2025. szeptember 2., kedd

5 év komplett remisszió

Május végén - fél év szünet után - utaztam fel az Onkológiára a szokásos kontrollra. Szerencsére minden rendben ment mind a vonatozással, mind a vérvétellel és az eredmények is rendben voltak, Főrovosnő sem tapintott kórosat. Fura ezt kimondani, hogy 5 éve nem kapok most már semmilyen kezelést 😃 de nagyon jó érzés. Pár napon belül a tumormarker érték is megérkezett, amit az Egészségablak alkalmazásban azonnal megnézhető. December elején megyek a következő ellenőrzésre. 

Tulajdonképpen júniusban volt 5 éve, hogy a legutolsó PET CT képalkotó vizsgálat kimutatta a komplett remissziót, utána még fél évig kaptam kezelést annak érdekében, hogy az utolsó limfóma-sejtek is kipusztuljanak a szervezetemből. 

Június közepén meglátogattam egy gyógyult rákosok menopauza problémáival foglalkozó orvost Debrecenben, amire már hónapok óta gyűjtögettem a bátorságomat és sok könyvet, cikket olvastam el a témában. Nálam nem csak szimplán menopauza létezik, hanem PCOS probléma is - a kettő együtt eléggé leviszi az életem minőségét egy bizonyos szint alá, amivel kezdek torkig lenni 46 évesen. Az orvos nevét sem titkolom el, Deli Tamás doktor úrról beszélek, akinek személyéről csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Előre egyeztettünk, hogy milyen vizsgálatokat csináltassak meg (mammográfia, nőgyógyászati rákszűrés eredménye, különböző vérvételek, hüvelyi ultrahang). Volt egy érték, amit APC rátának hívnak és soha, de soha nem kértem még egyetlen egy nőgyógyász sem tőlem. Trombózisra való hajlamot mutatja meg ez a mutató. A másik dolog, amivel nem tudtam szolgálni, egy hüvelyi ultrahang eredménye. A saját nőgyógyászomnak nincs erre készüléke, nála csak a sima rákszűrést és nőgyógyászati vizsgálatot tudtam megcsináltatni. Utána jött a hidegzuhany: nem találtam orvost, aki elvégezte volna a hüvelyi UH vizsgálatot a nőgyógyászati vizsgálat nélkül! Én pedig nem akartam kétszer is kitenni magam annak a tortúrának, amit a menopauza mellékhatásaként elszenvedek (hüvelyszárazság és sorvadás), amikor is csak a legkisebb méretű vizsgálóeszközzel tud az orvosom megvizsgálni. Szerencsére Deli Tamás doktor úr ebben is a segítségemre sietett, elvégezte ezt a vizsgálatot. Summa summárum egy jó hangulatú találkozó után elégedetten távoztam a rendelőjéből, mert elindultunk egy egészségmegtartó úton, ahol is nem kell azon aggódnom, hogy 10 év múlva szív és érrendszeri problémáim olyan mértéket fognak ölteni a hormonok hiánya miatt, ami már kezelhetetlenné válik. A témában segítségemre volt Iványi Orsolya munkássága és Mary Claire Haver könyve, instagram oldala. Ajánlom jó szívvel mindazoknak, akik rákból gyógyulnak és hasonló folyamatokon mennek keresztül. Ajánlom azoknak is, akik perimenopauzába léptek, nem értik, hogy miért változik meg a testük, miért lesznek feszültebbek a normál hétköznapi megpróbáltatásoktól, állandó fejfájásuk van, a koleszterinjük az egekbe szökik és ilyesmik. Nem kell megijedni, mindezek "csak" a perimenopauza tünetei. 

Július végén felvettek a MATE Kaposvári Campusának gyógypedagógia szakára. Azóta már túl vagyok a beiratkozáson és szeptember közepén kezdem a levelező szakon a tanulmányaimat. Félek tőle, mert ennyi idősen már nem olyan az agyam, mint fiatalabb korban, de mivel nagyon szeretném az életemet valamilyen segítő szakma irányában folytatni, így erre a pályára esett a választásom. Ennek örömére tegnap beiratkoztam a kaposvári könyvtárba is, mert szükségem lesz egy csomó könyvre a következő időszakban. Azt ugyan nem tudom, mennyire leszek jó például a funkcionális anatómia tantárgyból :-) de állok elébe. Egy kicsit tartok a magyar nyelvtan újratanulásától is, amit most írásbeli kommunikációnak hívnak - de már gyakorlom a helyesírást. Izgalmas időszak következik az életemben. 

