Annyi minden történt az elmúlt 4 hétben.... összedobozoltam az életünket és október végén átköltöztünk Kaposvárra! Ki sem látszottam a zsákok és papírtörlős dobozok közül, mindazok mellett, hogy próbáltam becsomagolni az elmúlt 12 közös évünket, rengeteg mindent néztem át és bizony kidobáltam azt, amit feleslegesnek gondoltam. Folyamatosan az a kérdés járt a fejemben, hogy hogy lehet összegyűjteni ennyi csetreszt? Persze a költözés előtti napokban sikerült egy nehéz dobozt megemelni és a derekamon egy izom begyulladt, azon a ponton, ahol a csontvelő mintavétel történt 2 éve. Napokon át csillagokat láttam, amikor meg kellett mozdulni, ennek ellenére a költözködés nem állhatott meg. Misi barátunk segítségével fejeztük be az utolsó mozzanatokat, szombaton pedig 2 nagyon ügyes fickó érkezett költöztetni, akik nagyon gyorsan és végtelen figyelemmel pakolták le, később fel a cuccainkat - negyedikről a negyedikre.
Szerencsések voltunk abból a szempontból, hogy a négy napos hosszú hétvégén jöttünk át. Elsőnek kipakoltuk a konyhát, aztán a pipere dolgokat, ruhákat - végül szép lassan helyükre kerültek a dolgok. Van még 5 nagy dobozom és egy nagy műanyag ládám, amikben könyvek és porcelánok vannak (konyhai bögrék és társaik) - ezeket nem is szándékozom addig kirakni, amíg nem végleges az itteni életünk. Ez alatt azt értem, hogy párom új munkahelyének is rendben kell lennie ahhoz, hogy megnyugodjunk és végleges letelepedésen gondolkodjunk.
A hétvége után elindultam Kölnbe, a jubileumi 50. kezelésre. Sajnos pezsgőt nem bontottunk, de egy kis nyaki MRI vizsgálattal megfűszerezték a kinti tartózkodásomat. Az első MRI vizsgálatok eredménye már látható a kórház számítógépes rendszerében, hála az égnek változás továbbra sincs! A nyaki MRI vizsgálat eredményével együtt november vége felé várható a 8. ellenőrzés kiértékelése, ezt csak a legközelebbi kiutazásomkor tudom megnézni.
És itt ez az új város... próbálom az eddigi fix pontokat visszahozni az életembe. Tornaórákra járni, németül tanulni, horgolni a karácsonyi ajándékokat. Napközben felfedezem a környéket, a belvárost, ma is 3 órát sétáltam: el a könyvesboltba keresztlányom születésnapi ajándékáért, aztán a Lipóti péknél egy kis joghurt vásárlása, okmányirodában ügyintézés, aztán be a postára, átirányítani a leveleinket.
Ha a naptárra nézek, hamarosan 2 éve lesz, hogy először kiutaztunk Kölnbe, az első találkozóra a kísérleti csoporttal. Sosem felejtem el azt a dátumot: 11. hónap 11. napján 11 óra 11 perckor kezdődik a kölni karnevál és persze mi is erre a napra kaptuk időpontot. Szinte lehetetlen volt szállást találni...
mennyi aggodalommal indultunk el itthonról! Hihetetlen, hogy itt ülök "szinte egészségesen" és ennyire jól érzem magam a bőrömben!
Egy őszi fotó Kaposvárról és egy karácsonyra készülős kép Kölnből:
