Ahogy írtam legutóbb, múlt szerdán újra kezelésre mentünk a Kékgolyóba. Természetesen már az nem volt tiszta, hogy hogyan fogok bejutni a jelenlegi szabályok szerint a kórházba? Ezt azért írom, mert május elsején jelent meg egy új rendelet, miszerint negatív COVID-teszt eredmény nélkül nem lehet kezelésre menni (vagy valami hasonló). Fruzsi barátnőm Anyósát hétfőn már nem engedték be a Korányiba kemóra, cserébe levették tőle a mintát és hazaküldték. Ez arra engedett következtetni minket, hogy én sem fogok bejutni szerdán az infúzióra csak úgy, mint eddig. Megkérdeztem az OOI-t facebook messenger üzenetben, válaszoltak is hamarosan, hogy náluk nincs változás a belépési rendszerben: hőkameráznak és kérdeznek. Így is zajlott a beléptetés szerdán, elballagtam vérvételre, majd felballagtam az orvosomhoz. Az első napi kezelést megkaptam, valamikor 3 órakor értem vissza főorvosnő irodájához, de vele már nem tudtam találkozni, mert értekezletre ment. Eljöttünk hát haza, valahol Balatonszemes környékén lettem libabőrös először, rázott a hideg, tudtam, hogy jön a láz. Hazaértünk 5 órára, nem sok idő kellett neki és először mértem 37,7-es hőmérsékletet, aztán 10 perc múlva 38,4-et, itt vettem be két algopyrint és rá fél órára 39,4-es lázat mértem. Az alacsonyabb értéknél még nem estünk kétségbe, hiszen eddig is ilyet produkáltam kezelés után. Viszont a magas érték láttán másodjára hívtuk doktornőt, hogy baj van, mit csináljunk, hánytam is, kellene lázcsillapító kúp, no akkor már eléggé aggódtunk mindketten. Szuper, hogy van ez az EESZT rendszer, amiben e-receptet tudnak feltenni a dokik - úgy mondta párom doktornőnek, hogy gyorsan írjon fel valamit e-receptre és Ő máris megy az ügyeletes patikába. A feladat adott volt: lehúzatni a lázat. Könnyű azt mondani.... bevallom féltem elaludni, mert azon járt a fejem, hogy nem biztos, hogy másnap ki fogom nyitni. Árpi nyugtatott, hogy pihenjek csak, Ő itt van, figyelni fog rám. Odakinn a nappaliban égve hagyta a lámpát, így akárhányszor feleszméltem, láttam, hogy van fény és nem sötétben vagyunk. Nem tudom, ez miért volt ennyire fontos azon az éjszakán, de kapaszkodót jelentett a lelkemnek. Folyamatosan cserélte rajtam a vizes borogatást, mert nem tudtam kimenni lezuhanyozni, így próbáltunk segíteni a gyógyszereknek. Azt hiszem, hogy éjfél után ment vissza 38,1-re a lázam, reggel mértem 37,4-et és ahhoz, hogy el tudjunk indulni a kórházba, bizony kellett a kúp megint.
A kórházban valahogy felballagtam a főépületből a 8-as épületbe, egyedül, mert Árpi nem jöhet velem be hetek óta. Főorvosnő 2 dologra gyanakszik: vagy a port-katéteremben telepedett meg bacilus és minden használat után problémát csinál vagy szimplán tényleg csak a Bendamustine mellékhatásai ezek. Nagyon rendes volt, elküldött szívultrahangra és vettek le vért a portból, hemokultúra tenyésztésre. Amikor hívta a kardiológust, azt mondta neki a telefonban: Tamás, van itt egy fiatalasszony, akinek ugyan volt februárban cytomegalovírus fertőzése, de ne fogjunk már mindent arra. Így ballagtam le a kardiológus pasihoz, megnézte a szívem töviről hegyire, megállapította, hogy rendben vagyok, sőt szuper bal-kamrai funkciókat lát, ami meglepő ennyi kezelés után. A kardiológus után vissza főorvosnőhöz, ott viszont mikor sorra kerültem, leesett a vérnyomásom és mértünk egy 77/54-et, nem is akart hazaengedni, hiába mondtam neki, hogy ugyan már, a hétvégén is ilyen értékeket mértem. Kaptam fél liter sós vizet infúzióban, megittam egy gépi latte-t és az utána mért hatalmas értékkel (99/67) hazajöhettem. A második napi kemó így elmaradt.
Azóta csodák csodájára nem vagyok lázas és fogalmam sincs, hogy miért. Plusz jó hír, hogy megérkezett a legutóbbi TARC tumormarker eredmény, ami szerint lement az érték 300-ra!!!!! (ez az érték 100 és 936 között mozoghat). Most már kíváncsian várom a hemokultúra tenyésztés eredményét, mert ha tényleg bacilus van a port-katéterben, akkor azt sajnos cserélni kell.