2025. május 8., csütörtök

Új célok

Amikor nagyon sokáig vársz arra, hogy hétköznapi életet éljél - és ez végül el is érkezik, utána már nem szívesen foglalkozol azzal , amin keresztül mentél. Sajnos ez a blog is ilyen sorsra jutott, hiszen tavaly ősszel írtam utoljára bejegyzést. Egy kicsit depressziósabb időszakon is vagyok túl, mert sokáig nem tudtam eldönteni, hogy mit kezdjek az életemmel. Hónapokig tipródtam azon, hogy mit csináljak? Mihez kezdjek magammal? 2016 óta nem dolgozom, az utolsó kemót 2020 decemberében kaptam, azóta próbáltam testileg és lelkileg is meggyógyulni. Plusz meg kell küzdeni a poszt-menopauza léttel is, amikor is hiába sétálok , hiába változtattam az étkezésemen is rengeteget, semmi sem hatásos. Minden is probléma: zúg a fülem, a koleszterinem egyik pillanatról a másikra ugrott egy nagyot, izzadok ezerrel (még mindig), az intim problémákról nem is beszélve. De figyeljek a csontritkulásra is, plusz elmúltam 45 éves, így bejött a képbe a mammográfia - ez utóbbi helyett emlő tomoszintézist csináltattam. Nemrégiben voltam hasi és nyaki ultrahang vizsgálatokon, mellkas röntgenen - szerencsére minden daganat maradvány stabil és nem változtatják a méretüket. A vérképem is normális, tumormarker is alacsony. 

Visszatérve az útkeresésre: annyi minden ötletem volt a tavalyi évben. 2 hónapot dolgoztam egy cég pénzügyén részmunkaidőben, amiben nagyon elfáradtam testileg és lelkileg is. Közben napelemet telepítettünk, pályázati támogatással - ebben az a kikötés van, hogy a napelemmel ellátott lakcímen nem lehet vállalkozás 3 évig. Pedig minden vágyam volt egy kis horgolós vállalkozás megnyitása, jó pár hónapig ennek a bűvkörében éltem. Aztán rájöttem, egy jótékonysági vásár folyamán, hogy nincs fizetőképes kereslet a munkámra. Mert addig rajonganak az emberek a munkáimért, amíg csak úgy szeretetből, ajándékba adom, ezt tapasztaltam. Fogalmuk sincs, mibe kerül a fonal és a ráfordított munkaidő mennyire jön ki. Le kellett tennem erről a horgolós vállalkozás ötletemről, ami annyira megviselte a lelkem, hogy hónapok óta rá sem bírok nézni a horgolásra, csak néha - néha készítek valamit, egy -egy családi ünnepre, ajándékba. 

Aztán tavaly ősz óta annyi körülöttünk lévő embernél voltak nehézségek, hogy naponta több órán át csörgött a telefonom és meghallgattam azokat, akik hozzám fordultak. Volt olyan napom, amikor reggel 8-tól délután 5-ig a telefonon lógtam - erre nem tudok jobb kifejezést találni, pedig nagyon komoly problémákat hallgattam végig ilyenkor. Elkezdett motoszkálni a fejemben, hogy lehet, hogy ez az én utam, mások segítése? De nem találtam elég szeretetet ebben, olyan szeretetet, ami engem is kiegyensúlyoz. Némelyik telefonáló annyira önzően viselkedett, hogy ha hozzám került a szó, akkor azonnal belém is fojtotta, meg sem hallgatott. A gondolat tovább gyűrűzött: Mi hiányzik a legjobban az életemből? Egy gyermek. Mi volna, ha ilyen irányban mennék tovább, ahol gyerekeknek segítenék? Nézegettem tanfolyamokat, aztán a decemberi időszakban egyre több egyetem hirdetését dobálta fel az egyik közösségi oldal. Be is adtam a jelentkezésem január folyamán egyetlen egy szakra, ahová két hét múlva megyek motivációs beszélgetésre. Nem mondom, hogy nem izgulok, de azt gondolom, hogy vagyok annyira határozott személyiség, hogy meg fogok tudni felelni. Ha minden jól megy, 50 éves leszek, mikor újra diplomázni fogok. Ebbe még belegondolni is furcsa. Drukkoljatok nekem!

Pár fotó az elmúl fél évből: 

Alma tároló - mint Cziribudesign

Minta LittleOwlsHut

Minta Bluubunnycrochet

Minta youtube Amigurumis by Petus Ochoa

Fonyódi jégpálya mellett

Tulipgarden Balaton

Húsvét - Kéthely

táska - Nitka kz minta

rókás tároló - Eli Krapp minta