2017. február 27., hétfő

Próbálkozások

Elmondhatatlanul hiányzik a gyümölcs és a nyers zöldség. Nagyon szeretem a reszelt alma - cékla salátát, pici mézzel; ennél még jobban imádom az alma - szárzeller salátát natúr joghurttal. Ahogy pár hónapja előjött ez az allergia, azóta nem ettem - nem mertem enni semmit sem. Néha elfeledkeztem a korlátaimról, lelkesen megettem egy szelet gyümölcstortát, tetején pár szem szederrel - ettől is feldagadt a szám; aztán próbálkoztam befőttel, attól meg piros foltos lett a bőröm. Van olyan étel, amitől köhögni kezdek és alig kapok levegőt, így jártam a mustár és az aszalt füge esetében.

Most, hogy a második 3 hetes kezelési ciklus végén vagyok, kísérletezni támadt kedvem. A hétvégén megettem egy fürtös paradicsom felét és egy szeletke, hámozott almát és nem lett tőle semmi bajom! Van még remény gyümölcsöt enni :-) és kilábalni belőle!

Szombaton, szépséges napsütésben felkocsikáztunk Fonyódra, ahol páratlan látvány tárult elénk. Az összefüggő jégtakaró helyett a partra kisodródott, széttöredezett jégtáblák alkottak jéghegyeket - na jó, kicsi halmokat. Nekem mindenesetre elég méretes jégkockák voltak! A Badacsony méltóságos pompájával látszott, hetek óta vártam erre, hogy ilyen szép tiszta idő legyen és készíthessek pár képet a túloldalról. A tó vize tiszta, a kacsák szerelmesen kergették egymást a vízen; néhány hattyú pedig nehézbombázót játszva közlekedett a móló egyik oldaláról a másikra. 

Most pedig következzenek a fotók, a víz többféle formájáról:




2017. február 25., szombat

Születésnap

A férjem a héten ünnepelte 44. születésnapját! Azt kívánom neki, hogy 88 éves korában is együtt ünnepelhessünk és akkor is a kedvenc tortájával, a Dobossal köszönthessem, ugyanúgy, mint a héten. 

Ebből a jeles alkalomra azt találtam ki, hogy készítek egy BB8 robot figurát, amihez napokig kerestem mintát. Végül a Ravelry oldalán találtam rá arra a mintára, ami szerintem a legjobban hasonlít az eredeti droidra. A mű elkészült, 2 héten át horgoltam - persze nem minden nap, csak amikor időm engedte és amíg a párom sem volt itthon. Volt olyan mókás pillanat, amikor a robot részei szanaszét feküdtek az asztalon, pont a körök horgolásával küzdöttem, valami miatt odamentem az utcafronti ablakhoz és pont akkor állt be a parkolóba a drágám! Fénysebességgel próbáltam begyömöszölni mindent a horgolós táskámba, úgy, hogy a hosszú fonalvégek ne gabalyodjanak össze egy kicsit sem :-) a fejét kétszer készítettem el, elsőre egy sokkal halványabb szürke fonalat használtam, azzal nem mutatott jól. És néhány folt is ugyanígy járt...


Az összehasonlításhoz felcsatolom a droid képét a mozifilmből, véleményem szerint kitűnő mintából sikerült dolgoznom:


Az antennákat régi adventi koszorú gyertyáinak "tüskéiből" készítettem, ezek kb. 6-7 cm hosszú, elég masszív fém drótok voltak, körbetekertem fekete fonallal és ragasztópisztollyal fixáltam. 

A robot jelenlegi küldetése az, hogy vigyázzon a páromra.

2017. február 14., kedd

Balaton

Hetek óta készülünk megnézni a teljesen befagyott Balatont, láttam videókat az átcsúszásról, láttam drón felvételeket magáról a tóról, de amikor mi megyünk el mellette, akkor vagy rossz idő van, vagy sietünk, eddig nem tudtuk megnézni. Most vasárnap, mikor hazafelé jöttünk szülőfalumból, megálltunk Balatonszemesen, ez van legközelebb a 67-es úthoz. Nem mondom, hogy sokan voltak a parton, csak egy család 2 kicsivel, egy másik család 2 nagyobb gyerekkel, aztán egy idősebb pár egy kis kutyával sétálgatott - szóval nem volt egy nyári tumultus, az biztos. 

Elindultunk kifelé a balatonszemesi vitorláskikötőben, a szél lengedezett és ez elég csípőssé tette a levegőt, hiába sütött a nap! Én meg a csupasz kezemmel fogtam a fényképezőgépemet, jól oda is fagytam! Fura látvány a téli Balaton, ennyi jéggel a tetején - az én gyerekkoromhoz a nyári tó képe kapcsolódik. Most egy másik világ fogadott:



A következő képet azért készítettem, mert olyan, mintha két nagy jégtábla találkozott volna a kikötő előtt, majd összefagyott. Ez által kelekeztik egy girbe-gurba jégút, ami mintha egészen a túloldalra, Zánkáig vinne át (bárcsak tisztább idő lett volna, hogy szépen látszódjon az Északi-part!)



Nekem így is nagyon teszik :-) ha bátrabb volnék, akkor az átcsúszásra is elmentem volna, mert az egy hatalmas élmény lehetett... de jó ez így a partról fotózva is, már ez is hatalmas élmény, hogy láthatom, ahogyan a tél legyűrte a mi riviéránkat.