Változnak az évszakok (fotókkal elmesélve)

2006: az esküvőnk

2007: nyaralunk

2009: már megvolt pár kezelés

2010: a hajam csak a 13. kemó után hullott ki!

2010: az első 14 kudarcos kezelés után lementünk Szegedre

2011: a nyaki bucik bal oldalon megnövekedtek

2012: mindkét oldalon bucik, takargatás sállal

Idén januárban, 45 kilósan (anyu születésnapján)

2013 transzplantáció előtt

2013: szülinap

2013: transzplantáció után 102. nap

7. házassági évforduló a 110. napon

Kedvenc maci-párommal kezdeném a bejegyzésem: ezek mi vagyunk :-) az esküvői tortán! Háttér gyanánt a fehér ruhám indás mintája látható. Olyan szép volt az a nap 7 évvel ezelőtt...

A férjem elég kitartó egy pasas, ahhoz képest, hogy milyen rémtörténeteket hallottunk az elmúlt években ismerősöktől, nővérektől - kemók alatt tönkremenő házasságokról. Mindig azt mondja: ha Te nem adtad fel, akkor én miért tenném? Még az intenzív osztályos kerülőm alatt is azt mondogatta, hogy ha valaki, akkor én biztosan kijövök onnan... én is ezt mondogattam, csak egy fehér szobából ilyen-olyan csövek és gépek társaságában. A csontvelőig ható fájdalom kellős közepén, amikor belémpumpálták a keringésjavító infúziót..

Mi szép ebben a házasságban? Szerintem az, hogy egyfelé tartunk; az elképzeléseink megegyeznek a világról és annak dolgairól. Veszekedni ritkán szoktunk: no nem azért, mert én nem vagyok vérmes nőszemély, hanem azért, mert Vele nem lehet. Biztosan küldetésünk is van, ha ennyi megpróbáltatás után még mindig együtt maradhattunk - sejtéseink már vannak, hogy mi lehet ez, miért is kell élnünk a jövőben. Együtt, egymásért - és nem egymás ellen. Jó néha csak összebújni, itthon megnézni egy filmet végre közösen. Jó az, hogy egymásra mosolygunk, miközben az egycentis hajamat birizgálja.. Másoknak segíteni, ez is jó!

9 éve ismerjük egymást. A sors furcsa fintoraként akkor kaptam a páromat az életemben, amikor apukám haldoklott (daganatos betegségben). Már nem ismerhették meg egymást, ezt őszintén sajnálom! Habár nem tudom, mi lett volna, ha találkoznak, mert apám nem volt egyszerű ember (az alkohol miatt). Valahogyan biztosan kijöttek volna...

Várom már nagyon, hogy újra a közös otthonunkban legyek! Hiába vagyok itthon, az "otthon ott van, ahol megállunk" ♥

100 nap

Szeptember 13-a nálunk mostantól a kedves dátumok közé tartozik, annak ellenére, hogy péntekre esett! Letelt a 100 napos steril szobás időszak :-) nagyon mosolygós nap volt ez!

Hirtelen azt gondolhatnánk, na most akkor mindent szabad, csapjunk bele a lecsóba! Zsíros kenyér lilahagymával, paradicsommal? Sajnos az alacsony fehérvérsejt számom miatt mééég mindig nem lehet. Meg aztán a tanácsok szerint egyszerre csak egy új dolgot lehet bevezetni az étrendbe, figyelni a test reakcióit. Félelem nélkül állandóan résen lenni, naná! Dolgozni sem rohanhatok vissza, nehogy elkapjak valamit az elkövetkező bacis-náthás időszakban. Úgy tervezem, hogy december elejétől állnék újra csatasorba, de előtte okvetlenül hazaköltözöm a páromhoz, az otthonunkba... ez utóbbit tavaly november óta nem láttam. 

Szépen gyarapodom, egyrészt ennek azért is örülök, mert roppant módon utáltam magam soványan. Beztos valakinek ez tetszik, megértem azokat is akik a gizda csajokra buknak. De valahogy ez nem én vagyok! Sokszor nézegettem magam a tükörben, a totál lapos hátsómat, kiálló csontjaimat. Én, mint sovány? Akit gyerekkorában folyton csúfoltak, mert kövér? Minden rossz szájízem ellenére mégiscsak jobban tetszem magamnak hájacskával. 

Rájöttem, hogy nagyon szeretek ÉLNI. Mindig is szerencsésnek éreztem magam, bármit is kaptam a Sorstól, tudtam, hogy nem véletlen. Most visszatekintve az elmúlt évek küzdelmére, kijelentem, hogy egyetlen egy percét sem bánom! Akár a sorozatos kudarcokat az elején, amikor nem használtak a kemók; akár azt, hogy természetgyógyászhoz is jártam! A vega életmódot, hogy kiköltöztünk kicsit Almádiba. Hogy új embereket ismertünk meg, akik fontos részévé váltak az életünknek. Örülök, hogy végül rámtalált a megoldás, a testem végre nem utasította el a gyógyulást! Most pedig még ki kell tartani, nem lehet rohanni semmivel sem. Türelem Regi!