát, félüzemben működik. Végül is a régi kazántól vártam ugyanezt, hogy megadja magát még a tél beállta előtt. Az újról feltételezni sem feltételeztem ilyesmit! A festők jelenleg festik a házat - tisztában vagyok vele, hogy nem ilyenkor illik festetni, de mivel a férjem unokatestvérét kértük meg a feladatra, így ők akkor jönnek, amikor tudnak. Egy dolgot biztosan állíthatok, hogy azokkal a részekkel, amikkel már elkészültek, azt nagyon szépen megcsinálták, öröm ránézni a falakra és a ronda, régi színek helyett erre a világos bézs meg barackos árnyalatra. 

Konklúziónak csak azt tudom mondani, hogy hajrá karácsonyi készülődés! Némi képes-ízelítő Kaposvár főutcájáról, ahová már az adventi időszak előtt beköltöztek az árusok, vasárnap már árulták a forralt-bort, a kürtőskalácsot...

Halottak napjára

Az elmúlt hetekben-napokban két ismerősöm is távozott a földi létből, daganatos betegségben. Az egyik Elena, másik pedig Gabika. Az előbbi 50 év feletti, mindig mosolygós, világlátott hölgy, utóbbi pedig 36 éves fiatalasszony és édesanya, akiről azt tudom, hogy az utolsó pillanatig hitt a csodában és a felépülésben. Nyugodjanak békén, most már ők vigyáznak ránk valahonnan máshonnan. Két kedves lélek megint itt hagyott bennünket.

Szülőfalum temetőjében is már tegnap kora reggel virágokkal és mécsesekkel vonultak kifelé az emberek, hogy megemlékezzenek szeretteikről. Azokról, aki az emberi lét furcsa körforgása révén már nem lehetnek velünk, akiktől az életet kaptuk és akik már visszaadták a lelküket a teremtőnek. Deres, hideg reggelen gyújtottuk meg a gyertyákat. Virágok mindenhol, apámon sárga rózsa, fehér krizantém. Nagyszülőkön is rengeteg virág sorakozik, mécsesek a sírok előtt. Ez az a nap, amikor meglátogatjuk halottaikat és az emlékezés jegyében telik az idő. Régóta nincsenek már közöttünk, nem is emlékszem minden pillanatra velük kapcsolatban. Hála az égnek fényképek, videófelvételek őrzik néhány mozzanatukat, jó néhány emléket felidézve ezzel. Arra kérem őket most is, mint ahogyan eddig is kértem, hogy vigyázzák utunkat, vigyázzanak ránk.

Kertem utolsó virágait - mint a szeretet szimbolikáját - hozom záró fotónak a bejegyzéshez:

Szemek között

Vannak időszakok, amikor nem tudok/szeretek horgolni, mert képtelen vagyok rá odafigyelni. Amikor utazom kifelé, fonalat és mintát viszek magammal, a horgolótűm annál a taxisnál van, aki hoz-visz engem a reptér és a kórház között. Egyszer megkérdeztem egy biztonsági embert Ferihegyen, hogy horgolótűt vihetek-e magammal a kézipoggyászban, de mivel a válasza az volt, hogy egyrészt emberfüggő, ki ellenőriz, másrészt ha hozzá kerülök, Ő megnézi, hogy a hegye behajlik? Furán nézhettem magam elé, amikor elképzeltem, hogy a kedvenc horgolótűmet hajlítgatják ott a biztonsági kapunál, le is tettem róla azonnal. Elballagtam a kórházzal párhuzamos utcában lévő fonalboltba, vettem egy tűt és azóta azt a taxisnál, Rezánál hagyom. Talán a költözködés óta nem horgoltam odakinn, nem volt kedvem. Pedig mindig volt, aki megállt mellettem a kórház folyosóján ülve, hogy mit csinálok? Az biztos, hogy remek kapcsolatteremtő a horgolás, az osztály takarítójától nővérekig, betegekig mindenki úgy kezel, hogy Frau Horváth, aki mindig dolgozik valamin. És mosolyognak.

A horgolásnak köszönhetően ismertem meg Elenát is, akire sokat gondoltam az elmúlt hetekben, mert a 2 héttel ezelőtti találkozásunk alkalmával már nagyon beteg és gyenge volt. Az elejében mindig jött oda hozzám, hogy neki a biztos pontot jelentem a kezelési napokon, mikor látja, hogy ott vagyok és kézimunkázom. Elena most 41 kg és csak remélni merem, hogy még él. Úgy jöttem el azon a napon, hogy infúzió előtt és után is benn voltam nála, beszélgettünk, fogtuk egymás kezét. Olyan csodához fohászkodtam és fohászkodom, mint amilyet én is kaptam 3 évvel ezelőtt meg előtte is többször. Martina nővér neki is adott időpontot jövő hétre, megígértettem vele, hogy ott lesz Ő is és én is menni fogok. 

Az utóbbi hetekben dolgoztam pár dolgon, elkészítettem első terítőmet, amit az Anyukámnak szántam. Minta a Diana Horgolásvarázs újságból származik:

Aztán rendeltem pár faalapot a Bármitartó - modern horgolmányok oldal tulajdonosától, mert nagyon megtetszettek, az első kis kosaram így sikerült:

Szerintem aranyos lett nagyon, el is ajándékoztam azonnal Misi barátunk Melindájának, remélem neki is el fogja nyerni a tetszését!

