Abban a rekkenő hőségben napközben mindig behúzódtam a házba, mert egyenlőre külső árnyékolók nélkül 30 fok van a nappaliban, egyáltalán nem hat frissítően. Van még mit csinálni a házon, újítgatni, cserélni, kiegészíteni a mi szükségleteinknek megfelelően.
Üdítően hatott számomra az elmúlt pár nap hűvössége. Mivel a költözés óta a takarítás-pakolás bűvöletében éltem, nem volt kedvem mozogni, sokszor elég volt az, hogy 5 órán át sikáltam a járólapot, aztán már a kezeimet sem tudtam nagyon mozgatni. Látogatók is akadtak, meglátogattak kedves barátnőmék 3 kislánnyal Finnországból; aztán unokanővérem ugrott be egy fél órára párjával, keresztmamámék jöttek át egyik este kisebbik fiával és annak családjával, majd párom unokaöccsei jöttek megnézni, hogy ha festetni szeretnénk valamikor, akkor mennyi anyaggal számoljunk?
Természetesen nem várt problémák is jelentkeztek, jelenleg a fűtés miatt aggódunk és dolgozunk azon, hogy még a tél előtt megtörténjen a kazán cseréje.
Visszatérve a mozgáshoz: elkezdtem újra sétálni, most remek az időjárás hozzá, finom 18 fokban indultam neki körutamnak. Gyalogolni nagyon szeretek, mentem dombra fel, majd dombról le, hétfőn a Nagyboldogasszony-templomot fedeztem fel, kedden reggel pedig a Kripta-villát Molnár Csilla hajdnai szépségkirálynőnk mellszobrával. Ma reggel felmásztam a Szaplonczay sétány lépcsőin, na az egy kicsit meredek volt nekem a néhol 30 centis löszfalban kialakított fokokkal. Fura módon itt az emberek köszönnek ám egymásnak! Ha meg csak valaki gondolkodik azon, hogy köszönjön nekem vagy sem, azt megelőzöm. Ma reggel elhaladtam a Sipos hegyi kilátó bejárata mellett is, de kell még egy kis idő, mire elég elszánt leszek, hogy oda felmenjek.
Képeket a mobilomról hoztam, ma reggel különösen békés volt a tó:
