Olyanok ezek a kezelések, mintha színházba járnék és minden felvonást lezár egy-egy átfogó vizsgálat. Remekül megkomponált egy darab: a főszerepet nekem és a Nivolumab gyógyszernek szánták. Mivel ez egy bazi hosszú műalkotás, jelenleg a 10. felvonás után vagyok. Lezárásul befekszem az MRI gépbe kicsikét, zakatolást hallgatni. Az eredmény most is ugyanaz lett, mint az előzőeknél: KOMPLETT REMISSZIÓT véstek fel a jelentés végére. Öröm és bódottá!
Csütörtökön voltam odakinn, az azt megelőző napokon már olyanokat álmodtam, hogy a kinti nővérek előkészítenek a transzplantációra. Az agyam mostanában amúgy is sokfelé gondolkodik, a tudatalattim persze remek szórakozásnak tartja ezt, én már annyira: nem tudtam szívből mosolyogni, amikor reggel száguldó szívdobogással ültem fel az ágyban.
Csütörtökön megkaptam a 70. infúziómat is! Néha vannak döcögősebb kezelések: most sem sikerült vért venni a port-katéteremből (pedig 3x szúrták meg új és új tűkkel), aztán a könyökhajlatomból próbált a nővér némi vért venni, majd maradt megint a bal csuklóm - ahol meg annyira érzékeny a bőr, hogy szívem szerint ordítani tudnék, amikor azt szúrogatják. A port szerencsére befelé vezetett, vagyis az infúziót be tudják kötni ilyenkor. A végén újra megpróbálták, hogy visszajön belőle? És igen, persze, hogy délután 2-kor a vér megindult belőle! Igazán megtehette volna ezt reggel 8-kor is már...
Az Élet folyamatosan kompenzál, kiegyenlít és általános tapasztalat, hogy ha az életünk egyik fele rendben van, akkor a másik felét kuszálja össze. Így mostanában sok csavart kaptunk az életünkbe. Remélem, hogy karácsonyig minden családtagunk rendbe jön, nem kapunk több defektet / órákat késő repülőgépet, frissen beüzemelt gázkazán megállást, és a házunkban az idénre tervezett felújítások befejeződnek sikeresen. Nagyon várom már, hogy készülődhessek a karácsonyra, fejemben led fényfüzérek villognak, és ha nem tartanám túlzásnak, akkor vennék valami bazi villogót a kertbe is, mert kezdek öregedni és kezdem megszeretni ezeket a fényességet adó dolgokat a hosszú, téli délutánokon.
Kellemes készülődést kívánok a hétvégére, mindenki gyújtsa meg az első gyertyát az adventi koszorún, gondoljon a szeretteire és arra, hogy mennyire jó élni!