Elkészült egy másik terítő is, de azt addig nem szeretném megmutatni, amíg a közelgő születésnapos párom Anyukája nem kapja meg....

Ősszel is vár a Balaton

Ha el is múlt a nyáridő, nálunk akkor is akad látnivaló. Ha csak egy könnyű sétára vágyik az ember és kicsit kisüt a nap, már akkor is érdemes felhúzni a "nyúlcipőt" és nyakunkba venni a környéket. A bicikli nekem még sok, ezért vagy gyalog vagy autóval indulunk neki a környék felfedezésének. Ugyan sokkal kevesebbet panaszkodom szédülésre, de nem bicajjal szeretném kipróbálni milyen is az, amikor rámtör.

Az őszi Balatonnak hatalmas előnye - mint minden kedvelt túrista célpontnak - hogy nyugodtabb és kevesebb látogató jár erre ilyenkor. Lehet még éttermet is találni, ami nyitva van; a kilátók nyitvatartása is változik, de hétvégére általában fel lehet menni és nézelődni.

Az elmúlt hetekben Keszthelyen és Balatonlellén sétáltunk a naposabb időben. Keszthelyen a Festetics-kastély kertjében és a vasútmodell kiállításon jártunk, Balatonlellén pedig egyszerűen csak a mólón gyalogoltunk végig.

Jöjjenek a képek, így festett a Balaton az elmúlt hetek azon napjain, amikor a napocska méltóztatott előbújni:

Szeptember - a Limfóma világnapja

Megint elérkezett az a hónap, amikor a limfóma betegség egy kicsit több figyelmet kap a médiában. Azonban akik küzdenek vagy együtt élnek vele, nekik minden nap erről szól, ez körül forog. Nagyon fontos dolog, hogy időben felismerjék a betegséget és ne húzódjon hónapokig a diagnózis!

Sokszor hangsúlyozom azt is, hogy minden beteg más és más, erre a legjobb kifejezést az LGT egyik dalának szövegéből kölcsönzöm: "az én igazam nem biztos, hogy neked nagyon jó" - amivel azt szeretném kifejezni, hogy az én utam egy egyedi eset, mindenki másképpen viseli a kezeléseket, az őssejt-transzplantációt és az ezzel járó lelki terheket. Egy valami legyen közös bennünk, a kitartás és az, hogy bíztassuk egymást, ne hagyjuk csüggedni sorstársainkat!

Következzen egy videó és egy szóróanyag, amit szívből ajánlok azoknak, akik érintettek a témában:

Élettörténetek 2.

Információk a Hodgkin-limfómáról

Fonyódi séták

Abban a rekkenő hőségben napközben mindig behúzódtam a házba, mert egyenlőre külső árnyékolók nélkül 30 fok van a nappaliban, egyáltalán nem hat frissítően. Van még mit csinálni a házon, újítgatni, cserélni, kiegészíteni a mi szükségleteinknek megfelelően. 

Üdítően hatott számomra az elmúlt pár nap hűvössége. Mivel a költözés óta a takarítás-pakolás bűvöletében éltem, nem volt kedvem mozogni, sokszor elég volt az, hogy 5 órán át sikáltam a járólapot, aztán már a kezeimet sem tudtam nagyon mozgatni. Látogatók is akadtak, meglátogattak kedves barátnőmék 3 kislánnyal Finnországból; aztán unokanővérem ugrott be egy fél órára párjával, keresztmamámék jöttek át egyik este kisebbik fiával és annak családjával, majd párom unokaöccsei jöttek megnézni, hogy ha festetni szeretnénk valamikor, akkor mennyi anyaggal számoljunk? 

Természetesen nem várt problémák is jelentkeztek, jelenleg a fűtés miatt aggódunk és dolgozunk azon, hogy még a tél előtt megtörténjen a kazán cseréje. 

Visszatérve a mozgáshoz: elkezdtem újra sétálni, most remek az időjárás hozzá, finom 18 fokban indultam neki körutamnak. Gyalogolni nagyon szeretek, mentem dombra fel, majd dombról le, hétfőn a Nagyboldogasszony-templomot fedeztem fel, kedden reggel pedig a Kripta-villát Molnár Csilla hajdnai szépségkirálynőnk mellszobrával. Ma reggel felmásztam a Szaplonczay sétány lépcsőin, na az egy kicsit meredek volt nekem a néhol 30 centis löszfalban kialakított fokokkal. Fura módon itt az emberek köszönnek ám egymásnak! Ha meg csak valaki gondolkodik azon, hogy köszönjön nekem vagy sem, azt megelőzöm. Ma reggel elhaladtam a Sipos hegyi kilátó bejárata mellett is, de kell még egy kis idő, mire elég elszánt leszek, hogy oda felmenjek.

Képeket a mobilomról hoztam, ma reggel különösen békés volt a tó:

Forró napok

Ebben a hőségben nem sok dologhoz van kedvem, minimum szinten foglalkozom a takarítással, tegnap megfőztem, amiből mára is maradt, a horgolást is elővettem, de valahogyan nem tudok koncentrálni, amikor idebenn is egyre magasabbra szökik a hőmérséklet. 

A legjobb hír az elmúlt hetekből, hogy a költözés után 1 héttel az eddigi allergiám megszűnt. Voltunk a piacon, őstermelőktől hoztunk málnát, szedret, dinnyét és barackot és mindenféle szájfeldagadás nélkül túléltem az elfogyasztásukat!!! Családom nálunk lévő tagjai árgus szemekkel figyeltek, ahogyan felszelem a paradicsomot a reggelimhez és megeszem. Aztán még 2-3 órán át ellenőriztek, hogy mi történik.. de semmi. Egyetlen egy dolognál éreztem egy kis problémát, kesudiót kóstoltam és utána éreztem azt a szokásos szájbizsergést, egy pici gömböt a szövetekben, de ennyi. Nem tudom, mi történik, az orvosommal is megbeszéltük odakinn, kezdek arra gondolni, hogy az albérletben, ahol laktunk, volt valami olyan dolog, ami megbolondította a szervezetem.

A költözés után megpróbáltunk bejelentkezni erre a lakcímünkre, ami megint nem sikerült elsőre. A házszámunk alatt a kormányablak rendszerében 2 helyrajzi szám volt található. Ezért felhívtam a fonyódi polgármesteri hivatalt és ott egy nagyon kedves hölgy válaszolt a kérdéseimre, majd rá pár napra bementünk hozzá, kitöltöttünk egy nyomtatványt házszám megállapításra. 2 héten belül rendeződött az ügy, végül sikerült bejelentkeznünk. Jelentem, fonyódi lakosok lettünk. Már Fonyód kártyát is igényeltünk, amivel különböző kedvezményekhez lehet hozzájutni a helyi szolgáltatások árából - az igénylésünket jóváhagyták, reméljük nemsokára a kártya is megérkezik.

Városunk 3 dimenziós panorámáját a következő linken lehet megnézni: Fonyód 3D panoráma

Jöjjenek a fotók, ahogyan jómagam látom városunkat és az apró szépségeket:

Kacsa-család a kikötőben

Balatoni szél szobor

Ribizli a szomszéd kertjében

Bevallom, jól érzem itt magam. Igaz, nem vagyok egy nagy vízicsirke, hogy minden nap a tóban pancsoljak - de ebben a melegben elérkezik az a vízhőmérséklet, ami már nekem is megfelelő. Szóval hétvégén félreteszem minden aggályomat azzal kapcsolatban, hogy "jajistenemdekövérvagyok", felhúzom a fürdőruhámat és pancsolni fogunk. 

Nem tűntem el....

Az elmúlt másfél hónapban sok mindenre szenteltem energiát: egy csúnyán köhögős hörgőgyulladásra, aztán megint a teljes életünk összepakolására és amióta átköltöztünk a házunkba, azóta meg folyamatos takarítással és pakolással töltöttem a szabadidőmet. Még most sincs internetünk bekötve, de majd alakulnak a dolgok szépen, lassan :)

Június eleji kiutazásom egy ronda hörghuruttal végződött. Már amikor kifelé repültem is éreztem, hogy fáj a torkom, a kórházban is elég kókadt voltam (fehérvéresejt számom felszaladt 12.000-re a szokásos 6000-ről). A hazaút még rosszabb volt, de másnap kezdődött csak az igazi móka: köhögtem, hétvégre már levegőt se nagyon tudtam venni, sípoltam és jól belázasodtam. Elmentem a háziorvoshoz hétfőn, kaptam antibiotikumot meg egy spray-t, az utóbbit nem mertem használni, mert azt írta a kis papírján, hogy akinek alacsony a kálium szintje, az beszélje meg az orvosával a használatát. Húha, megijedtem - nekem mindig az alsó határon mozog (néha bekúszik alá is); nem mertem használni. Visszamentem a doktornőhöz, aki írt fel mellé káliumot és azzal már el tudtam kezdeni a használatát - nagy szükség is volt rá!

Mindezek mellett pedig beérett az a dolog, amit már március eleje óta csinálgattunk, rohangáltunk utána: valóra váltottuk egy évtizedes álmunkat, "megházasodtunk". Már az elején sem volt egyszerű, az eladó fél furcsa viselkedése miatt, aztán az ügyvédünknek sem sikerült olyan szerződést írnia, mint amit a bank elfogadott volna - így félidőben, 5 hét várakozás után a szerződést módosítani kellett. De aztán most visszagondolva, azt kell mondanom: nem is mi lennénk, ha bármi is egyszerűen menne nálunk. Soha semmit nem kaptunk meg bonyodalmak nélkül vagy az is lehet, hogy a mi kis hazánkban mennek ennyire faramucin a dolgok? Nem tudom. Aztán a végén is még volt egy svédcsavar, az eladó fél elvitte az összes bútort - azokat is, amikre azt mondta, hogy itt hagyja - sőt, még a karnisokat is leszerelték! Belegondolva, jobb is, hogy elvitt mindent, mert így olyannak alakítom ki az életterünket, amilyennek mi szeretjük. Egy biztos, hogy az új szomszédaink nagyon örülnek nekünk, hogy állandó lakók vagyunk - nem pedig hangos zenét bömböltető nyaraló külföldiek.

