Nincs tovább kertelés és lazáskodás: jövő héten megyünk Szegedre, ha minden igaz, akkor belépünk a transzplantáció világába és teszünk még egy lépést a gyógyulásban. Amennyiben igazak az értesüléseim, akkor be kell feküdni jó pár nap injekció kúrára, amikor is a csontvelőből kiválnak az őssejtek és aztán egy masinán átfolyatva a vért kiszűrik belőle a szükséges sejteket. Fogalmam sincs, hogy mi és hogyan következik és ez azért eléggé izgatja a fantáziámat: sokat gondolkodom, jár az agyam. Mindig egy lépést előre, csak ezt hajtogatom magamban. A férjem alig merte elhinni, amikor a főorvos asszony azt mondta: na most akkor hívom Szegedet!
Ez az új kezelés hatása, nagyon elégedettek voltak hétfőn az eredménnyel az Onkológián. Ugyan a fehérvérsejt számom alacsony, a trombocita számom meg magas (egyikre ilyen szuri, a másikra meg amolyan szuri jár naponta). Holnap reggel újra ellenőrzésre kell menni, de inkább menjünk - nem akarom, hogy valami másik laborban kísérletezzenek a vérem levételével, szúrkáltak már engem eleget össze-vissza; nem kellemes. Remélem, hogy kora délután már itthon is leszünk..
Hihetetlennek tűnik ez az egész, hogy amire 4 éve várunk, az lassan megtörténik. Nekem is osztanak lapot valahol az Élethez.. igaz, abban is biztos vagyok, hogy nem leszek a régi soha többé már, más szempontok alapján látom a világot, másképp értékelek. Ami másnak furcsa, az nekem természetes és fordítva is igaz ez. Nem bánom, hogy 2 évig nem kértem a kemókból, szerintem ennek így kellett történnie, hogy most a szervezetem fel tudja venni a harcot a bucikkal újult erővel, lelkileg is felvértezve. Ugye milyen sokat számít, hogy milyen orvos kezébe kerülünk?! Hogy ha hinni és bízni lehet a másikban, aki partnerként kezel és nem egy hülyeként - ezt én nagyra értékelem és becsülöm. Ember vagyok és szeretném a bajban is megőrizni a méltóságomat, ehhez pedig társ kell - mind az orvos, mind a család és barátok személyében.
Hálásan köszönöm a támogatásokat, a bíztatásokat, sokat jelentenek!
Ez az új kezelés hatása, nagyon elégedettek voltak hétfőn az eredménnyel az Onkológián. Ugyan a fehérvérsejt számom alacsony, a trombocita számom meg magas (egyikre ilyen szuri, a másikra meg amolyan szuri jár naponta). Holnap reggel újra ellenőrzésre kell menni, de inkább menjünk - nem akarom, hogy valami másik laborban kísérletezzenek a vérem levételével, szúrkáltak már engem eleget össze-vissza; nem kellemes. Remélem, hogy kora délután már itthon is leszünk..
Hihetetlennek tűnik ez az egész, hogy amire 4 éve várunk, az lassan megtörténik. Nekem is osztanak lapot valahol az Élethez.. igaz, abban is biztos vagyok, hogy nem leszek a régi soha többé már, más szempontok alapján látom a világot, másképp értékelek. Ami másnak furcsa, az nekem természetes és fordítva is igaz ez. Nem bánom, hogy 2 évig nem kértem a kemókból, szerintem ennek így kellett történnie, hogy most a szervezetem fel tudja venni a harcot a bucikkal újult erővel, lelkileg is felvértezve. Ugye milyen sokat számít, hogy milyen orvos kezébe kerülünk?! Hogy ha hinni és bízni lehet a másikban, aki partnerként kezel és nem egy hülyeként - ezt én nagyra értékelem és becsülöm. Ember vagyok és szeretném a bajban is megőrizni a méltóságomat, ehhez pedig társ kell - mind az orvos, mind a család és barátok személyében.
Hálásan köszönöm a támogatásokat, a bíztatásokat, sokat jelentenek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése