Szerdán este magamra maradtam, mert a férjem elutazott itthonról. Nem mindig szeretem ezt az állapotot, hogy ha egyedül hagy, de ez ellen nem lehet mit tenni. A munka az munka.
Felfedeztem, hogy régen jártam erre és készítettem egy új bejegyzést. Akkor este láttam, hogy van még egy emberke, aki rendszeresen olvasgatja kesze-kusza soraimat. Kíváncsi ember lévén természetesen beleolvastam az Ő blogjába is, és végigsírtam az estét. Sajnos nem volt erőm minden bejegyzést átolvasni, mert a lelkem megálljt parancsolt egy idő után, nem bírtam... képtelen voltam. Azonban napok óta csak azon jár az agyam: NEM TUDOM, hogy az Isten (Sors vagy Élet) hogyan mérhet ilyen mértékű küzdelmet emberekre, amit Szilvikére és Attilára mért. Az én küzdelmem eltörpülni látszik mindammellett, amit Ők csinálnak végig!!
Őszintén remélem, hogy jóra fordulnak náluk is a dolgok hamarosan! Istenem, kérlek adj nekik Erőt, hogy mindig ép elmével, tiszta fejjel tudjanak küzdeni és mindeközben szeressék egymást és kitartsanak a legzordabb napokon is.
Szeretettel: Ragini - Regina
Szeretném még azt is megemlíteni, hogy ma van az 5. házassági évfordulónk ... őrületes erőt adott a szerelem, a szeretet a mélyponton is. A párom akkor sem hagyott el, amikor a saját orvosom ezt tanácsolta neki, mint lehetséges gyógyító eszközt... akkor sem hagyott el, amikor a hányós-zacskót kellett tartania a kórházban... és akkor sem, amikor azt kértem tőle, hogy hozzon engem haza és ne vigyen többet vissza a kórházba, akármi lesz is a vége, mert én itthon akarok lenni, az én kis kuckómban. Hozzá fordulok, ha rosszat álmodom, hogy védjen meg. Vele beszélem meg a hétköznapok dolgait is. Őrületes dolgokat tud művelni a két ember közötti összetartozás. Köszönöm neki, hálás vagyok érte, hogy velem van, hogy velem maradt.
Szeretném még azt is megemlíteni, hogy ma van az 5. házassági évfordulónk ... őrületes erőt adott a szerelem, a szeretet a mélyponton is. A párom akkor sem hagyott el, amikor a saját orvosom ezt tanácsolta neki, mint lehetséges gyógyító eszközt... akkor sem hagyott el, amikor a hányós-zacskót kellett tartania a kórházban... és akkor sem, amikor azt kértem tőle, hogy hozzon engem haza és ne vigyen többet vissza a kórházba, akármi lesz is a vége, mert én itthon akarok lenni, az én kis kuckómban. Hozzá fordulok, ha rosszat álmodom, hogy védjen meg. Vele beszélem meg a hétköznapok dolgait is. Őrületes dolgokat tud művelni a két ember közötti összetartozás. Köszönöm neki, hálás vagyok érte, hogy velem van, hogy velem maradt.
Az esküvői meghívónk idézeténél maradok:
"Ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.
Egyetlen leszel számomra a világon és
én is egyetlen leszek a Te számodra.
Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű:
Jól csak a szívével lát az ember.
Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
A. de Saint-Exupéry: A kis Herceg