Az egyetlen szerencsém az volt, hogy húgom itt volt végig és segített elpakolni, kipakolni és utána a takarításban is, mert egyedül nem ment volna. Hálás vagyok a segítségéért!

Új lakóhelyünkről remekül lehet látni néhány szépséges hegyet:

Rábukkantunk a szerelmesek lakatfalára is:

Ó, és mielőtt elfelejteném, június végén sikeresen megünnepeltük a 38. születésnapomat! A tortát Anyu csinálta, férjem szájíze szerint krémesen:

Ebben a születésnapban is - ugyanúgy, mint az elmúlt 8 évben - hatalmas nagy munka van, mindannyiunk ereje kellett a túléléshez.

Isten éltessen mindannyiunkat, aki küzd és azokat is, akik küzdőt segítenek a küzdelemben!

Azúr-sellő

Egy ideje már szemezgettem egy mintával a Kreatív Horgolás újságból, de nem mertem belevágni. Ami a legproblémásabb résznek tűnt, az maga a sellő haja, még sosem csináltam ilyesmit. Eszmecserét is folytattunk erről Fruzsival, köszönöm neki az ötleteket, amiket küldött!

Végül nem úgy készítettem el a frizurát, mint ahogyan a mintájában írják, így némi problémával szembesültem. A hajhoz a következő videót használtam fel: AMIGURUMI HAJ - nagyon szimpatikus volt ez a technika, szimpatikusabb, mint a hagyományos subázás. Sajnos a sellőm esetében a nyak és a test egyben készült, belül nincs drót merevítésnek, így a sok-sok befűzött fonal miatt hátrahajlik a feje, nincs ami megtartsa. 

Aztán mikor választékot készítettem volna, akkor pedig kilátszik a fejbőrének a színe - ezt esetleg azzal fogom tudni javítani a jövőben, hogy a fej utolsó köreit ugyanabból a színből fogom horgolni, mint amilyen színű fonalat használok majd a frizurához :-)

A normál flitterek helyett Húgomtól virág-flittereket kaptam, amiket felragasztottam; majd szempillával egészítettem ki az eredeti leírást.

És íme a sellő-hölgyike, akit a kék haja miatt Azúr-nak neveztem el:

60. kezelés és MRI eredmények

2014. decemberében még nem gondoltam, hogy ilyen messzire jutok, mármint úgy értem, hogy 60 kísérleti infúziót végigcsinálok minden nagyobb mellékhatás nélkül és viszonylag stabil állapotban. 

Voltam odakinn ezen a héten is, megcsinálták a második MRI vizsgálatot - ez a nyakamat pásztázta végig. Az első 3 héttel ezelőtt volt, akkor nézték meg a hasamat és a mellkasomat tüzetesebben. A végleges jelentés még nem készült el, de az orvosom belenézett a számítógépébe és azt mondta, hogy továbbra is minden rendben van! Halleluja! Hatalmas kő gördült le a lelkünkről, folytathatjuk tovább az utunkat a nagyvilágban :-)

Mielőtt kiutaztam, vendégeink voltak a hétvégén, keresztgyerekeink és szüleik látogattak meg bennünket Kaposváron. A nagyobbik 12 éves múlt, a kicsi meg 5 éves, tervezgettük, hogy merre menjünk, mert nagyon szép a város környéke ebben a tavaszi évszakban, csak úgy zöldellnek a fák, sárgul a repce, fülemülék csucsorognak kora hajnalban a hálószobánk ablaka alatt. Remélem tudják az ott lakó emberek, hogy nagyon szép vidéken élnek! Sok dolog felmerült, hogy hová menjünk a gyerekekkel, végül a Patcán található Katica tanyára esett a választásunk. Sosem gondoltam volna, hogy 3 ennyire különböző korosztály (mi a 40 körüliek, a 12 éves kiskamasz lány és az 5 éves nagyfiú) egy helyen megtalálja majd a számítását! Tévedtem, ez nem kérdés. 

Amikor bementünk és a hangosbemondón keresztül hallottuk, hogy lehet menni az állatsimogatóba, mert kezdődik a program, illetve vizuálisan is kiírták az eseményeket, hogy pontosan mi és hol kezdődik, már akkor láttuk, hogy ezt a helyet nekünk találták ki. Simogattunk szamarat, a gyerekek próbálták a kiskecskéket megfogni, láttunk szurikátákat, pónikat, kacsákat; aztán leballagtunk a gokart pályához, utána fel a külső csúszdákhoz. Mivel elég hűvös szél volt, bementünk az épületbe melegedni, ott léghokival, pingpongozással és pólófestéssel múlattuk az időt. Megebédeltünk az élményközpont saját éttermében, véleményem szerint a 6 főre fizetett nyolcezer valahányszáz forint nem sok, főleg, hogy innivaló is volt benne. Mentünk egy kört a Matyi vonattal, a gyerekek kipróbálták az ugrálódombokat, a pontonhidat, gumis lecsúszót. Mi csak 5 órát töltöttünk ott, de lett volna még mit kipróbálni! Arról nem beszélve, hogy a tanya egy völgyben helyezkedik el és annyira tiszta és friss a levegője, hogy hamar fejbecsapja a felnőtteket, akik inkább egy takarón ülve szemlélnék a kék eget és a zöld fákat, kizárva fejükből a világ zaját néhány pillanatra. 

Teljes szívből ajánlom mindenkinek és nem utolsó sorban azt a tényt, hogy ökotudatos központról beszélünk, napelemekkel, saját kúttal, szennyvízkezelővel, és a belépőjegyedet olcsóbban kapod meg, ha viszel otthonról hulladékot (papírt, aludobozt, PET palackot). Gratulálok a tanya tulajdonosainak és köszönjük szépen az élményeket.

A mi kis életünkben is próbálom szem előtt tartani azt, hogy vigyázzunk a Föld értékeire. Van kosaram a bevásárláshoz, vászontáskám a piacozáshoz, nemrégen fedeztük fel, hogy tudunk venni olyan vizet, aminek az 5 literes kannája visszaváltható - azaz egyszer fizettük ki a díját, és nem kell kidobni a kukába a hatalmas PET palackokat. Álmodom még napelemről is, ha lesz házunk, egy komposztálóról, hogy a konyhai hulladékot ne a kukába dobjam, ezzel is hozzájárulva az ökológiai lábnyomunk csökkentéséhez.

Horgolással a stressz ellen

Húsvét előtti nagyszerdán megcsinálták a soron következő MRI vizsgálatot, először a másfél órás mókára került sor. Úgy terveztem, hogy szépen, nyugodtan megszúrják a portomat, lesétálok a főépületből az MRI épületébe - ez persze nem így történt, mert annyi beteg volt az osztályon, hogy jó későn került rám sor és a magam tempójában próbáltam lerohanni a vizsgálóba. Vannak periódusok, amikor alig van beteg és rajtam kívül szinte senki sem ücsörög a kezelőben, de ez most nem az az időszak. Sajnos sok a beteg! Mi történik a világban, hogy ennyien megbetegszünk?!

Az eredményt még nem tudom, ez persze jóval frusztráltabbá tesz, mint kellene. Nem lehet hozzászokni, hiába csináltuk már rengetegszer, a várakozás egy eredményre rettenetesen idegőrlő és rosszul hat mindenkire. Persze, ilyenkor jön az, hogy "gondolkozz pozitívan" - de akárhogyan is erőlködöm, vannak időszakok - és ez pont olyan - amikor ez a legutolsó dolog, ami az eszembe jut!

Addig is horgolok, lekötöm a gondolataimat és a fejemnek nincs ideje baromságokon töprengeni. Azt olvastam, hogy a horgolás (vagy bármilyen kézimunka) felér egy meditációval és blokkolja a negatív gondolatokat knitting-for-therapy . A bejegyzés angolul van, de a legjobb hozzászólások közül az tetszik, hogy "olcsóbb, mint egy terápia" :-) 

Az elmúlt időszakban 2 figurát készítettem el teljesen, a 3. még befejezésre vár:

Unikornis lány, akinek végül Lili lett a neve:

Mintája itt található: Bébi unikornis

A másik figurát már hetek óta készítem, ez is hangulat kérdése, hogyan haladok vele. A mai napon felvarrtam a szemöldököt és a mosolyt is, elkészültem vele, a ma este érkező keresztfiunk ajándékának szánom.

Mintája nem ingyenes, itt lehet megvásárolni: Pilot Plane

A héten különböző évfordulókat tartok számon. Szomorkásakat is, jókat is. A héten volt 13 éve, hogy összejöttünk a férjemmel és ugyanazon a napon volt 4 éve, hogy túléltem a keringésem összeomlását. Apunak is most van az évfordulója, amikor nem tudott tovább küzdeni a rákkal. De ebben a hónapban van anyai Mamának is az évfordulója, meg a Papának is - ha ez utóbbira jól emlékszem, hogy Ő is áprilisban adta vissza lelkét a teremtőnek. 

Egy pillanat alatt elmúlhat az élet. Erről pedig mindig az a dal jut az eszembe, amit az Anna & the Barbies előadásában hallottam a rádióban:

"Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni

Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam

Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam

Hogy elmúlt az élet…

…kezdjetek el élni!"

Nyuszkók

Az elmúlt hetekben kicsit hanyagoltam legkedvesebb hobbimat, a horgolást - pedig nagyon szerettem volna haladni a befejezetlen figuráimmal. Nem tudom, ki hogy van vele, de ez a horgolás és a fonalak szeretete, egy idő után átcsap gyűjtögető életmóddá - tisztára, mint az ősembereknél. Nem tudok úgy elmenni egy kézimunka bolt kirakata előtt, hogy ne ragadnék le előtte pár percre! Van itthon pár gombolyag fonalam, tervezgetek mindenféle projektet - egy ideje elhatároztam, hogy addig nem veszek új fonalat, amíg az itthon lévő el nem fogynak. De hiába, hol egy gombolyag fehér fonal hiányzik az adott figura befejezéséhez, hol egy színes gombolyagra van szükség... 

Most, hogy közeledik a Húsvét, mi mást is horgolhatnék, mint nyuszikákat? A minta a szokásos helyről van: Tavaszváró nyuszi - az elkészítésük több hétig tartott különböző nyavalyáim miatt (megfázás, derékfájás). De tegnap elkészültek! Zizi & Zazi nevet kapták, őket is ajándékba horgoltam :-) a fehér nyuszinak a fejére egy répa került, a talpára virágok, mert Ő bizony virágos mezőn járt és felragadtak a kis tappancsára. A bézs nyuszi, az egy úrilány: fejére rózsaszín virágot kapott dísznek, nyakába pedig egy rózsaszín selyem sálat.

A derékfájásom miatt tegnap felhívtam egy fizioterápiás szakorvost, aki nagyon aranyosan gyógytornát javasolt, ma megpróbálok keríteni egy gyógytornászt magamnak. A helyzet már sokkal jobb, mint másfél hete, de még mindig nem az igazi!

Azt gondoltam,hogy megúszom ezt a telet...

Hétfőn este, éjszaka már éreztem, hogy olyan a nyelőcsövem, mintha leforrázták volna. Bevallom takarítás közben nyitva volt az ablak, mert lefolyót tisztítottam ecettel, szódabikarbónával és forró vízzel, és nem akartam abban az erős, szúrós szagban 20 percig aszalódni, bezártan. Először csak azt gondoltam, hogy tényleg beszippantottam az egyveleg szagából, de tegnap délután már gyanítottam, hogy vagy megfáztam, vagy összeszedtem valahol valami vírust a hétvégén (rendezvényeket látogattunk meg). Tavaly május óta nem kellett antibiotikumot szednem - akkor is húgyúti fertőzés miatt volt szükséges. Egyenlőre most is gondolkodom, hogy mi legyen, de ha nem javul az állapotom, akkor átballagok az orvoshoz. Jelenleg még csak a kezdeti tünetek jelentkeznek, van egy kis hőemelkedésem - a kérdés csak az, hogy mennyire lendülök bele? Kezelést múlt héten kaptam. Rengeteg teát iszom (kakukkfű, csipkebogyó) és tettem bele olyan forró ital porgyógyszert, amit az én szervezetem is tolerál.

Vasárnap hazafelé beugrottunk a kedvenc éttermünkbe Fehérváron, ott fotóztam néhány sárgálló nárciszt és előbújó krókuszokat :-)

Szombaton jegyünk volt az Illúzió Mesterei egyik előadására, ahol többek között, a közönséggel együtt csinált Hajnóczy Soma bűvész világbajnok egy trükköt. Ugyan nem értem, hogy hogy a fenébe sikerült mindkettőnknek a mutatvány, mert először félbe hajtottuk a kártyalapokat, aztán a félbe hajtás mentén eltéptük, volt olyan fél lap, amit el kellett tenni a zsebünkbe, a maradékot meg össze-vissza kevertük, adtunk belőle a szomszédunknak, aztán módszeresen eldobáltuk - de még azt sem egyformán, volt olyan pont ahol én egy fél lapot, Árpi két fél lapot dobott el. 

A végére a kezünkben maradt fél kártya pontosan a másik fele volt annak, amit a zsebünkbe kellett tenni a mutatvány legelején:

Nekem ez egy zseniális élmény volt!

Szóval a mai napot a kanapén való fekvésnek és különböző TV műsorok nézésének szentelem, még horgolni sem merek, mert gyerekeknek készítek meglepetéseket és nem szeretném, ha a figurák által átvinném rájuk a vírusokat / vagy bacikat. 

Próbálkozások

Elmondhatatlanul hiányzik a gyümölcs és a nyers zöldség. Nagyon szeretem a reszelt alma - cékla salátát, pici mézzel; ennél még jobban imádom az alma - szárzeller salátát natúr joghurttal. Ahogy pár hónapja előjött ez az allergia, azóta nem ettem - nem mertem enni semmit sem. Néha elfeledkeztem a korlátaimról, lelkesen megettem egy szelet gyümölcstortát, tetején pár szem szederrel - ettől is feldagadt a szám; aztán próbálkoztam befőttel, attól meg piros foltos lett a bőröm. Van olyan étel, amitől köhögni kezdek és alig kapok levegőt, így jártam a mustár és az aszalt füge esetében.

Most, hogy a második 3 hetes kezelési ciklus végén vagyok, kísérletezni támadt kedvem. A hétvégén megettem egy fürtös paradicsom felét és egy szeletke, hámozott almát és nem lett tőle semmi bajom! Van még remény gyümölcsöt enni :-) és kilábalni belőle!

Szombaton, szépséges napsütésben felkocsikáztunk Fonyódra, ahol páratlan látvány tárult elénk. Az összefüggő jégtakaró helyett a partra kisodródott, széttöredezett jégtáblák alkottak jéghegyeket - na jó, kicsi halmokat. Nekem mindenesetre elég méretes jégkockák voltak! A Badacsony méltóságos pompájával látszott, hetek óta vártam erre, hogy ilyen szép tiszta idő legyen és készíthessek pár képet a túloldalról. A tó vize tiszta, a kacsák szerelmesen kergették egymást a vízen; néhány hattyú pedig nehézbombázót játszva közlekedett a móló egyik oldaláról a másikra. 

Most pedig következzenek a fotók, a víz többféle formájáról:

Születésnap

A férjem a héten ünnepelte 44. születésnapját! Azt kívánom neki, hogy 88 éves korában is együtt ünnepelhessünk és akkor is a kedvenc tortájával, a Dobossal köszönthessem, ugyanúgy, mint a héten. 

