A helyzet hónapok óta változatlan nyaki buci téren, mintha megállt volna az idő velem. Ez elég kétségbeejtő állapot, néha az őrülettel határos, igyekszem élni a mindennapokat, de a reggeli tükörbe nézés az mindig felér egy tortúrával. Nagyon szeretném visszakapni a régi formámat! Aztán felöltözöm, bekötöm a nyakam valami sállal és bemegyek dolgozni. Hetente megnézem az interneten, hogy az orvostudomány kitalált-e már valamit, ami megoldhatja a helyzetemet kemó és sugár nélkül? Hiszen a kemó nem hatott...ezt már próbáltuk.
Új lehetőség lehet a génmódosított immunsejtekkel való gyógyítás, nemrég olvastam, hogy a Pennsylivaniai Egyetem egyik kísérletéről, jól be is lájkoltam az egyik közösségi oldalon. Állítólag 3 hét alat kisöpörték CLL-ben szenvedő betegekből a daganatokat, olyanoknál, ahol nem nagyon volt már más lehetőség! A jövőbeni tervek között szerepel, hogy más típusú betegségekre is továbbfejlesztik.
Egyébként a helyzet tényleg furcsa: nagy bucival járkálok, miközben dolgozom teljes gőzzel, a véreredményem viszonylag normális (vérsüllyedés nem OK, fehérvérsejtszám madjnem OK). Igyekszem sokat pihenni, megtartani egy egyensúlyt az életemben; miközben minden nap szembesülök azzal, hogy a dolgok még mindig nincsennek rendben. Meddig lehet ezt csinálni? Ha kétségbeesek, a párom szemében látom a rémületet. A család előtt megint nem lehet kétségbeesni, mert akkor ők is nekiállnak pánikolni. Tehát csak bátran előre...
Pont a múlt héten találkoztam az egyik régi szomszéddal, akinek mutattam, hogy nézd, ez van a nyakamon... hogy nézek már ki, aztakutyamindenségit. Erre csak azt felelte: láttalak én már sokkal rosszabb állapotban is tavaly tavasszal. Azt hiszem ez meggyőzött arról, hogy életet látnak a szememben, talán most nem is kell más.
Szoktam nevetni, amikor azt gondolják, hogy mumszos vagyok és megkérdezik, hogy aranyoskám, mi a baja? Elmondom olyankor, hogy daganatos betegségem van, de hogy milyen stádiumban vagyok vagy hogy mit tudnak velem kezdeni, azt sosem mondom, mert én magam sem tudom a helyes választ. Annak idején már a hármas stádiumra "gyanakodtak", de a hirtelen bekövetkezett javulás után szerintem ez max. kettes lehet jelen pillanatban.
Csak előre mindig csak előre!
VálaszTörlés