Az elmúlt másfél hónapban sok mindenre szenteltem energiát: egy csúnyán köhögős hörgőgyulladásra, aztán megint a teljes életünk összepakolására és amióta átköltöztünk a házunkba, azóta meg folyamatos takarítással és pakolással töltöttem a szabadidőmet. Még most sincs internetünk bekötve, de majd alakulnak a dolgok szépen, lassan :)
Június eleji kiutazásom egy ronda hörghuruttal végződött. Már amikor kifelé repültem is éreztem, hogy fáj a torkom, a kórházban is elég kókadt voltam (fehérvéresejt számom felszaladt 12.000-re a szokásos 6000-ről). A hazaút még rosszabb volt, de másnap kezdődött csak az igazi móka: köhögtem, hétvégre már levegőt se nagyon tudtam venni, sípoltam és jól belázasodtam. Elmentem a háziorvoshoz hétfőn, kaptam antibiotikumot meg egy spray-t, az utóbbit nem mertem használni, mert azt írta a kis papírján, hogy akinek alacsony a kálium szintje, az beszélje meg az orvosával a használatát. Húha, megijedtem - nekem mindig az alsó határon mozog (néha bekúszik alá is); nem mertem használni. Visszamentem a doktornőhöz, aki írt fel mellé káliumot és azzal már el tudtam kezdeni a használatát - nagy szükség is volt rá!
Mindezek mellett pedig beérett az a dolog, amit már március eleje óta csinálgattunk, rohangáltunk utána: valóra váltottuk egy évtizedes álmunkat, "megházasodtunk". Már az elején sem volt egyszerű, az eladó fél furcsa viselkedése miatt, aztán az ügyvédünknek sem sikerült olyan szerződést írnia, mint amit a bank elfogadott volna - így félidőben, 5 hét várakozás után a szerződést módosítani kellett. De aztán most visszagondolva, azt kell mondanom: nem is mi lennénk, ha bármi is egyszerűen menne nálunk. Soha semmit nem kaptunk meg bonyodalmak nélkül vagy az is lehet, hogy a mi kis hazánkban mennek ennyire faramucin a dolgok? Nem tudom. Aztán a végén is még volt egy svédcsavar, az eladó fél elvitte az összes bútort - azokat is, amikre azt mondta, hogy itt hagyja - sőt, még a karnisokat is leszerelték! Belegondolva, jobb is, hogy elvitt mindent, mert így olyannak alakítom ki az életterünket, amilyennek mi szeretjük. Egy biztos, hogy az új szomszédaink nagyon örülnek nekünk, hogy állandó lakók vagyunk - nem pedig hangos zenét bömböltető nyaraló külföldiek.
Az egyetlen szerencsém az volt, hogy húgom itt volt végig és segített elpakolni, kipakolni és utána a takarításban is, mert egyedül nem ment volna. Hálás vagyok a segítségéért!
Új lakóhelyünkről remekül lehet látni néhány szépséges hegyet:
Rábukkantunk a szerelmesek lakatfalára is:
Ó, és mielőtt elfelejteném, június végén sikeresen megünnepeltük a 38. születésnapomat! A tortát Anyu csinálta, férjem szájíze szerint krémesen:
Ebben a születésnapban is - ugyanúgy, mint az elmúlt 8 évben - hatalmas nagy munka van, mindannyiunk ereje kellett a túléléshez.
Isten éltessen mindannyiunkat, aki küzd és azokat is, akik küzdőt segítenek a küzdelemben!