Ebből a jeles alkalomra azt találtam ki, hogy készítek egy BB8 robot figurát, amihez napokig kerestem mintát. Végül a Ravelry oldalán találtam rá arra a mintára, ami szerintem a legjobban hasonlít az eredeti droidra. A mű elkészült, 2 héten át horgoltam - persze nem minden nap, csak amikor időm engedte és amíg a párom sem volt itthon. Volt olyan mókás pillanat, amikor a robot részei szanaszét feküdtek az asztalon, pont a körök horgolásával küzdöttem, valami miatt odamentem az utcafronti ablakhoz és pont akkor állt be a parkolóba a drágám! Fénysebességgel próbáltam begyömöszölni mindent a horgolós táskámba, úgy, hogy a hosszú fonalvégek ne gabalyodjanak össze egy kicsit sem :-) a fejét kétszer készítettem el, elsőre egy sokkal halványabb szürke fonalat használtam, azzal nem mutatott jól. És néhány folt is ugyanígy járt...

Az összehasonlításhoz felcsatolom a droid képét a mozifilmből, véleményem szerint kitűnő mintából sikerült dolgoznom:

Az antennákat régi adventi koszorú gyertyáinak "tüskéiből" készítettem, ezek kb. 6-7 cm hosszú, elég masszív fém drótok voltak, körbetekertem fekete fonallal és ragasztópisztollyal fixáltam. 

A robot jelenlegi küldetése az, hogy vigyázzon a páromra.

Balaton

Hetek óta készülünk megnézni a teljesen befagyott Balatont, láttam videókat az átcsúszásról, láttam drón felvételeket magáról a tóról, de amikor mi megyünk el mellette, akkor vagy rossz idő van, vagy sietünk, eddig nem tudtuk megnézni. Most vasárnap, mikor hazafelé jöttünk szülőfalumból, megálltunk Balatonszemesen, ez van legközelebb a 67-es úthoz. Nem mondom, hogy sokan voltak a parton, csak egy család 2 kicsivel, egy másik család 2 nagyobb gyerekkel, aztán egy idősebb pár egy kis kutyával sétálgatott - szóval nem volt egy nyári tumultus, az biztos. 

Elindultunk kifelé a balatonszemesi vitorláskikötőben, a szél lengedezett és ez elég csípőssé tette a levegőt, hiába sütött a nap! Én meg a csupasz kezemmel fogtam a fényképezőgépemet, jól oda is fagytam! Fura látvány a téli Balaton, ennyi jéggel a tetején - az én gyerekkoromhoz a nyári tó képe kapcsolódik. Most egy másik világ fogadott:

A következő képet azért készítettem, mert olyan, mintha két nagy jégtábla találkozott volna a kikötő előtt, majd összefagyott. Ez által kelekeztik egy girbe-gurba jégút, ami mintha egészen a túloldalra, Zánkáig vinne át (bárcsak tisztább idő lett volna, hogy szépen látszódjon az Északi-part!)

Nekem így is nagyon teszik :-) ha bátrabb volnék, akkor az átcsúszásra is elmentem volna, mert az egy hatalmas élmény lehetett... de jó ez így a partról fotózva is, már ez is hatalmas élmény, hogy láthatom, ahogyan a tél legyűrte a mi riviéránkat.

Szegedi téli túra

Az úgy már nem is jó, ha eseménytelenek a napok :-) Van egy kis gond a port katéteremmel: befelé szépen vezet, becsöpög az infúzió minden gond nélkül, de kifelé nem jön belőle vér, hiába próbálják a fecskendővel visszaszívni (ez elvárás volna, hogy mindkét irányba működjön gond nélkül).

Természetesen az infúzió után újra megjavul és a kinyerhető a vér belőle, de ezek a problémák próbára teszik a nővérek türelmét Kölnben és azt feltételezik, hogy trombózis lehet benne, menjek és nézessem meg röntgen felvétel alatt.

Beszéltem a szegedi hematológiával, akik segítségével majdnem 2 éve megkaptam ezt a "power-port" katétert, a történet itt elérhető: Port beültetés

Én olyan izgatottan és feszülten léptem be az osztályra, olyan gondolatok jártak a fejemben, hogy mit fognak hozzám szólni, hogy ilyen kövér vagyok? Mit gondolnak majd, ha meglátnak? És aztán csak őszinte örömet láttam a szemekben, mosolyt az arcokon... hogy igen, életben van! Hogy nem hiába dolgoztak! Professzor asszonnyal is sikerült találkozni pár perc erejéig, nagyon jó volt látni, hogy folyamatosan dolgozik és véleményem szerint most sokkal többet rendel, mint 6 évvel ezelőtt.

A port katéteremet főnővér megnézte, kaptam bele egy kis "vízkőoldót" - mi így hívjuk azt a szert, amit a portok megmentésére használnak. Aztán átmentünk a röntgenbe is, készítettek felvételt arról, hogy semmi sem akadályozza meg a folyadék átjutását a kamrából a csőbe. A helyzet továbbra is változatlan: befelé szépen vezet, kifelé nem jön belőle a vér - azonban kiderült és dokumentálták is, nincs benne trombózis! Az eredményeket megküldtem Kölnbe, várom a visszajelzésüket a további teendők kapcsán. A kérdés most az, hogy benn maradjon a katéter vagy kicseréljék?

