Szegeden vagyok

Múlt hét kedd óta a szegedi SZTE hematológiájának vendége vagyok. Az események szépen zajlottak: egy kis kombinált kemoterápia, csontvelő mintavétel - minden annak érdekében, hogy még egy lépést előre lépjek a teljes remisszió felé. Elsőnek is megnézik, hogy a csontvelőmben vannak-e limfómás sejtek, eredmény a héten várható. Aztán a mostani kezelésem 8. napján még lesz valami injekció féle (közben szedem a natulan kapszulákat) és azután megnézik, hogy egyáltalán van-e őssejtem, amit legyűjthetnek. Várakozás, várakozás és várakozás... szerintem az ünnepeket is itt fogom tölteni.

Kis családomat könnyes szemmel engedtem el, zokogtam a férjem vállán, hogy most aztán nagyon messzire leszek Tőletek. Csütörtökön Anyósomék is meglátogattak: kaptam mindenféle jót, ami egy kórházi tartózkodást megkönnyebbít (gyümölcsök, joghurt, sajtok); azaz kiegészíti a "remek" ebédeket. Nem is értem, hogy miért kell ennyire pocsékul főzni (általános probléma ez a magyar kórházakban és iskolákban). Nem vágyom én egy kemós kezelés után a sóskafőzelék színére, ami a hányásommal egyenlő színű és állagú. A felvágottak szagát sem bírom, mégis jön a fincsi párizsi... persze mindenki másképp bírja: láttam aki vitte be a hűtőből a szál kolbászt a kórterembe és jóízűen falatozta :-)) irigylem!! Hiányzik egy jó saláta, paradicsom, paprika, mozarella a reggeli kifli vagy zsemle mellé.

Szombaton persze meglátogatott a Család: kaptam tojásos tésztát, almás és túrós lepényt, friss vizet, tiszta ruhákat. Elküldtem őket ebédelni a közeli halászcsárdába (Bandi legnagyobb örömére) - halászlé és kakaspörkölt, mindenki kapott valami finom falatot. (nekem kijevi jércét hoztak rántott hagymakarikával, kirúgtam a hámból nagyon). Aztán lerobogtak Anyósomékhoz Vajdaságba, másnap reggel visszajöttek hozzám pár órára még néhány kiegészítővel (friss hatlapos sütivel). Ezek az apróságok lélekmentők, lélekemelők tudnak lenni a fehér falak között, még ha nem is a legegészségesebbek :-) Hugommal is beszéltem már kétszer telefonon, Ő maradt otthon gardedámnak az alábbi rosszcsontok őrzésére (sem a szemük, sem a fülük nem áll jól és még a macska is velük alszik!)

A várakozás ilyenkor "nem a barátom", de mást sem csinálok 4 éve, mint várakozok. Hogy legyen esélyem végre arra, ami másnak mondjuk 5 ciklus ABVD kezelés után megadatik, egy jó kis teljes gyógyulás. Örültem, hogy viszontláthatom a professzor asszonyt, elég kevés ilyen embert ismertem meg eddig, mint amilyen Ő: hatalmas szakmai tudásával és empátiájával már 2 éve is kivívta a tiszteletünket. Most sem csalódtam benne, ugyanaz az ember állt meg az ágyam mellett. Megtaláltam Magyarország két legjobb orvosát és most ők ketten EGYÜTT dolgoznak rajtam - és tudják, hogy nekem mikor mit lehet elmondani, szépen lassan beadagolni a soron következő lépést.

Természetesen az esti meditációk, hálaadások sem maradnak el az életemből; Katával is tartom a kapcsolatot, nagyon rámférne már egy látogatás Nála. Hamarosan...

Amikor horgolós kedvemben vagyok



Fonaltartó kosár

Amikor úgy tartja a közérzetem, akkor nem feledkezem el a horgolás tudásom (vagy nem tudásom) fejlesztéséről. A fonalak még tavaly nyáron érkeztek rendelésre a Barka "webshop"-ból, azóta várták sorsukat. Anyukámtól kaptam születésnapomra, szép nagy halommal érkezett :-)

Ez a következő kép megint egy vállkendő (minta Annás kertjéből) - a fonal számomra a tenger színeit idézi: a fehér, amikor fodrozódnak a hullámok, a világosabb kék a homokos lagúnák kékjét, a sötét pedig a haragos tenger csillogását adja vissza. Remélem hamarosan készülni fog egy olyan kép, amikor már viselni tudom, mondjuk az Adria partján :-)

"Minden most kezdődik el, ahogy hinni sem mered..."

Nincs tovább kertelés és lazáskodás: jövő héten megyünk Szegedre, ha minden igaz, akkor belépünk a transzplantáció világába és teszünk még egy lépést a gyógyulásban. Amennyiben igazak az értesüléseim, akkor be kell feküdni jó pár nap injekció kúrára, amikor is a csontvelőből kiválnak az őssejtek és aztán egy masinán átfolyatva a vért kiszűrik belőle a szükséges sejteket. Fogalmam sincs, hogy mi és hogyan következik és ez azért eléggé izgatja a fantáziámat: sokat gondolkodom, jár az agyam. Mindig egy lépést előre, csak ezt hajtogatom magamban. A férjem alig merte elhinni, amikor a főorvos asszony azt mondta: na most akkor hívom Szegedet!

Ez az új kezelés hatása, nagyon elégedettek voltak hétfőn az eredménnyel az Onkológián. Ugyan a fehérvérsejt számom alacsony, a trombocita számom meg magas (egyikre ilyen szuri, a másikra meg amolyan szuri jár naponta). Holnap reggel újra ellenőrzésre kell menni, de inkább menjünk - nem akarom, hogy valami másik laborban kísérletezzenek a vérem levételével, szúrkáltak már engem eleget össze-vissza; nem kellemes. Remélem, hogy kora délután már itthon is leszünk..

Hihetetlennek tűnik ez az egész, hogy amire 4 éve várunk, az lassan megtörténik. Nekem is osztanak lapot valahol az Élethez.. igaz, abban is biztos vagyok, hogy nem leszek a régi soha többé már, más szempontok alapján látom a világot, másképp értékelek. Ami másnak furcsa, az nekem természetes és fordítva is igaz ez. Nem bánom, hogy 2 évig nem kértem a kemókból, szerintem ennek így kellett történnie, hogy most a szervezetem fel tudja venni a harcot a bucikkal újult erővel, lelkileg is felvértezve. Ugye milyen sokat számít, hogy milyen orvos kezébe kerülünk?! Hogy ha hinni és bízni lehet a másikban, aki partnerként kezel és nem egy hülyeként - ezt én nagyra értékelem és becsülöm. Ember vagyok és szeretném a bajban is megőrizni a méltóságomat, ehhez pedig társ kell - mind az orvos, mind a család és barátok személyében.

Hálásan köszönöm a támogatásokat, a bíztatásokat, sokat jelentenek!

Kezelések közben, alatt, felett...

Mit ne mondjak: nem egyszerű megfelelni minden elvárásnak. El is kellene tűnni a buciknak, meg aztán maradjak közben láztalan, de bírjam ki a kezeléseket és ha lehet, akkor a mellékhatásokat is kerüljem el. Nemes és egyszerű feladat ez, csupa móka és kacagás.

"Elkeseredésem" oka az, hogy új terápiát kapok (kaptam a héten), mert sajnos a bucik nem olyan tempóban akarnak eltűnni, ahogyan elvárják. Habár ha valami több évig tartotta magát, szerintem nem tűnik el 2 hónap alatt, de ez csak az én privát véleményem.

Az új koktél hatására legalább a lázam lement, ez pozitív eredménynek könyvelendő! A bucik is lazulnak, ez is pozitív eredmény :-) na és hogy végre hazajöhettem, az pedig pláne jó dolog!