"Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben."
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben."
Tavaly óta újra szeretem a karácsonyi ünnepeket és ez az idén sincs másképp. Várom a napokat, amikor pihenéssel töltjük az időt; hazamegyünk szülőfalumba, majd a párom szüleit is meglátogatjuk.
Azt vettem észre, hogy igazán jót pihenni csakis és kizárólag a szülői házban lévő ágyon tudok. Hiába van itthon rendes ágyunk, megfelelő matraccal - a szívem mégiscsak odahaza tud megpihenni. Meséltem már, hogy az én szülőfalum az egy Heves megyei község, Boldog? Amikor fiatalként munkát kerestem a nagyvárosban, Győrben, minden munkaadó-interjúztató azzal poénkodott: és Boldogon boldogok az emberek? Elég bután néztem ezekre az emberekre, mert ennyire erőltetett kérdést feltenni.... de így 13 évvel a kérdés után is ugyanazt tudom válaszolni: igen, boldogok a boldogi emberek.
Már csak egy hét van az ünnepekig... ez az első év, amikor más lesz a Szenteste menetrendje, mint eddig. Amióta az eszemet tudom, azóta mindig nagyanyáméknál vacsoráztunk és Ő készítette a vacsorát, bejglit. Mindig újított valamit, éppen amit látott az aktuális főzőműsorban, azt leegyszerűsítette és tálalta. Legutóbb a bejgli tetejét megkente zsírral, ezután a felvert tojással - ami persze lecsúszott a zsíros rétegről, így a bejgli fakó lett. Mondta neki anyukám, hogy ne kísérletezzen és hogy jövőre csak normális bejglit csináljon, újítás nélkül...
Az idén magunk maradtunk, már nem süt bejglit nagyanyám. Anyám készülődik neki most ennek a tevékenységnek; hiába no: öregszünk. Gyerekeinkben fognak folytatódni ezek a hagyományok, remélem, hogy nekem is lesz alkalmam továbbadni a "tudományomat" egyszer egy kisembernek. Legyen ez a karácsonyi kívánságom 2011-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése