Mivel lehet meglepni A férjet, aki már annyi mindennel a háta mögött (pl. egy 7 éve folyamatosan küzdő feleség oldalán) a 43. születésnapját ünnepli? Sokáig gondolkodtam, nézelődtem, keresgéltem - aztán közös megegyezéssel Pécsre látogattunk a szülinapot megelőzően, egy hosszú hétvégére, kicsit elszökni a hétköznapok elől.
Szombaton délelőtt útnak indultunk, kocsikázva Magyarország egyetlen, alagutakkal tarkított autópályáján déli irányba. Ebédidőben értünk oda, próbáltunk szabad asztalhoz jutni a hegyoldalon lévő éttermekben, de nem tudtak bennünket fogadni. Sebaj, bejelentkeztünk a szállásra, majd gyalog folytatva utunkat a belvárosba indultunk, gondoltuk csak-csak megebédelünk valahol! A Széchenyi téren tértünk be a Lezser bárkonyhába, aminek a hangulata a Postojnában található Storja Pod Stopnicami étteremre emlékeztet engem, mármint ízvilága tekintetében, mediterrán jellegű ételekkel az étlapon (a bisztróajánlatukból választottunk előételt, egy sajt és sonka tálat, hogy mielőbb ennivalóhoz jussunk!). Rendeltünk még két pizzát, de az előétellel annyira elteltem, hogy a pizza nagy részéhez hozzányúlni sem tudtam! A délutánt a város látványosságainál töltöttük: Gázi Kászim pasa dzsámijában és a Pécsi székesegyház és bazilikában.
Vasárnap kora reggel a Zsolnay kulturális negyedbe sétáltunk el, megnézni elsőnek az 1861 kesztyűmanufaktúrát, majd pedig egy fantasztikus gyűjteményt Dr. Gyugyi László jóvoltából, aki a Zsolnay aranykorának legszebb darabjait gyűjtötte össze és hozta haza, Pécsre. Megvallom őszintén, hogy az én kedvenceim a historizmus korszakában keletkezett alkotások. Biztos vagyok benne, hogy fiatalabb koromban nem tudtam volna értékelni ezt a stílust, ehhez is meg kell érni, idősebbé kell válni, hogy a porcelán, ami virágokkal / figurákkal van kifestve széppé váljon számomra.
A városról bővebb adatokat itt találhatunk: Pécs Zsolnay negyed
