Szeptember 13-a nálunk mostantól a kedves dátumok közé tartozik, annak ellenére, hogy péntekre esett! Letelt a 100 napos steril szobás időszak :-) nagyon mosolygós nap volt ez!
Hirtelen azt gondolhatnánk, na most akkor mindent szabad, csapjunk bele a lecsóba! Zsíros kenyér lilahagymával, paradicsommal? Sajnos az alacsony fehérvérsejt számom miatt mééég mindig nem lehet. Meg aztán a tanácsok szerint egyszerre csak egy új dolgot lehet bevezetni az étrendbe, figyelni a test reakcióit. Félelem nélkül állandóan résen lenni, naná! Dolgozni sem rohanhatok vissza, nehogy elkapjak valamit az elkövetkező bacis-náthás időszakban. Úgy tervezem, hogy december elejétől állnék újra csatasorba, de előtte okvetlenül hazaköltözöm a páromhoz, az otthonunkba... ez utóbbit tavaly november óta nem láttam.
Szépen gyarapodom, egyrészt ennek azért is örülök, mert roppant módon utáltam magam soványan. Beztos valakinek ez tetszik, megértem azokat is akik a gizda csajokra buknak. De valahogy ez nem én vagyok! Sokszor nézegettem magam a tükörben, a totál lapos hátsómat, kiálló csontjaimat. Én, mint sovány? Akit gyerekkorában folyton csúfoltak, mert kövér? Minden rossz szájízem ellenére mégiscsak jobban tetszem magamnak hájacskával.
Rájöttem, hogy nagyon szeretek ÉLNI. Mindig is szerencsésnek éreztem magam, bármit is kaptam a Sorstól, tudtam, hogy nem véletlen. Most visszatekintve az elmúlt évek küzdelmére, kijelentem, hogy egyetlen egy percét sem bánom! Akár a sorozatos kudarcokat az elején, amikor nem használtak a kemók; akár azt, hogy természetgyógyászhoz is jártam! A vega életmódot, hogy kiköltöztünk kicsit Almádiba. Hogy új embereket ismertünk meg, akik fontos részévé váltak az életünknek. Örülök, hogy végül rámtalált a megoldás, a testem végre nem utasította el a gyógyulást! Most pedig még ki kell tartani, nem lehet rohanni semmivel sem. Türelem Regi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése