A szteroidot (kortizon vagy cortisone) párhuzamosan kapom az infúzióval, sajnos sosem feledkeznek el róla. Akárhányszor megyek az orvoshoz, aki kikérdezi, hogy milyen mellékhatásaim vannak, mindig a hízásra és a fokozott étvágyra panaszkodom. Mindig jót mosolyognak rajtam, és azt mondják: hogy inkább ez, minthogy elfogyjak!
Kéthetente 100 mg-ot nyomnak belém, mondhatnánk, hogy ez nem sok, de az én hízásra amúgy is hajlamos szervezetem ezt súlygyarapodással reagálja. Nem mondom, hogy nem szeretem az édességet, de megválogatom, hogy mit eszem! Az ebédjeim nagyjából csirke + saláta paleós nyomvonalon mozognak, vacsorára meg norbis nyomvonalon sonka vagy sajt és nyers zöldségek vagy natúr joghurt. Amikor utazom Kölnbe, ezt természetesen teljesen felborul, azt eszem, amit éppen főznek az étkezdében.
Régóta nem olvasgatok már a gyógyszerek mellékhatásairól, nem sok értelmét látom. Most mégis kutakodtam egy kicsit a szteroidom kapcsán, a következőkre jutottam (forrás: http://tgy-magazin.hu/index.php?page=3&action=SHOW&id=889)
Most már értem, hogy miért táncol folyamatosan alsó határon a kálium és a magnézium szintem! Egyenlőre a mellékhatások miatt nem akarok aggódni, mert a nagyobb aggodalom most az, hogy a limfóma jóóóó sokáig csendben maradjon a szervezetemben!
"Gyulladásgátló és az immunrendszert befolyásoló hatása mellett a kortizonnak azonban még úgynevezett glukokortikoid hatásai is vannak, azaz befolyásolja a szénhidrát-anyagcserét, amennyiben serkenti a cukor (és a zsírsavak) felszabadulását. Mint stresszhormonnak ez része a természetes hatásának. Veszély esetén a mellékvesekéreg fokozott mennyiségben választ ki olyan stresszhormonokat, mint az adrenalin, a noradrenalin és a kortizon, mert ezek arra szolgálnak, hogy ellássák a szervezetet a várható testi megterhelés menedzseléséhez (fuss el, vagy harcolj!) szükséges cukorral és zsírral. Tartós stressz esetén, mint ezt a kortizonnal végzett hosszadalmas terápia is mutatja, ez az elvben nagyon hasznos mechanizmus negatívba fordul: a cukor és a zsír állandó túlkínálatából olyan megbetegedések alakulnak ki, mint a cukorbaj, a megemelkedett koleszterinszint vagy a túlsúly. Ezzel egyidejűleg korlátozódik a fehérje-anyagcsere. Ez ad magyarázatot a hosszú távú terápia olyan mellékhatásaira, mint az izomsorvadás vagy a csontritkulás.
Mindezen túlmenően a kortizonnak mineralokortikoid hatásai is vannak, azaz befolyásolja elektrolitjaink (vérsók) összetételét. A kortizon serkenti a vesékben a kálium és a magnézium kiválasztását, valamint a nátrium újbóli felvételét a vizeletből. A kortizon tehát hozzájárulhat a kálium- és magnéziumhiányhoz, ami ödémák kialakulásához vezethet, elsősorban a lábon."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése