Illatos május

Tegnap reggel megint a feketerigó énekére ébredtem, plusz arra, hogy hőemelkedésem van. Vagyis a sorrend nem teljesen így volt: hajnali 3-kor vettem észre, hogy forró a nyakam, egy szójajoghurt elnyammogása után bevettem a gyógyszert, próbáltam visszaaludni, de olyankor már mindegy, nem tudok. Kijövök a hálóból a nappaliba, bekapcsolom a tévét és megpróbálok picit szundikálni valamelyik hajnali ismeretterjesztő műsorra. Talán ha sikerült 20 percet aludni, aztán jött a feketerigó :) szeretem az énekét. Ma a hőemelkedés megelőzés miatt elmaradt, madár-haverunk éneke nem. Szóval jó reggelt mindenkinek!

 

A hőemelkedés/láz a legutóbbi kezelés óta kísérőtársam és megvisel. Párom kutatott kicsit az interneten, ahol azt találta: egy amerikai klinika tanulmányba foglalta megfigyeléseit. A betegek nagy százalékánál jelenik meg valamilyen mellékhatás Brentuximab/Bendamustine infúzió után: láz , hidegrázás, nehézlégzés, bőrpír, hányinger, alacsony vérnyomás, viszketés. Ebből nálam a láz, hidegrázás, hányinger és az alacsony vérnyomás van jelen egyfolytában és nehezen szabadulok tőle. Nem a legjobb érzés, de legalább megkönnyíti számomra a maradj otthon szabályok betartását, amíg mások ettől depresszióban szenvednek és sok barátom arra panaszkodik, hogy mennyire megváltozott az életük az utóbbi hetekben, hogy mennyire nehezen viselik. Hát... (tudom, hát-tal nem kezdünk mondatot, erre tanított a magyar tanárom), isten hozott mindenkit a világomban, de vagyunk még így páran, akik így élünk és mégis megpróbáljuk kihozni a helyzetből a legjobbat.

 

A kezelés után egy héttel, vérvételre a kaposvári kórházba mentünk, nem akartunk Pestre utazni. Eddig mindig vállaltuk az utat a fővárosba még a vérvétel miatt is, de az egyre növekvő koronavírus eset számok miatt úgy döntöttünk, a közelben maradunk. A laborban összesen öten voltunk, aminek nagyon megörültem. A végén meg már egyedül szorítottam a vénámat, gyorsan végzett mindenki, mint megtudtam, csak sürgős vérképeket vállalnak. Az eredmény készen volt 10 órára, egészen normális eredményekkel, az Accofil szuritól pedig 14.000 feletti fehérsejt számmal. A szuri annyira megdolgoztatta a csontvelőmet, hogy volt olyan éjszaka, hajnali 3-kor üvöltve ültem fel az ágyban a fájdalomtól. Remek dolog is az, mikor a férjnek reggel dolgozni kell mennie, én meg megszakítom az éjszakai nyugodt pihenést!

 

Még egy utolsó dolog: nektek is van olyan közeli családtagotok, aki megérzi, hogy mikor vagytok a legnehezebb helyzetben és akkor csinálja a cirkuszt? Aki vélt vagy valós sérelmeit 5-10-15 év távlatából hirtelen előhúzkodja, kiszínezi saját fantáziája alapján és számon kéri rajtatok, pont akkor, amikor valami teljesen másra kellene koncentrálnunk? Mi küzdünk csak ilyen problémával? Nekünk is szinte napról napra kell alkalmazkodnunk mindig valami új élethelyzethez, szituációhoz (de ezzel mások is így vannak, nem?). Szerintem az ilyen ember önmagával elégedetlen legfőképpen. Azt kívánom az ilyen típusú embereknek, hogy próbálják megtalálni az egyensúlyt, mert ha nem szeretnek másokat, őket sem fogják viszontszeretni. A szeretetüket pedig nem a különböző társasági oldalakon kell bizonygatni, hanem a való életben kimutatni szeretteik felé.

Vigyázzatok magatokra, jövő héten megint kezelés!