Mivel csak jöttünk és mentünk (8 órát töltöttünk autóban 24 óra leforgása alatt), ennyit láttam Szegedből, a klinikán kívül, a befagyott Tiszát:

Összehasonlításképpen egy nyári kép: a Tisza ezen szakaszán anno sárkányhajó versenyen vett részt a nemesvámosi Alcoa Féktelen Sárkányai csapata, az Elsőbálozók kupáját nyerték meg:

Három kilométer a futópadon és egyéb gondolkodni valók

Amióta Kaposváron lakunk, azóta itt is van saját tanárom, akihez tornázni járok hetente kétszer. A gyakorlatok nem csak a fizikális erőmet hivatottak javítani, a súlyomat kordában tartani, hanem a szédülésemet redukálni, az ízületeket erősíteni és azokat a menopauzás tüneteket tompítani, amikkel megküzdök a hétköznapokban. Pontosan 4 évvel ezelőtt az izmok és a zsírok teljesen eltűntek rólam. Aztán jött a transzplantáció és az addig működő menstruációmat megállították, hogy ne okozzon gondot a steril szobás, lábadozós időszak alatt. Hát, ez annyira jól sikerült, hogy azóta tényleg "nem okoz gondot", azaz nem létezik. Helyette vannak hőhullámok, érzelmi hullámvasutak, hüvelyszárazság és ilyesmik... 

Sokat olvastam arról, hogy a rendszeres sport segít a klimaxos időszakban kordában tartani a súlyt, megelőzhető vele a csontritkulás és boldogsághormont, endorfint szabadít fel!

Egy ideje csinálom már a rendszeres mozgást, de edzőteremben eddig még nem jártam. Most is csak azért megyek le, mert párom is megy hetente kétszer, így úgy döntöttem, hogy vele tartok. A futópadot szúrtam ki magamnak segítségnek, de csak gyaloglok rajta, ma reggel elértem a 3 kilométert 40 perc alatt, a végén némi emelkedő beiktatásával. Tudom, hogy ez nem sok azoknak, akik rendszeresen sportolnak, de nekem, aki eddig nem volt egy nagy atléta, nekem ez nagyon klassz eredmény. A futópadon eltöltött idő alatt pedig szépen lehet gondolkodni az élet nagy kérdésein!

Visszatérve a klimaxos tünetekhez, másfél hete rákérdeztem az egyik kinti doktornőnél, hogy mégis mit ajánlana. Azzal a krémmel, amit javasolt egy kicsit sem szeretnék próbálkozni, mert nem szimpatikus, hogy a betegtájékoztatóban azt írják: ne használja, ha emlődaganata van és akkor sem, ha ösztrogénre érzékeny daganatos betegsége van. Ismerem az orvosi tankönyvek álláspontját, miszerint a limfóma NEM hormonális eredetű. Viszont azt is tudom, hogy nálam hogyan kezdődött ez az egész: kimaradozó menstruáció, aztán a gyerekvállalás érdekében hormon injekciók és utána rá pár hónapra a diagnózis... így akkor is ellenérzést vált ki nálam az ilyen jellegű krém, ha semmilyen hatása sincs. Tovább fogok keresgélni a témában és remélem, hogy találok valami normális, használható megoldást.

Egy fotó a bejegyzés végére, teljesen más témában: múlt pénteken végre Kaposvárra is megérkezett a hó, azóta a nagy része már el is olvadt!

Közben persze horgolok is, megint egy sálon dolgozom:

Boldog új évet!

A karácsonyi bejegyzésem elmaradt, mert december 22-én még infúzión voltam Kölnben, a hazautazás után, pénteken már a karácsonyra készültünk: karácsonyfa díszítéssel, takarítással, kacsacomb sütéssel és sétával a városban. Aztán megtettünk kb. 900 kilométert a családjaink felkeresésével, az óév utolsó napjaiban pedig vendégeket fogadtunk, itthon. Mozgalmas hetek vannak a hátunk mögött.

Boldog új évet kívánok elsősorban magunknak, aztán pedig mindenkinek!!! Legyen ez az év továbbra is tünetmentes és komplett remisszióval teli, a többit meg jön magától - ezt mondta ma öreg barátném, Zsébi. Milyen igaza van... Ő 75 éves és 2013-ban ismertem meg a Kékgolyóban, a barátnői hozták be az első kezelésre az A-bel osztályra. Azóta is jól van, kitűnő állapotban, hála az égnek!

Mutatom, hogy mik készültek karácsonyi ajándéknak:

Kendő Nenának

Szőnyeg pólófonalból Anyunak

Unikornis lilában, Laura keresztlányunknak

Allergia terén lényeges változás nincs, az ünnepek alatt volt olyan szájfeldagadás, ami kora reggel történt úgy, hogy nem ettem előtte semmit. Meg még a reptéren volt egy, de az a sajtos perectől indult el, mert csak azt ettem közvetlenül a kezelés után. Az orvossal átbeszéltem a dolgokat, februártól növelni fogjuk a két infúzió között eltelt időt: átállunk három hetes ciklusra! Ez volt a legjobb hír karácsony előtt, amit kaphattunk :)