Amikor nyugodtabb az életünk limfóma szempontjából, nehezebb témát taláni a blogra. Miről írjak? Hogy az idén új típusú paradicsommal kísérletezem, mert évek óta harcolok a poloskák ellen? Hogy már annyira vártam az esőt, mert 2 hónapig irtó nagy szárazság volt felénk és azt néztem fájó szívvel, hogy szárad ki a kertem, amivel annyit dolgoztam? Lehet, hogy ez senkit sem érdekel. Na de mindent szépen sorjában.
Legelőször is, nemrégiben karanténban voltunk másfél hétig, átestünk mi is a koronavírus fertőzésen. A férjem lett beteg elsőnek, pont a beltéri ajtók csiszolása után kezdett el köhögni és én azt gondoltam, hogy biztosan a szálló por okozza a gondot. Igen ám, de egész éjszaka köhögött, még ki is mentem aludni a nappaliba, hogy pihenni tudjak tőle. Mondogattam neki, hogy szerintem ez más, nem a por okozza. Másnap sem volt jobban, ágyban maradt, aztán jött a torokfájás, enyhe hőemelkedés, teszteltem őt, de semmi. Teszteltem másnap is, vércseppes-ujjbegyszúrós teszttel, semmi. Aztán a közvetlen kollégái telefonáltak, hogy pozitív lett a tesztjük, így hívtuk fel a szomszéd faluban lévő pcr állomást, hogy bejelentkezzen, mivel csak délig dolgoznak, így másnap reggel kerülhetet rá sor. Az eredményre 24 órát kellett várni, közben én dolgoztam odafenn a beltéri ajtók lefestésén folyamatosan, mindenféle gond nélkül. Amikor megjött a férjem eredménye, hogy pozitív, akkor csináltam egy vércseppes-ujjbegyszúrós tesztet, ami nekem pozitív lett (neki is csináltunk ilyet, az negatívat mutatott), hívtuk a háziorvost, aztán telefonált az ANTSZ területi irodája, 10 nap karantén. Juhéj. Még az volt a szerencse, hogy a kollégák bevásároltak nekünk, de a húslevesen kívül mást nagyon nem fogyasztott, egy kis joghurtot, néha melegszendót háromszögeset. Pár nap múlva orrturkálós tesztet kaptunk, azzal ellenőriztük az uramat, de neki a karantén végéig kitartott a covid, nekem jóval előbb kiment a szervezetemből. Arról nem is beszélve, hogy tünetmentes voltam végig, míg Ő jóval betegebb volt, még 4 oltással is. Jelenleg is köhögcsél még, de éjszakára már nem kell gyógyszer, tud pihenni. Hálás vagyok azért, hogy én ilyen szépen átvészeltem az egészet, mert tudom, hogy mindenki azért aggódott a családom és a barátaim körében, hogy mi lesz, ha elkapom? Az is óriási szerencse, hogy ez a verzió már egy sokkal-sokkal szelídebb vírus, két év alatt sokat változott az eredetihez képest.
Ahogy említettem, készülök már a magaságyásba való ültetésre: szép nagy palántáim vannak már, ahogy elmegy ez a hűvösebb idő, elkezdem őket hozzászoktatni a kinti hőmérsékletekhez. Egy Ruthje nevű paradicsomot próbálok ki az idén, a biokiskert honlapjáról. Táltos paprika lesz még mellette. Pár napja ültettem cukkini magokat is, szárzellert, bazsalikomot, sárgarépát. Az eperpalánták egy része nem élte túl a száraz telet, így azokat pótolni kell. A maradékon már találtam egy-két virágot. Anyukámnak küldtem mángold magokat, elültette, nem tudom mi lesz belőle. Végre esik az eső is, aminek nagyon örülök, már aggódtam a kert állapota miatt, az ősszel ültetett gyümölcsfák is szépen kivirágoztak. Alakulunk! Jaj és a szőlő is kihajtott, ez is remek hír, sosem foglalkoztam még ilyennel, a szomszédom tanácsára 2 szemre vágtam őket vissza, kapott egy esernyő formájú támrendszert, meglátjuk mi lesz belőle. A magaságyásban van még madársaláta, nem tudom, meddig bírja még, de eszegetem szorgalmasan. A cikóriát kiszedtem a ládából, mert az annyira keserű volt, nem szerettem. Gondolkodom még egy-két kisebb fa beszerzésén, de ezt a projektet őszre halasztom.
Legközelebb csak júniusban megyek ellenőrzésre! Addig szabadság van :-)
