Igazából még nem tudom, hogy baj van vagy nincs - de azt tudom, hogy 2 hete elfogy az erőm a délutáni órákra és estére egy kis hőemelkedés jelentkezik nálam. Ez sosem megy 37,1-37,2 fölé; azonban annak, akinek 36 körül van a testhőmérséklete általában, annak ez nagy mozgás.
Január elején még 9700 fehérvérsejt számom most 8000 körül van, azonban a vérsüllyedési értékem gyulladást mutat. A tegnapi CT vizsgálat eredménye pedig csak hétfőre lesz készen.
Gondoltam már arra is, hogy az eddig mesterségesen visszatartott női ciklusom újra ki szeretne törni, hogy ez dolgozik. Néha fájdogál a vesetájékom, pedig sokat iszom, gyógyteákat is. Gondoltam erre is... a fájós derekam, feszülős cicik miatt. Természetesen nem lennék őszinte, ha nem gondolnék a limfómára ilyen esetben. A limfómában mindig magas volt a gyulladási érték, a fehérvérsejt számom felső határos; de a régi tünetek, pl. a viszketés a karon, elkerül.
Végül is most csak hétfő délutánig kell várni az eredényre. Amúgy is belekukkantottam Popper Péter Lélekrágcsálók könyvébe, mosolyogva olvastam benne, amikor azt írja, hogy nem kötelességünk szeretni a "hülye" rokonainkat. Sajnos sokszor vagyok én is ebben a dilemmában és szerintem nem vagyok ezzel egyedül a világban, hogy vannak olyan családtagok/ismerősök, akiktől a falra mászunk. Nekem is van ilyen, megáldott néhánnyal a sors. Azt vettem észre magamon, hogy amíg régebben kerestem az emberek tekintetét, az ilyen emberekkel nem is vagyok hajlandó szemkontaktust se felvenni. Tudom azt is, hogy én is rengeteget változtam a küzdelem miatt, azt azonban végtelenül sajnálom, hogy a bennem lévő átakalulást más másképp értékeli, másképp értelmezi.
