Elcsendesedtünk kicsit...

A barátaim már tudják, ha hosszú időre eltűnök és hallgatok, akkor baj van (ilyen-olyan mértékű). Most sem történt ez másképpen: az utolsó, májusi bejegyzésem óta rengeteg dolog történt nálunk. Azért nem lehet itt egyes szám első személyben mesélni a történetet, mert ha én szenvedek, akkor a párom sem alszik és virraszt éjszakáról éjszakára. Hálás vagyok Neki a kitartásáért, nélküle már sokszor feladtam volna a küzdelmet.

A történet ott fejeződött be, hogy eléggé vashiányos vagyok, amit természetesen el is kezdtünk pótolni. Azonban még valamit elkezdtem mellette szedni, egy "csodaszert", ami most nagyon nagy népszerűségnek örvend hazánkban és több heti gondolkodás után én is belevágtam, én is elkezdtem szedni. Úgy néz ki, hogy az én nyirokrendszerem ezt még most nem tolerálja... alvatlanság, fogyás, depresszió, éjszakánként öngyilkos gondolatok az előbbiek miatt, feleslegesség érzése, folyamatos leépülés.

6 hét után abbahagytam a készítmény szedését (július közepe), ugyanis ekkor jöttünk rá, hogy mi okozza a problémámat, vagyis Kata jött rá nagy nehezen, mert több páciense is túladagolta magát és hasonló tüneteket produkált. A következő 6 hétben a szervezetem nagyon lassan tisztult ki: ez ágyban fekvéssel járt, sokszor a házat sem hagytam el napokig. Azonban egy több hetes testi-lelki legyengülés csak úgy nem tűnik el: az ördögi körforgásból megint nehéz kilépni: hogyan gondoljam azt újra, hogy egészséges lehetek valaha is? Minden nap kisírt szemekkel fogadtam a munkából hazajövő párom...

Szeptemberben még egy krízis: annyira bedurrantak a nyaki nyirokcsomóim, hogy alig kaptam levegőt.. a több hetes lelki mélyrepülésnek köszönhetően. A folyamatos félelem, a halál körüli gondolkodás sajnos lecsapnak, ha nem szedjük össze magunkat és kegyetlen éjszakákat tud okozni - a kialvatlanság pedig szintén súlyos károkat képes okozni az emberi szervezetben.

30 kilót fogytam. Megmondom őszintén, hogy kb. 6 hete sírva hívtam fel az anyukámat, hogy gyere el hozzánk, segíts nekem. Enni sem tudtam kimenni a szobából, nemhogy magunkat ellátni.

Az Anyukám pedig jött és Hála neki (is), most már híztam 3 kilót és újra van étvágyam és megfordult a lejtmenet. Extra adag vasat kapok (háziorvosi utasítás), a vérképem többi része egészen normális (már ha az én esetemben annak lehet nevezni, hogy kicsit magasabb a fehérvérsejt számom és a vérsüllyedésem).

Olyan finom csirkepörköltet csinált nekem az Árpi 6 héttel ezelőtt az Anyuval közösen, hogy azt sosem felejtem el! Hogy drága Nagyanyám szavaival éljek: "olyan otthon íze van". Most szükségem van a húsra, nincs vegaság.

Köszönöm Katának, hogy végig kitartott ezekben a hónapokban, nehéz helyzeteket teremtettem.

Most akkor vasat pótolunk...

2 hetet vártam, hogy a kedvenc laboromba bekerüljek és levegyék a véremet: egy kedves és roppant ügyes hölgy (Andika) már fél évvel ezelőtt is csodát produkált: elsőre levette a szükséges mennyiséget mindenféle mellészúrás nélkül (egy másik laborban egy nappal előtte nem tudták ezt megoldani, hiába szúrkáltak). Most is Őt kértem és nem csalódtam: megint diadalmenet és elsőre :-) nekem ez földöntúli boldogság!

