A tegnap délutánt Brigivel töltöttem - szokásos izgő-mozgó napját tartotta és bezsúfolt vagy 20 helyet, ahová adományt vitt és/vagy hozott. Engem is megszabadított pár zsák feleslegessé vált ruhától, egyéb holmitól. Mert a hazaköltözésem óta lomtalanítok..
Belepréselt ebbe a szűk napjába engem is, elmentünk ebédelni Almádiba. Előtte 2 helyen megálltunk, számomra ismerős környéken :-) és végül is beültünk a Porció-ba ebédelni! Mivel 1 éve nem jártam ott, kicsit tartottam tőle, hogy valami megváltozott.. de nem! Szokásos kedves, családias hangulat - finom ebéddel. Ez kellett már a lelkünknek.. és aztán következett, amire már hónapok óta várok: fagyizás az Amaretto-ban!! Velencei álom és belga étcsoki... a szép időben leültünk a szökőkútnál lévő padok egyikére és beszélgettünk.
Mi kell ennél több? Egy jó ember társaságában, jót beszélgetve a napsütésben, miközben a kedvenc fagyizómban majszolom a hónapok óta tiltott finomságot? Istenemre mondom, ez tökéletesen elég a boldogsághoz!
Egyébként pedig itthon lakom - hazaköltöztem, több mint egy hete. A lakás ragyogott a tisztaságtól, nekem már csak pakolni kellett, helyet találni az összes holminknak. Nagy kihívás volt, még most is pakolgatok pár dolgot ide-oda - keresve a végleges helyet.
Az, hogy a párommal együtt hajtom álomra a fejem esténként és mellette ébredek reggel, elmondhatatlan érzés :-) szívdobogtató, lélekszelídítő.
