Már Karácsony után, de még az Újév előtt állunk. A természet természetesen most is tudja a dolgát: azt terveztük, hogy a saját és párom családjának meglátogatása után hazamegyünk a saját kuckónkba - és lám: megfáztunk! Most édesanyáméknál vagyunk és nem csinálunk semmi mást, csak fekszünk és felváltva köhögünk. Lehet, hogy eleve ezt kellett volna tervezni és semmi egyéb elfoglaltságot, mert aki egész évben csak rohangál, annak valamikor ki kell magát pihennie (vagy a természet közbeszól és teszi a dolgát, leállít egy kicsit). A legnehezebb az, hogy hallgatni kellene a testünk jelzéseire: ha már kicsit is csúnyábban köhög az ember párja, akkor bizony erősebben a sarkunkra állni és odapirítani, hogy drágám: akkor most kicsit pihenni kellene, nemde? Azt hinné az ember, hogy aki már megjárta a fél poklot és a fél mennyországot, aki annak köszönheti az életét, hogy elkezdett figyelni önmagára, az élete végéig képes ezt jól gyakorolni. Ez bizony tévedés. Annyira hajlamos vagyok elsiklani a figyelmeztető jelek felett!
Volt szerencsém találkozni újra azzal az orvos ismerőssel, aki beajánlott bennünket Szegedre. Beszélgettünk... Ő élvezettel hallgatta egy ember meséjét arról, hogy másképp is lehet gyógyulni. Én élvezettel meséltem egy olyan orvosnak, aki nem nevet ki, amikor azt említem, hogy a pozitív gondolatoknak teremtő ereje van. Furcsa helyzet az, amikor egy orvos maga állítja azt, hogy nem érti, hogy a saját szakmája miért nem hajlandó együttműködni jobban a természetközeli gyógyászattal. És értetlenül áll a dolgok előtt, amikor fitoterápiát említ az egyik helyi rádióműsorban, aztán meg felhívják a kollégái, hogy micsoda butaságokat beszél...és visszakérdez: miért, mit gondolsz, a sok-sok gyógyszer nagy részének mi az alapja? Miből állítják elő a kemókhoz szükséges mérgeket? Bizony növényekből... talán nem kellene elfelejteni, hogy a természet körbefog bennünket, nélküle mi sem léteznénk. Nemcsak kihasználni kellene... Élvezhetjük mi a modern élet minden előnyét (felfújt fehér kenyerek, tartósítószeres felvágottak, hormonkezelt húsok, vegyszerezett só és zöldségek, kozmetikumok mindenféle rákkeltő anyaggal dúsítva és ez csak a felsorolás kezdete), az én nemzedékem talán még nem ebbe született, a fiatalabbak azonban már igen - ki tudunk belőle egyáltalán törni? Szeretném azt hinni, hogy igen. Legyen ez is egy kívánság 2012-re.
