A heti kezelést úgy terveztük, hogy kibővítjük egy pár napos kikapcsolódással. Hétfőn este indultunk a bécsi vasútállomásról, kedden reggel érkeztünk meg Kölnbe, ahol egy borús napot kifogva sétáltunk a belvárosban és hajóztunk a Rajnán. Egyszer - kora tavasszal - már körbesétáltam az Óvárost, de nyári pompájában teljesen más minden, virágok mindenhol és zöldellnek a fák. A délelőtti sétánk során megnéztük a St. Alban lerombolt templomát az újjáépített utcafronttal és a gyászoló szülők szobraival. Aki ezt egyszer látja, soha nem fogja elfelejteni! A szobrok testtartása beszédes, mondanivalójuk több méter távolságból is mellbevágó. A látványosságokból nem maradt ki a kölni Dóm, a St. Martin nagytemplom, a kölni fura figurák (Tünnes und Schal). A hajóról megcsodálhattuk a parton található régi óvárosi házakat, az L-alakú építményeket (Kranhaus) és a régen raktárakként szolgáló "Seven hills" barna épületeit, a hidakat és a szerelmesek lakatjait a Hohenzollern hídon. Láttuk a kölni vízmérő tornyot, és a kölni Opera hatalmas plakátja azt hirdette, hogy nemsokára a "The bodyguard" musical lesz látható a városban.
A kicsi kocsink és az aljas GPS vitt bennünket csütörtök kora reggel a Rajna-völgyébe. Utunkat finom reggelivel kezdtük, Mehlem egyik pékségében, Bonn városát elhagyva. Egy kis mazsolás kalács, egy kis latte macchiato... azt, hogy utána hol jártunk és miket láttunk, azt egy bejegyzésbe felsorolni képtelenség! Kis falukon és nagyobb városokon át jutottunk el Boppard szőlőbirtokaihoz, a folyó hajtűkanyarjához. Útközben számtalan várat, templomot és börtönt csodáltunk meg, volt amihez lekanyarodtunk és felmásztunk rá, volt ahol csak sétáltunk a központban. A navigációval volt némi kalandunk, azért is hívom aljasnak!
Loreley szikláit mindkét nap meglátogattuk. Csütörtökön csak kocsival csorogtunk el mellette, pénteken az autót Sankt Goar szélén hagyva, a folyóparti sétányon, gyalog közelítettük meg. A monda szerint a szirén énekével és szépségével "elcsavarta" a hajósok figyelmét és azok a folyómederben kötöttek ki. Valamikor a XX. század elején az átjáróban lévő sziklákból felrobbantottak valamennyit, így a 90 méter keskeny szakasz hajózhatóbbá vált.
Csipkerózsika kastélyát is megtaláltuk, Burg Rheinstein egy bámulatos hely, még azzal együtt is, hogy bizony fel kell sétálni a várba. A sétát kárpótolja a csipke-szerű csúcsok látványa és a terasz, ahol finomságokat lehet enni-inni a házigazdák fantáziája szerint. Az egyszer biztos, hogy itt odafigyelnek arra, hogy maximálisan jól érezzük magunkat és mindenkinek bátran ajánljuk, akár egy romantikus esküvő helyszínéül is!
Rhens falu centrumában találtunk rá a favázas házakra, néhol azon gondolkodtam, mégis mi a csuda tartja vissza attól, hogy ezek összedőljenek? Volt olyan építmény, ahol egyetlen egy párhuzamos vonal (gerenda) sem volt. Az ajtók is ferdék...
A Karmelita-templom Boppardban, a Maria Laach bencés apátság a Laach-tónál fantasztikus látvány, különleges helyek. A szállásunk közelében lévő St. Severin temploma is megkapó, de a remageni Szent Péter és Pál temploma is méltó őrzője a régmúlt időknek.
A 9-es főúton haladva - ami a Rajna parton vitt le bennünket egészen Bingenig - hol pár méterre a víztől, hogy nagyobb távolságra. Az út melletti hegyeken lévő szőlősorok 45 fokos szöget zárnak be az úttesttel, embert próbáló munka lehet azokban dolgozni. Az itt készült borokra méltán lehet büszke a gazdájuk! Az úszó hotelekből emberek sétáltak ki mindenfelé, bicajosok tekertek, sétálók nézelődtek.
Beszámolómat a Burg Katz képével és némi homok-fedte pici strandrészlettel zárom (az a Macska-vár, amitől nem messze a Burg Maus - Egér-vár található). Ez volt az a rész, ahol nem győztünk szájtátva sétálni a szirén-sziklájához, hátha meghalljuk mi is az énekét. Ugye szép?