Cukorbetegségre gyanakodtunk az elmúlt hónapok kínzó viszketése miatt, de nem, más a gond: nagyon alacsony a vasam, mondhatnám úgy is, hogy kritikán és minimál értéken jóval aluli - vashiányos vérszegénység a megfejtés. Most akkor vasat pótolunk... Na de milyen formában, hogy a veséim is jól érezzék magukat közben? Megint a természethez fordultunk: rendeltünk egy szirupot (szinte zöldségkoktél az egész), közben emelt adag céklát fogyasztok, csalántea reggel és éjszaka, amikor arra ébredek, hogy nagyon kell vakarózni. Az éjjeli ébrenléteket a férjem is végigszenvedi, mert ülök az ágyban és sercegtetve vakarom a bőrömet és persze ez egyre jobban dühít és akkor meg már pláne nem tudok visszaaludni. Igyekszik csillapítani az éjszakai ébrenléteket, de már nagyon unom, hogy nem tudok végigaludni egy egész éjszakát! Megmondom őszintén nem gondoltam erre (is) az elmúlt hónapok során, hogy ez is ilyen galibát tud okozni, habár már 4 éve tart a küzdelem és a kezdetektől vérszegény vagyok és a vasam is alacsony volt; de ilyen mértékűt még sohasem mértek. A legutolsó bacilusfertőzéssel is 6 hétig küzdöttem: amíg a kollégáim között láz és tüdőgyuszi tombolt, addig nálam a nyirokrendszerem szenvedett - első héten a bal felem dagadt fel és lilult be, második héten a jobb felem, harmadik héten a fogsorom, negyedik és ötödik héten száraz köhögéssel zártam.

Most jól érzem magam újra és örömmel jelentem be: a héten kerékpárra ültem és tekertem! Eddig a séta volt a "sportom", de kell valami, amivel jobban megmozgatom a nyirokkeringést - ma is kimentünk és dupla annyit bírtam, mint az előző (első) alkalommal!! Tudom, hogy meggyógyulok teljesen, tudom, hogy ebben hatalmas szerepe van a költözésnek, hogy közelebb vagyok a természethez és van eper- meg paradicsom "ültetvényem", hogy fogytam pár kilót és nem kell akkora súlyt cipelni, és feltekerek és domb tetejére lihegve, de boldogan.

Szeretnék még sokáig élni; olyan nagy kérésnek tűnik ez néha a Sorstól - de remélem, hogy kivitelezhető.

Kertész leszek, epret nevelek?

Április eleje óta Balatonalmádiban lakunk, hátrahagytuk a "régi életünket". Nem volt egyszerű a költözés, mert azon a héten napokig ágyban pihengettem, gyenge voltam - mint az elmúlt 5 hétben szinte minden héten. Lehet, hogy a téli tartalékok merültek már ki? Hogy nagyon vártam már a tavaszt és a friss, életet adó zöldek mámorát? Minden lehetséges... Összepakoltam az életünk nagy részét dobozokba és jöttünk... kollégák segítettek a cipelésben: negyedikről le és fel - melegük volt a fiúknak!

Most 3 hét elteltével kezdek hozzászokni az itteni dolgokhoz: kicsit más a konyha elrendezése, a fűtési rendszer, nem hallom a szelet süvíteni és mivel egy zsákutcában vagyunk, ezért tényleg zéró az erre haladó forgalom. Van egy kicsi kertünk, tudjátok olyan megtervezett kert féle, ahol a fűnek-tujának-bokroknak van helye, a színesség hiányzik. De látom a Balatont, hallgatjuk a madarak csuncsorgását és egész héten arról ábrándoztam, hogy eper palántát vásárolok, mert nekem balkonládában nevelt eprem lesz az idén és láss csodát: csodaszép palántákat vásároltam tegnap a piacon. Amíg a férjem lenyírta a füvet és elültette a fenyőt (megígérte a tulajdonosoknak), addig én is alkottam: ültettem. A nap is sütött a hátamra, a kezem is tiszta mancsos volt! Helga megígérte, hogy kapok paradicsom palántát Tőle, már nagyon várom :-) kísérletezek az idén. Ültettem fűszernövényeket, mini rózsákat (fehéret és rózsaszínt). Évek óta bezárva egy lakás négy falai közé... még szép, hogy növényeket akarok magam köré!

Visszatérve az elmúlt hetek gyengeségére: holnap elmegyek egy vérvételre, mert hónapok óta viszketek, de nem olyan módon, mint amikor diagnosztizálták a limfómát. Ez valami más és nem találjuk rá a megoldást, mármint az olyan megoldást, hogy most emelt adagban iszom a céklát és jobb lenne tőle, vagy a csalántea most hatásos lenne (ami a vesémet remekül karban tartja). Persze a nyaki bucim is zavar, mert egyre többen vizslatnak, hogy mekkora és nőtt vagy sem vagy mi a helyzet velem - legalábbis egyre többször veszem észre, hogy magamra vonom az emberek tekintetét. Sokszor nem is tudom, mi lenne a jobb megoldás: levenni a kendőt a nyakamról és csak úgy simán megmutatni, hogy igen, nekem most ezzel a kinézettel kell élnem és ennek ellenére nincs semmi szégyellnivalóm, mert megjártam a poklok poklát? Néha buta gondolkodással telnek a napjaim.. és ez most egy ilyen időszak az életünkben. Nem okozok ezzel könnyű perceket a páromnak, ezt biztosan tudom.

Íme pár felvétel a büszkeségeimről: ahol virágok vannak, ott termésnek is kell lennie, igaz?

 

Karcsú leszek

Az életem nagy dilemmái szépen lassan megoldódnak maguktól is; úgy látom, hogy az elmúlt két és fél hónap nyirokmasszázsai rendkívül jótékony hatással vannak a szervezetemre:

1. leadtam pár nagyon fölösleges kilót

2. ha tényleg limfómás lennék, akkor már szétszóródott volna a testemben újra a probléma és nem írogatnék ilyen vígan

3. nem feszülnek a nyaki bucik!

Úgy gondolom, hogy jó úton haladok :-) a legjobb úton ahhoz, hogy véglegesen leszámoljak ezzel az egész történettel és újra a régi önmagam lehessek, de megfontolt-óvatos kiadásban.

Aztán persze vannak más jó hírek is: áprilisban átköltözünk egy kicsike házikóba, ami nem nagyobb a mostani lakásunknál, de van kertje és rálátni a Balatonra; rettenetesen sokat remélek ettől a változástól! Nagyon jó érzés arra gondolni, miközben a szomszédok kiabálnak egymással, hogy nemsokára már nem kell ezt hallgatni :-)) és nagyokat fogok sétálni és nézem majd a Balatont, ami nekem, alföldi származású embernek mindig is a "csupanagybetűs BALATON" fog maradni és valami hihetetlen csodával bír a mai napig is.

És végül, de nem legutoljára: megszületett Laura keresztlányom kistesója, Levente! Márciusra várták a babót a szülei, de előbb érkezett a kislegény - tökéletes paraméterekkel: 3500 grammal és 56 centivel. Most őszintén, kell ennél szebb dolog a világon? Itt vannak a gyerkőcök:



Nyirokmasszázs - új év, új remények

Isten hozott közénk 2012-es év, hozz nekünk kitartást a küzdelemhez ebben az évben is! Mind nekünk (páromnak és nekem) és mindazoknak, akiknek a cipője hasonlatosan szorító, amiből nem lehet csak úgy kilépni, amit viselni kell...

Újdonság van a levegőben, még egy dolgot beengedtem az életembe: nyirokmasszázsra járok - már 3 alkalommal látogattam meg Imrét az elmúlt 1 hónap alatt. Az első találkozás az bizony rettenetes élmény volt: nem az ember lénye miatt, hiszen egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg személyében; hanem maga a masszázs része volt kellemetlen! Az első alkalommal csak a mellkasi részt, hónalj és nyaki ereket maszírozta, másnap olyan érzésem volt, mintha órákig edzettem volna, szinte izomlázat éreztem azokon a területeken! Gombócok (gyöngyök) voltak olyan helyeken is, amiről azt feltételeztem, hogy egészséges! Ez még karácsony előtt történt és a hatása egészen újévig kitartott: nem duzzadt be a nyaki bucim (mint általában 1 hét után) és a betegeskedésünk ellenére sem éreztem vele különösebb gondot. A második alkalommal már sokkal kellemesebben éreztem magam (teljes nyirokmasszázst kaptam) és harmadik alkalommal már csak egy-két helyen éreztem gyöngyöt a nyirokutakban. Egy kis izomlázat most is érzek, de közel sem annyira fájdalmas, mint az első alkalommal :-) Reményeim szerint ez a masszázs segíteni fog a téli időszak átvészelésén, mert ilyenkor jobban dagad a bucim, mindenre érzékeny, a bőröm kiszárad felette és egy kis megfázás is hetekig tartó küzdelmet jelent a számára.

Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy mások hogyan kezelhetik az ilyen helyzetet, amikor jól látható helyen van egy daganata vagy ödémája. Nekem pont a nyakamon van! A kérdés naponta felmerül a fejemben: meddig lehet fenntartani ezt az állapotot? Hogyan lehet eltüntetni kemó/és vagy sugárkezelés nélkül? Nem igazán találok választ a kérdéseimre, pedig sokat olvasgatok a témában... remélem, egyszer rámmosolyog a szerencse.

Horgolás: itt a legújabb "remekművem", a párom azt mondja "pantyus"-t készítettem :-) egyenlőre még a bemelegítésnél tartok, az első párt adományoztam el eddig, azt is az anyukámnak. A másik két pár még keresi gazdáját, vagyis nem volt még alkalmam odaadni a célszemélyeknek...