Múlt héten CT vizsgálaton jártam, amitől már napokkal előtte álmatlanság gyötört, remegett a kezem és érzelmi kitörések tarkították a napjaimat. Egyszerűen hiába csináltam bármit: tornáztam, főztem vagy horgoltam, semmi sem nyugtatott még, sőt férjem még valami növényi kivonatokat tartalmazó bogyót is hozott a patikából, hátha segít azon, hogy ne keljek fel hajnali kettőkor, az sem használt. A lábaim görcsöltek, folyton felugráltam az ágyból, jajgatva, pedig kenem őket magnéziumos krémmel is. Hiába, idén lesz 13 éve, hogy diagnosztizáltak, de még mindig ilyen hatással vannak rám a vizsgálatok, úgy érzem, csinálhatok bármit, ahogy haladok előre az időben és egyre öregebb vagyok, egyre rosszabbul viselem. Sajnos az eredményt még nem tudom, annak is kell a jelenlegi pandémiás helyzetben két hét, nincs más lehetőség, mint türelemmel és ép ésszel kivárni, mire meglátom a levelezőmben, hogy feltöltötték az eredményt az EESZT rendszerbe. Az utóbbi napokban ráerőltettem magam, hogy este 10 óra előtt ne aludjak el, így reggel 5.30-ig tudok durmolni, egyszeri felkeléssel éjszaka. A titok az, hogy horgolok, lámpa mellett, ami nem a legjobb a szemeimnek, de valamit valamiért: nem dőlhetek ki este 8-kor, hogy utána meg hajnalok hajnalán itt sétálgassak a nappaliban.
Annyira klassz mintát vásároltam, készült egy szépséges tündérlány nemrégen, megmutatom: ballerina-fairy-doll
A tündérlány egy Tündike nevű kislányhoz került, akinek az Anyukája rengeteg helyen segít jótékonysági dolgokban, úgy gondoltam, hogy megérdemlik 💓 és mivel közeleg a kislány születésnapja, szívesen küldtem el nekik, szeretetből.
Aztán elkészült Sárki tesója is (minta Havvadesigns), a menta Sárki, aki hónapok óta itt feküdt a horgolós táskámban, csak darabokban. Vannak ilyen projektek, amihez nagyon nagy elhatározás kell, hogy be tudjam fejezni, jó mentális és fizikális állapotban kell ahhoz lennem, hogy egy ilyen melós horgolmánnyal végezzek. Menta Sárki tesója még Pag-szigeten készült el 2019-ben, ahová azóta nem tudtunk kiutazni a kezelések + a pandémia miatt. Reméljük hamarosan változik a helyzet és mi is utazhatunk végre.
Voltam IgG antitest mérésen még január közepén, mielőtt még elindultam volna a 4. oltásért. Az eredmény számunkra meglepetéssel szolgált. Az augusztus eleji 9,0 AU/ml érték után (ez az alsó érték , 10 alatt van, így azt írták, hogy ellenanyag nincs a vérben), a szeptemberi 136,9 AU/ml után, január közepén ez az érték 113,8 AU/ml lett. Tehát, ha ahhoz hasonlítom, hogy oltás után 10 héttel a vérben lévő antitestek száma elkezd feleződni az okosok szerint, akkor nem ennyire magasnak kellene lennie. Plusz, ha hozzáveszem a karácsony előtti problémát, hogy jobb bordaív alatti fájdalmaim voltak, az emelkedett koleszterin-szintet, a novemberre leromlott vesefunkciókat és egyéb klinikai kémia értékeket, akkor azt kell mondjam, hogy valamikor szeptember-október környékén átestem a koronavírus fertőzésen, úgy, hogy észre sem vettem. De ez csak feltételezés részemről, biztosat nem tudok állítani, csak azt, hogy az IgG szint a véremben a várakozásokkal ellentétben magasabb! Elkezdtem szedni a koleszterin-csökkentőt tablettát esténként, az étkezést még jobban megreformáltam, az eddig szeretettel alkalmazott mandula és kókuszlisztet kivettem az étrendből, minimálisan használom őket. Egy kedves ismerősöm ajánlott egy oldalt, ahol tudom vezetni, hogy miből mennyit eszem és az kiszámolja a zsírt/szénhidrátot/fehérjét és a napi kalória mennyiségét, nagyon jó kis weboldal, segítségével rájöttem, hogy a sajtok iránti rajongásomat erősen vissza kell fogni! Persze az esetemben mindenhez hozzájön még a menopauza utáni állapot, hogy a hormonjaim már nincsenek egyensúlyban, ami elég fura tüneteket tud produkálni, a fiúk nem is tudják, hogy nálunk lányoknál ez mennyire befolyásolni tudja a hangulatunkat és egyéb más funkciókat. A hormonpótlást, amit a nőgyógyászom ajánlott, elutasítottam, jelenleg még tanulmányozom, hogy ha elmegyek egy endokrinológiai rendelésre, akkor kihez menjek, ki lehet segítségemre ebben a kérdésben.
