Húsvét előtti nagyszerdán megcsinálták a soron következő MRI vizsgálatot, először a másfél órás mókára került sor. Úgy terveztem, hogy szépen, nyugodtan megszúrják a portomat, lesétálok a főépületből az MRI épületébe - ez persze nem így történt, mert annyi beteg volt az osztályon, hogy jó későn került rám sor és a magam tempójában próbáltam lerohanni a vizsgálóba. Vannak periódusok, amikor alig van beteg és rajtam kívül szinte senki sem ücsörög a kezelőben, de ez most nem az az időszak. Sajnos sok a beteg! Mi történik a világban, hogy ennyien megbetegszünk?!
Az eredményt még nem tudom, ez persze jóval frusztráltabbá tesz, mint kellene. Nem lehet hozzászokni, hiába csináltuk már rengetegszer, a várakozás egy eredményre rettenetesen idegőrlő és rosszul hat mindenkire. Persze, ilyenkor jön az, hogy "gondolkozz pozitívan" - de akárhogyan is erőlködöm, vannak időszakok - és ez pont olyan - amikor ez a legutolsó dolog, ami az eszembe jut!
Addig is horgolok, lekötöm a gondolataimat és a fejemnek nincs ideje baromságokon töprengeni. Azt olvastam, hogy a horgolás (vagy bármilyen kézimunka) felér egy meditációval és blokkolja a negatív gondolatokat knitting-for-therapy . A bejegyzés angolul van, de a legjobb hozzászólások közül az tetszik, hogy "olcsóbb, mint egy terápia" :-)
Az elmúlt időszakban 2 figurát készítettem el teljesen, a 3. még befejezésre vár:
Unikornis lány, akinek végül Lili lett a neve:
Mintája itt található: Bébi unikornis
A másik figurát már hetek óta készítem, ez is hangulat kérdése, hogyan haladok vele. A mai napon felvarrtam a szemöldököt és a mosolyt is, elkészültem vele, a ma este érkező keresztfiunk ajándékának szánom.
Mintája nem ingyenes, itt lehet megvásárolni: Pilot Plane
A héten különböző évfordulókat tartok számon. Szomorkásakat is, jókat is. A héten volt 13 éve, hogy összejöttünk a férjemmel és ugyanazon a napon volt 4 éve, hogy túléltem a keringésem összeomlását. Apunak is most van az évfordulója, amikor nem tudott tovább küzdeni a rákkal. De ebben a hónapban van anyai Mamának is az évfordulója, meg a Papának is - ha ez utóbbira jól emlékszem, hogy Ő is áprilisban adta vissza lelkét a teremtőnek.
Egy pillanat alatt elmúlhat az élet. Erről pedig mindig az a dal jut az eszembe, amit az Anna & the Barbies előadásában hallottam a rádióban:
"Kezdjetek
el élni, hogy ne kelljen félni
Az utolsó órában, mikor már mindent megbántam
Ezerszer megbántam, oly sokáig vártam
Hogy elmúlt az élet…
…kezdjetek el élni!"
